Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 2. szám
A televízió i galmas, dolgos, vas akaratú férfiú volt. Zoltánka: Az apám nem éhezett, nem járt a hófúvásos országúton? Balás: Olyan céltalanul, mint te, nem kóborolt, Te idáig keresve kerested a nyomorúságot... •*3 A két tévéjáték két, egymástól távolálló világban játszódik. Zoltánka követni akarja apját még a nyomorúságban is, de ez már csak látszat, a fényűzés erőltetett tagadása. Petőfi útja az egyetlen lehetséges út volt, Zoltánkáé csak szomorú utánzat. Hajdúfy Miklós a két művet azért viszi párba állítva a képernyőre, hogy az ellentétek tragikus egysége az apa és fiú alakjában váljék folyamattá. A sas meg a sasfiók. A Krúdy-műben ezt mondja Zoltánka: „Ott áll a mellszobra a színház előcsarnokában és a szobor mögött a falban van egy kis fülke, jó hely arra, hogy kevés garasaim ott elrejtve tartsam. Azt mondta, hogy elég már a korcsmázásból, könyvet vegyek a kezembe, így jutottam Napóleon fiának a történetéhez. A szegény kis reichstadti herceg bús története könnyekre fakasztott. És magamat ismertem föl benne. Most is szinte hallom száraz köhécselését az őszi kertben, és orcáján a vész piros rózsái úgy nyílnak, mint az én arcomon. Most bizonyos, hogy van lélekvándorlás. A kis Napóleon-fiú lelke vajon hol talált volna méltóbb hüvelyt a föld kerekén, ha nem az enyémet? Testvérek vagyunk mi a végtelenségben. Az ő szenvedései az én szenvedéseim. Szomja, vágyódása a dicsőség után, az is én vagyok”. Torday Aliz Szendrey Júlia és Zoltánka — Szakács Eszter és Lukács Sándor Szakács Eszter és Soós Lajos Hajdúfy Miklós rendező beállít egy kézmozdulatot Zoltánka betegágyánál. Háttérben Petőfi Sándor portréja (Lukács Sándor, Bordán Irén fh., Hajdúfy Miklós, Zách János és Szakács Eszter) (Kiss Júlia felv.)