Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-20 / 12. szám
Beszélgetés Kistétényi Melindával „Bach rendet teremt bennem K istétényi Melinda Bachkoncertjén, a Zeneakadémia zsúfolt termében a közönség még a pódiumot is benépesítette, pedig orgonaestéken ez ritka jelenség, hiszen a szokatlan fizikai közellétben jóformán magunk is együttrezgünk a sípokkal. Ezen az estén a hallgatók a földszint és az erkély legtávolabbi soraiban is különös ámulattal figyeltek, mert a Kistétényi Melindából lávaként feltörő szenvedélyes zenei közlésvágy szuggesztivitása mindenkit magával sodor. Napjainkban heves viták zajlanak Bach új életre keltésének és megszólaltatásának stílusáról, a korszerű, de mégis hiteles előadás módjáról. Az eszmecseréhez Kistétényi Melinda a maga sajátos játékával szólt hozzá. Vajon, hogyan fejezné ki ezt szavakban? — A Bach-szakértők — mondja — afféle oknyomozók, hol erre, hol arra a tudományos megfejtésre hivatkoznak. Nekem azonban csakis a kotta mutat utat, nem pedig az elméletek. Bach számomra éleiben hús-vér lény, játék közben mintha mögöttem állna. A művészetnek épp az a megfoghatatlan varázsa, hogy mindenkire másféleképpen hat, még az azonos környezetben felnőtt emberek is mást-mást bogoznak ki belőle. A száraz, kopogós, teoretikus, csontig lemeztelenített Bachot többnyire az érzi hitelesnek, akinek ehhez hasonló a maga egyénisége. Nem vagyok írásszakértő, de ha megnézzük Bach kezeírását, rögtön rájövünk arra, hogy semmiképp sem lehetett dogmatikus, inkább csupa lendület, jóság és energikus határozottság. Már csak azért sem köthette magát csökönyösen ehhez vagy ahhoz az elképzeléshez, mert őt is bizonyára minden hangszer más-más kifejezésmódra inspirálta. — Mi a véleménye a Zeneakadémia nemrég épült orgonájának inspiráló hatásáról? — A régi, sokat csepült orgonánknak csakugyan akadtak hibái, szerkezetileg nem volt megbízható, de érzelmi megnyilatkozásra számomra alkalmasabbnak bizonyult. Az új hangszernek a kelleténél több a szűkre méretezett sípsora, amikor valamennyi síp egyszerre szól — vagyis bekapcsolom a tuttit —, akkor túlságosan hideg, kemény, fémes, kiabálás a hangzása. Ha az orgona a hangszerek királynője, akkor ez az új hangszer nem afféle jóságos, dúskeblű, adakozó uralkodó, hanem inkább elnyomó, impertinens, agresszív hatást kelt. — Régebben az orgona főképp a férfiak hangszere volt, kevés orgonaművésznő vált ismertté ... — Mindössze ketten voltak: Seiber Mária és Gregor Klára. Aki hallotta őket, most is elragadtatással emlékezik rájuk. Ma az orgona a nők körében is divatos hangszer. Azt hiszem, ez főképp vonzó irodalmának köszönhető, öthat remek tehetségű női orgonistánk tanul a főiskolán. Egyébként is nagyszerű az utánpótlás és kivált Miskolcon magas szintű az előképzés is. — Úgy tudom, nem sok modern művet játszik ... — Századunk zeneszerzői közül Kodály, Vincze Imre és Messiaen szerepel repertoáromon, egyébként a legmodernebbek elriasztanak. Talán azért, mert a mai száguldó életben nem érzem szükségét külön sokkolásnak. Bach rendet teremt bennem. A jótékony nyugalom virtuóz darabokban is föllelhető, hiszen a fürgeség nem azonos a hajszoltsággal. Néhány év múlva talán már megszerkeszthető a hazugságmérőhöz hasonlón az a műszer is, amely megállapítja, hogy ki az, aki őszinte meggyőződéssel ragaszkodik az irreális tempókhoz, a zeneellenes gyorsasághoz, s kit fűz ebben csupán a feltűnés vágya, a pozőrség. — Nemcsak pódiumon szerepel, hanem főiskolai tanár is, szolfézst tanít. Mi a véleménye növendékeiről? — Úgy tapasztalom, hogy a fiatalok évről évre nagyobb kedvvel tanulnak. Szeretetre, megértésre vágynak, a bizalmatlanság elrettenti őket. — Gazdag műsorú koncertjén ráadásul és meglepetésül megint csak bravúros improvizációkkal toldotta meg szereplését. Emlékszem, hogy Kodály Zoltán annak idején azt javasolta, rögzítsék lemezre ezeket a produkcióit. Sajnos, ez azóta sem valósult meg. — Improvizációt mindenütt tanítanak, csak nálunk nem. Pedig a rögtönzés igen nagy szellemi és művészi koncentrációra késztet, és a játékosból rejtett invenciókat csihol ki. A gyerekek mind tudnak improvizálni, de rögtönzési készségük aztán elsatnyul, mert a felnőttek kedvüket szegik. Engem az improvizáció boldogít, mert úgy érzem, kifejezem vele önmagamat. Kistétényi Melinda a zene minden ágában nagy tehetségű, szenvedélyes művész. Orgonista, komponista, dirigens, táncjátékíró, dalszövegíró. S most kiderült, hogy kiváló dalénekes is. Sajnos, csak baráti körnek, kedvtelésből hajlandó énekelni, önmagát kíséri zongorán. De így is jó néhány magnószalag őrzi a zeneirodalom minden korszakából való dalsorozatainak előadását. Mintha egész lényét zenéből szőtték volna. — Én a fülemen keresztül örülök, bosszankodom és élek. (gách) Kistétényi Melinda a Zeneakadémia orgonáján gyakorol (Koncz. Zsuzsa felv.) .