Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-29 / 22. szám
BILICSI-EST - RENDHAGYÓAN Drong, a bohócm űhelymunka és csapatjáték. Naponta olvassuk ezeket a kifejezéseket a sajtóban, s már azt is tudjuk, hogy ilyenkor nem termelésről, nem is sportról, hanem művészetről esik szó. Mi a titka? — Hogy tud mindig megújulni? — Mivel magyarázza, hogy ismét új arcát ismerhette meg a közönség? S ha ezeket a kérdéseket halljuk, biztosra vehetjük, hogy művészportré-műsort sugároz a rádió vagy a televízió. A kérdésekre a művésznek, akiről a portré készül, természetesen válaszolnia kell: szemérmesen, szellemesen, vagy kitérően, ha másként nem megy: dadogva, vagy bután, de mindenképp válaszolnia kell, különben hogyan készülne el az a bizonyos portré? És mi történik, ha ugyanezeket egy bohóctól kérdezik? Ha a bohóc óriási cipője nem fér be a szoba ajtaján, ahol majd a portré-riportnak kell elkészülnie? Ha az udvarias kérdező négykézlábra ereszkedve kénytelen befelé ráncigálni az interjúalanynak előbb az egyik, aztán a másik cipőjét, s eközben kell feltennie azt a bizonyos kérdést? És mert kérdezés közben hiányzik a komoly, a színvonalas póz, a fotelben üldögélő művész, s a vele szemben helyet foglaló riporter — rögtön kiderül, hogy bizonyos kérdéseket csak bizonyos pózban szabad feltenni, mert máskülönben nem hat természetesnek. Drong, a bohóc egyszerű, természetes és közvetlen ember, aki a nyakatekert gondolkodást, hazugságot, körmönfontságot azonnal elsöpri, lehetetlenné teszi a humorával. Drong ilyenkor dühös és szókimondó, de a humorával sohasem , gyilkol , hadd éljen az a másik. Persze a legjobban akkor érzi magát, ha barátságos és melegszívű lehet, de az élelmességtől ugyanúgy irtózik, mint a humortalanságtól. Drongról, a bohócról portréműsor készül: Bilicsi Palacsintasfités gondokkal (baloldalt Benkóczy Zoltán) Pihen a kamera és Drong, a bohóc (Bilicsi Tivadar)