Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 2. szám

A televízió i­ galmas, dolgos, vas akaratú férfiú volt. Zoltánka: Az apám nem éhezett, nem járt a hófú­­vásos országúton? Balás: Olyan céltalanul, mint te, nem kóborolt, Te idáig keresve kerested a nyomorúságot... •*3 A két tévéjáték két, egymástól távolálló vi­lágban játszódik. Zoltánka követni akarja apját még a nyomorúságban is, de ez már csak látszat, a fény­űzés erőltetett tagadása. Petőfi útja az egyetlen le­hetséges út volt, Zoltánkáé csak szomorú utánzat. Hajdúfy Miklós a két­­ művet azért viszi párba ál­lítva a képernyőre, hogy az ellentétek tragikus egy­sége az apa és fiú alakjá­ban váljék folyamattá. A sas meg a sasfiók. A Krú­­dy-műben ezt mondja Zol­tánka: „Ott áll a mellszobra a színház előcsarnokában és a szobor mögött a falban van egy kis fülke, jó hely arra, hogy kevés garasaim ott elrejtve tartsam. Azt mondta, hogy elég már a korcsmázásból, könyvet ve­gyek a kezembe, így ju­tottam Napóleon fiának a történetéhez. A szegény kis reichstadti herceg bús története könnyekre fa­kasztott. És magamat is­mertem föl benne. Most is szinte hallom száraz köhé­­cselését az őszi kertben, és orcáján a vész piros ró­zsái úgy nyílnak, mint az én arcomon. Most bizonyos, hogy van lélekvándorlás. A kis Napóleon-fiú lelke va­jon hol talált volna mél­tóbb hüvelyt a föld kere­kén, ha nem az enyémet? Testvérek vagyunk mi a végtelenségben. Az ő szen­vedései az én szenvedése­im. Szomja, vágyódása a dicsőség után, az is én va­gyok”. Torday Aliz Szendrey Júlia és Zoltánka — Szakács Eszter és Lukács Sándor Szakács Eszter és Soós Lajos Hajdúfy Miklós rendező beállít egy kézmozdulatot Zoltánka betegágyánál. Háttérben Petőfi Sándor portréja (Lukács Sándor, Bordán Irén fh., Hajdúfy Miklós, Zách János és Szakács Eszter) (Kiss Júlia felv.)

Next