Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 1. szám

Beszélni nehéz! Aligha volt példa még arra, hogy színésznő köny­ve legyen a vita tárgya a Magyar Tudományos Aka­démia Anyanyelvi Bizott­ságának (amelynek elnöke Illyés Gyula) kibővített ülésén. A Tudósklubban összegyűlt professzorok, ta­nárok, tudományok dok­torai, kandidátusok Péchy Blanka Beszélni nehéz! cí­mű könyvét elemezték, boncolgatták. A vitaindító Deme László volt és a hoz­zászólók között olyan ki­válóságok szerepeltek, mint Lőrincze Lajos, a Bizottság társelnöke, Kovalovsz­­ky Miklós, Fábián Pál, Szende Aladár, Molnár Jó­zsef, Ujfalussy József, Elek­­ffy László. Voltaképpen csaknem csupa dicsérő szó hangzott el, de felvetődött az a kifogás, hogy könyvé­ben Péchy Blanka túlságo­san magas követelményeket szab meg. Végül Péchy Blanka vá­laszolt a felszólalásokra, megköszönte azt a megtisz­teltetést, hogy ilyen magas fórumon vitáztak az ő írá­sáról, majd ezeket mondta: — Kérem, engedjék megvédenem állásponto­mat, noha könyvemet nemcsak hivatásos beszé­lőknek szántam, de ami őket illeti, semmiféle en­gedménynek nincs helye, hiszen nekik kell az orszá­got helyes beszédre taní­­taniok. Azzal vádolnak, hogy az idegen nevek kiej­tésében az a vágyam, igye­kezzünk az eredeti kiejtést megközelíteni. Ma már so­kat utazunk külföldre, ide­gennyelvű rádiót is hall­gatunk és nem helyes, ha a nemzetközileg elfogadott szavakat és tulajdonneve­ket eltorzítva ejtjük. A csaknem háromórás lendületes, sikeres vitát Lőrincze Lajos rendkívül hasznosnak minősítette, s mindenkitől írásban kérte a felszólalásokat, hogy a vita anyaga a Nyelvőrben is megjelenhessék. fe. m.) A képen: Vita a Tudományos Aka­démián: Péchy Blanka, Lő­rincze Lajos és Deme László (Sipos Géza felv.) Fészek-est Az év Fészek-estéit színvonalasan és hangulatosan zárta le Pápai Erzsi és Ráday Imre közös műsora. Pápai Erzsi fő­iskolai felvételijére és a diplomaosztásra emlékezett vissza, Petőfi-versekkel illusztrálva műsorát, sanzonokat énekelt, Babits-verset tolmácsolt, Ráday Imre pedig Karinthy Fri­gyes új és új arcát mutatta be. A műsort egy vidám párjele­net zárta, a zongorán Ötvös Marcel működött közre, az estet bevezette, és a művészekkel beszélgetett: Mátrai-Betegh Béla. (Wellesz Ella felv.) : Szombati jegyzetek A SRÁCOK. — Nyilas Misi körül a Légy jó mind­halálig első felvonásának első és harmadik képében ott vannak természetesen a szobatárs srácok, a pakk­­dézsmálók. Mind nadrágszerep (újabb társakat kap­tak az Octavianok és a Cherubinok), ifjú operaéne­kesnőink egész gárdája fölvonul a két szereposztás­ban, sok mozgással, „fiús” apró taglejtéssel, játékkal, hogy minél elevenebb legyen ez a két diák­ kép. For­gács Júlia, Takács Mária, Zempléni Mária, Tokody Ilona, Takács Klára, Biró Magdolna, Budai Lívia, Murin Katalin a nagy közös viháncolásban vázolnak föl egy-egy srácarcot, Tordai Hajnal üde jelmezeiben. És van ott még a „névtelenek” kis társaságában (akik nyilván az operai gyermekkarból kerültek ki) egy egészen kicsi, szemüveges! Hát az maga a srácok sráca, olyan bájos! Gittet is rághatna akár! MÜNCHENI RENÉ. — Bécsi Laptársunk, a Die Bühne decemberi száma adja hírül, hogy a müncheni Nationaltheaterben december 10-én volt Az álarcos­bál premierje. Miguel Gomez vezényelt. Gundala Ja­­nowitz Ameliája és Carlo Bini Richardja mellett Miller Lajos énekelte Renét. PLUSZ-MÍNUSZ. — Puccini Manon Lescaut-ját.a. szövegét többen írták, végül is maga a komponista öntötte végső formába az egészet, így rendszerint nem szerepel szövegíró a plakátokon. Nos, nem meglepő, de sorról sorra követhető, mennyivel jobb, színesebb, dúsabb a magyar fordítás, Nádasdy Kálmán tanítani való remeklése. A „dúsítás” egyik példája: a máso­dik felvonásban a csodálatosan felöltözött Manonra néz a bátyja, s az eredeti szöveg közhelyszerű fel­kiáltása helyett, magyarul, így ámul el: „Ennél gá­­lánsabb képet nem rajzolt még Fragonard.” A mon­dat teljesen helyénvaló, hiszen a Manon Lescaut opera­változatának története a tizennyolcadik század má­sodik felében bonyolódik, s azoknak az évtizedeknek nagy és népszerű festője Fragonard. — Puccini ope­rája tehát nyert egy nevet, Csajkovszkijé viszont veszített egyet a magyar fordításban! Amikor Anye­gin, hosszú külföldi utazás után visszatér Pétervárra, s a negyedik felvonásban megjelenik Greminék bál­ján, az opera orosz szövegében Csackijhoz hasonlítja magát. Nos, az átlag orosz hallgató éppen úgy tudja, ki volt Csackij, mint a magyar tudja, hogy ki volt Liliomfi. Csackij Az ész bajjal jár című Gri­­bojedov vígjáték hőse, aki három évi külhoni tar­tózkodás után megérkezik s az első este máris bálba megy. Anyegin is így tett... A magyar fordításból (a németből is) kimaradt a Csackij név. FALSTAFF. Az olaszországi Le­gnanóban, a kom­ponista szülővárosában Salieri halálának százötvene­dik évfordulóján előadták Mozart nagy riválisának Falstaff-operáját. A mű ősbemutatója 1799-ben volt Bécsben. A kritika a maga értékei szerint méltatja a Salieri-Falstaffot, utalván arra: semmi értelme, hogy Verdi remekművéhez hasonlítsuk. Nézzük önmagában és nagyszerű kvalitásai szerint becsüljük. Egyébként ez a Falstaff is baritonszerep. F-MOLL. — Kőrizs Béla eléggé ritkán, nagy kiha­gyásokkal énekli A trubadúr Manricóját. Éppen ezért figyeltünk föl legutóbb, milyen nemesen énekelte el a bensőséges lírát igénylő f-moll áriát. Kanizsnak ezt a lírai érzékenységét az évek alatt sokat gazdago­dott saját Des Grieux-i segítették. TÍZ ÉV. — Az Opernwel­ beszélgetést közöl Mére Ottiliával, aki tíz éve tagja a berni Stadttheaternek. Elsősorban a koloratúrszerepkörben otthonos, de énekli a Turandot Liuját, a Bajazzók Neddáját, A denevér Rosalindáját, A víg özvegy és a Szép Heléna címsze­repét is. VISSZA ÉL BE. — Rozsos István négy évi szünet után állt vissza az Erkel Színházban a Fidelia Jaqui­­nójába. (A szerepet közben a fertőrákosi előadáso­kon énekelte.) Ugyanennek a Fidelió-előadásnak tenorújonca Horváth József: ő az első rabot énekelte, szépszínű hangon, de némi drukkal. SAJÁT DUETT. — A rák elleni küzdelem támoga­tására megjelent egy sztár-hanglemez a nyugati pia­con. Szenzációja, hogy Placido Domingo — önmagá­val énekel rajta duettet: a Don Carlos börtönképé­ben — playback segítségével — ő alakítja Carlost is, Posát is. „El sem hinné az ember — jegyzi meg Domingóról a hanglemez-recenzens —, mennyire jól vág neki a bariton szerepkör is...” (déei) 21

Next