Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-29 / 22. szám

BILICSI-EST - RENDHAGYÓAN Drong, a bohócm­ űhelymunka és csa­patjáték. Naponta ol­vassuk ezeket a kifejezése­ket­ a sajtóban, s már azt is tudjuk, hogy ilyenkor nem termelésről, nem is sport­ról, hanem művészetről esik szó. Mi a titka? — Hogy tud mindig megújulni? — Mi­vel magyarázza, hogy is­mét új arcát ismerhette meg a közönség? S ha eze­ket a kérdéseket halljuk, biztosra vehetjük, hogy művészportré-műsort sugá­roz a rádió vagy a televí­zió. A kérdésekre a mű­vésznek, akiről a portré ké­szül, természetesen vála­szolnia kell: szemérmesen, szellemesen, vagy kitérően, ha másként nem megy­: da­dogva, vagy bután, de min­denképp válaszolnia kell, különben hogyan készülne el az a bizonyos portré? És mi történik, ha ugyan­ezeket­ egy bohóctól kérde­zik? Ha a bohóc óriási ci­pője nem fér be a szoba ajtaján, ahol majd a port­ré-riportnak kell elkészül­nie? Ha az udvarias kérde­ző négykézlábra ereszked­ve kénytelen befelé ránci­­gálni az interjúalanynak előbb az egyik, aztán a má­sik cipőjét, s eközben kell feltennie azt a bizonyos kérdést? És mert kérdezés közben hiányzik a komoly, a színvonalas póz, a fotel­ben üldögélő művész, s a vele szemben helyet fog­laló riporter — rögtön ki­derül, hogy bizonyos kér­déseket csak bizonyos póz­ban szabad feltenni, mert máskülönben nem hat ter­mészetesnek. Drong, a bohóc egyszerű, természetes és közvetlen ember, aki a nyak­atekert gondolkodást, hazugságot, körmönfontságot azonnal elsöpri, lehetetlenné teszi a humorával. Drong ilyenkor dühös és szókimondó, de a humorával sohasem , gyil­kol , hadd éljen az a másik. Persze a legjobban akkor érzi magát, ha barátságos és melegszívű lehet, de az élelmességtől ugyanúgy irtózik, mint a humortalan­­ságtól. Drongról, a bohócról portréműsor készül: Bilicsi Palacsintasfités gondokkal (baloldalt Benkóczy Zoltán) Pihen a kamera és Drong, a bohóc (Bilicsi Tivadar)

Next