Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-06 / 45. szám

ni... És a Madáchban a csodálatos Kiss Manyi! Mi­lyen jól éreztem magam a Hattyúban Tolnayval, Már­kussal, Pécsivel! Milyen jó ez a társulat, hogy kényez­tetnek, milyen tisztelettu­dók a fiatalok! Eljárok más színházakba, is, előadá­sokra; különösen nagy szí­nésznek tartom Szemes Ma­rit és Ruttkai Évát. Én nem csámcsogok a múlton, nem is bánok semmit, csak ezt a lábtörést. Szeretnék még jönni-menni, dolgozni so­káig. De tudja: lefelé te­kintek és fölfelé igyekszem — lefelé tekintek azért, mert sokkal nagyobb tra­gédiák vannak, mint az enyém. Csöngetnek. Jön az írók­­újságírók szerencséje, a vé­letlen. Lázár Mária szépen, méltóságteljesen kisétál a bottal. Egy férfi van az aj­tónál, azt kérdezi, be­­lér­nak X-ék. Ott laknak, szemben, mondja udvaria­san Lázár Mária, és vissza­sétál. Én a helyében mit mondanék? „Már megint engem zaklatnak.” Vagy: „A szomszédban lakik a házmester.” Ezzel szemben a következőt hallom: „Mit szól ehhez! Ide csönget be, hogy kérdezősködjön! Hát mi vagyok én? Vonzerő?!!’’ Megáll az ajtóban, a bot­jára támaszkodik, hatalma­san nevet. Körülötte hold­udvar. Scribe Egy pohár víz című játékában Cray Tivadarral Az Abelard és Heloise-ban Piros Ildikóval A Hattyúban Bencze Ilonával

Next