Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-30 / 35. szám

TELEVÍZIÓ televízió televízió FORGATÁSON A DEBRECENI NAGYTEMPLOMBAN Emberi gyémántok , TELEVÍZIÓ ......... László, a Kántor-sorozat rende­zője kutyaszereplőt válogatott, Zebulont kis tacskótestvére tár­saságában hozták megmutatni. A másik tacskó szűkölve fogadta Tüskét, Zebulon viszont rögvest barátságot kötött vele. Ez el is döntötte, hogy a szerep Zebuloné. Csakhogy Zebulon akkor egy­hónapos volt. Üjabb jelenetére most, a barlangban kerül sor. És a tacskók — legalábbis életük elején — gyorsan nőnek. Alig le­het tehát ráismerni az akkor arasznyi Zebulonra ... Szerencse, hogy ez a jelenet a filmben is ké­sőbb játszódik. A stáb minden tagja, ahogyan a színészekre irányuló erős fé­nyek árnyékaiban kiderül, igen fáradt. Két napja élnek itt, a föld alatt. Azelőtt a Bakonyban, sziklák között, hegyoldalban, se­bes sodrású patakban forgattak. A föld mélye azonban sokkal nyomasztóbb minden stúdiónál vagy külső természeti helyszín­nél. Madaras József, aki nem egyszer tett bizonyságot nemcsak tehetségéről, hanem fizikai álló­­képességéről, ügyességéről is, most fáradtnak, gyűröttnek masz­kírozva dolgozik. Később kiderül: a sminkes a felszínen maradt. A fáradtság eredeti. — Szép, nehéz munka. De csak már lennénk a felszínen! — só­hajtja ő, aki egyáltalán nem szo­kott sóhajtozni. A következő jelenethez Koltai János és Markaly Gábor is meg­érkezik. Markaly Gáborról rög­tön kiderül, hogy indulnia kell a körszínházi előadásra — ezért ahogy lejött, fordul is vissza, ami egyáltalán nem olyan egyszerű, mintha az öltözőfolyosóról érkez­nék. Rendhagyó forgatás. Csak a két kutya bírja hallatlan türelem­mel. Torday Aliz Különös és felemelő a Genius loci, a „hely varázsa”, hogy ugyanab­ban a debreceni nagytemplomban, ahol Kossuth Lajos már több mint százhuszonhat esztendeje, 1849. ápri­lis 14-én a Függetlenségi Nyilatkoza­tot kikiáltotta, mondja el a Gyémánt­per című, most készülő tévéfilmben Mensáros László Kossuth Lajos ere­deti hitelességű szavait: „Magyarország szabad, önálló és független európai státusnak nyilvá­­níttatik, s ezen egész státus területi egysége feloszthatatlannak és épsége sérthetetlennek kijelenttetik. A Habs­burg—Lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és Ifegyverfogása által, nem különben, mert saját kezeivel szaggatván szét úgy a Pragmatica Sanctiót, mint álta­lában azon kapcsolatot, mely kétolda­lú kötések alapján állott... ezen hit­szegő Habsburg—Lotharingiai Ház Magyarország; s a vele egyesült Er­dély, s a hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre ki­­záratik.” Áttör hangja a tömeglelkesedésen. „A magyar nemzet egyszersmind kinyilatkoztatja: hogy azon népekkel, melyek vele együtt azelőtt egy feje­delem alatt állottak, békés s jó szom­szédságokat alapítani, s folytatni, és minden más nemzetekkel barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata. Az ország jövendő kormány­­rendszerét minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, ad­dig pedig az országot egész egyetemes kiterjedésében, a nemzetgyűlés min­den tagjainak egyajkú felkiáltásával és közmegegyezésével a kormányzó­elnök kineveztessék.. Felkiált fekete atillában, vöröstol­las kalpagját meglengetve Madarász László miniszter (Lukács Sándor): — Éljen Kossuth kormányzó! Mensáros ilyennek is képzeli Kos­suthot, amilyennek most átélte: — Nagyon meghatározó egy mon­dat. Amikor úgy dönt, hogy a kor­mány és a nemzetgyűlés Debrecenbe költözik, s felmutatja útlevelét a nemzetőrnek, a passzust vizsgáló ka­tona ezt írja a neve mellé: Kossuth Lajos a magyarok Mózese. Költői, szenvedélyes lélek, de álma nem fan­tazmagória. Túlterhelt; napi tizen­nyolc órát dolgozik, ám a kész lélek erőssé teszi a testet. Helyesen ismeri fel, hogy nemcsak a kormánynak, de az Országgyűlésnek is Debrecenbe kell költöznie a fenyegetett Pestről! „Szétválasztani a kormányt, annak jogi alapjától? Ezáltal törvényességük alapjától foszttatnánk meg.” — mond­ja. — Amikor arról esik szó, hogy az 'abszolút hatalom birtokosa legyen, egyszerűen és őszintén válaszolja, „egész életemben az abszolút hata­lom ellen küzdöttem". — Mit jelent, vagy mit szimboli­zál a Gyémántper cím? — kérdjük Hajdufy Miklós rendezőt, a debreceni híres kollégiumban. — Forgatókönyvünket Mocsár Gábor regénye nyomán Szabó György írta — feleli —, s az valójában megtörtént ese­ményt dolgoz fel, az áruló és kivég­zett Zichy Ödön elkobzott tizenkilenc gyémántja eltűnésének történetét, melyet Görgey ad át Madarász László jelenlétében Kossuthnak. De a gyé­mántok cím erről a három emberi gyémántról is szól. Nem az ügyről, de annak apropóján, egy metszete ez a forradalomnak. Három ember jelle­me fölé bocsátott prizma a szabad­ságharcnak ebben a szakaszában. — ön történelmi tévéfilmjeiben, a tizennegyedik vértanúról szóló, vagy a Vacsora a főhadiszálláson című művére gondolunk, többnyire a szabadság­­harc drámai végső akkordjait viszi képernyőre... Kossuth húga, Zsuzsa és Kossuth Lajos (Csomós Mari és Mensáros László) (Jávor István felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék