Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-29 / 22. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Ilyen mozgalmas volt az élet a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermének előcsarnokában a fesztivál nap­jaiban (Bállá Demeter íelv.) Egyébként pedig, a fel­sorolt műveken túlmenően is, az útifilmek, a világ más tájairól híreket hozó tudósítások aratták a leg­szembetűnőbb elismerést. A Magyar Televízió elnök­ségének díját a magyar disszidens fiatalokat is be­fogadó és erkölcsileg, em­berileg szétzüllesztő olasz­országi átmeneti táborról készült A capuai fiúk üze­nete című film — Kígyós Sándor, Bán Ernő, Radvá- nyi Dezső, Hildebrand Ist­ván munkája — nyerte el. Már sugárzása idején nagy sikere volt Rockenbauer Pál, dr. Balogh János, Ha­lász Mihály A napsugár nyomában című tudomá­nyos expedíciós sorozatá­nak; ezzel a sikerfedezet­tel a zsűri is egyetértett, amikor a sorozat Ausztrá­liában játszódó Az ittfelej­tett ősvilág című epizódjá­nak ítélte az ismeretter­jesztő filmek kategória-dí­ját. S noha csak közvetett formában is, de — gondo­lom — joggal sorolható az expedíciós útifilmek közé a nagy kozmikus eseményt követítő és kommentáló Szojuz—Apolló produkció — készítőjük ifj. Kollányi Ágoston, Ipper Pál, Dóm­ján Dénes, Molnár Miklós —, melyet az elektronikus műsorok kategória-díjával jutalmaztak. Ezekben a díjakban a té­vénéző feltehetőleg a saját vonzalmainak és elvárásai­nak honorálását is felfe­dezheti, hiszen mi érhetne fel a napjaink valóságanya­gának felderítéséből szár­mazó élménnyel. S itt talál­ható meg a tévé fölénye a mozival szemben. A mozi Hárman a záróünnepségen a díjazottak közűi: Kígyós Sán­dor rendező, Chrudinák Alajos és Vajek Judit riporterek többnyire és nagyobbára az élet közvetlen folyama­tából való kiragadás örö­mével ajándékoz meg min­ket, míg a televízió éppen e szüntelen folyamatba va­ló bekapcsolás otthoni va­rázslataival. A szórakozta­tás szféráiban lehet azo­nosság a tévé, a mozi, a színház, a koncertterem között, ám a valóság sűrí­tett, naprakészen értelme­zett és elemzett hozzánk- irányításában feltétlenül a televízióé az elsőség. Össztársadalmi igényt te­remtett a televízió, hogy munkánkból hazatérve mi­nél többet lássunk és tud­junk meg a négy világtáj dolgairól, s megfogalmazott és megfogalmazatlan kér­déseinkre választ nyerjünk. A TV-híradók, a dokumen­tum- és ismeretterjesztő műsorok jóvoltából itt-ott és amott vagyunk szinte egy időben, ám ugyanakkor sokkal intenzívebben va­gyunk, létezünk helyben is: hazánkban, otthonunkban, munkahelyünkön. Érzé­keinkkel és értelmünkkel jobban feltaláljuk magun­kat környezetünkben. Az úgynevezett üzemi ri­portok, valljuk be őszintén, nem tartoznak a legszíve­sebben nézett műsortípu­sok közé, mindenekelőtt abból az előítéletekből ere­dően, hogy: „nem elég ne­kem egész nap a munka, még otthon is, azt nézzem a tévében”. Pedig hát az is köztudomású, hogy az emberek a tévétől függet­lenül is hazahozzák maguk­kal a munkahelyükön őket aznap ért benyomásokat, örömöket, gondokat, ártal­makat, a megoldásra váró feladatokat. Következés­képp a családi otihon is igen alkalmas „rezonálási tér” a munkahelyi problé­mákra, amit a televízió le- bilincselően és alkotóan használhat fel, ha őszinte hangon szólal meg és igazi képet tár fel a termelő- munka szféráiból. Végtére is a termelés és a munka folyamataiban igen érzék­letesen és izgalmasan tük­röződnek a társadalmi és az emberek közötti viszonyla­tok és hierarchiák. Az üzem kicsinyített mása, vagy ha úgy tetszik felna­gyított szelete a képernyőn a társadalmi együttélésnek, együttmunkálkodásnak. Ezért nézhette mindenki gondolkodó együttéléssel a Rejtett hiba című filmet, amely két jutalomban is részesült: elnyerte a Bor­sod megyei Tanács nagy­díját, valamint a Kritiku­sok díját. Akik létrehozták maguk is „A hét” stábjai­nak tagjai: Vitézy László rendező és Szegvári Kata­lin riporter. Anatómiai élességgel hatol a film egy halálos végződésű üzemi baleset okainak és körül­ményeinek a mélyére. Ugyancsak üzemi témájú film a Filmdokumentum — Mihályfy László, Fáy László, Virág András, Bó- nis Gyula műve — amely a munkások és vezetők vi­szonyának konfliktusairól ad elemzést egy üzem vég­letes példáján, de általános érdekűén. A nyertes mezőny leg­művészibben megformált darabja, melyet a doku­mentumfilmek kategóriájá­nak díjával tüntettek ki, Téglássy Ferenc és Forray Tibor filmje a Hát én im­már kit válasszak? volt. Ha benne élünk a valóság sod­rában a nagy történelmi jelentőségű változások sem mindig válnak szembetű­nővé, hanem egészen ter­mészetes hétköznapi jelen­ségekké minősülnek át, s ez voltaképp a fejlődés tör­vényszerű útja A kitűnő dokumentumfilm a falusi fiatalok párválasztásának korszakos módosulásáról szolgál tömör szavú, beszé­des képi megfogalmazású híradással érdekesen és él­vezetesen. Meghallani, megérezni belőle a magyar falu szocialista átalakulá­sának újságpapír zörgésű címszava mögül az élet ele­ven lelkét. Grósz András, a MSZMP KB Propaganda és Agitá- ciós Osztályának vezetője, a zsűri elnöke nagy érdek­lődéssel kísért előadásában a fesztivál egyik napján arról beszélt, hogy a tévé képernyőjén megjelenő minden adás — politikai természetű. Ez elől kitérni nem lehet. És ennek kell megszabnia a televíziós al­kotók felelősségét, etikai magatartását. Politizálni a televízió útján lehet jól és lehet rosszul. A miskolci díjnyertesek — ezt az egész heti éjszakai program hí­ven bizonyította — jól po­litizáltak. Három év sok száz dokumentumfilmje közül, ebből a tengernyi anyagból, úgy tűnt fel, va­lóban az arra legérdeme­sebbek kapták a díjakat. S hogy mindezt ilyen részletességgel előadhattam, annak tulajdonítható, hogy az egész heti tévéműsorban ennél említésre méltóbb művészeti esemény nem­igen akadt. Legfeljebb azt kell fel­jegyezni, hogy kiosztották a montreali olimpia első aranyérmét. Igaz, egyelőre csak a Kicsoda? — Micso­da? vasárnap esti adásá­ban, de már ez is szép do­log. A tizediket még nem merték. Arra várnunk kell Montrealig... Sas György

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék