Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-06 / 45. szám
ni... És a Madáchban a csodálatos Kiss Manyi! Milyen jól éreztem magam a Hattyúban Tolnayval, Márkussal, Pécsivel! Milyen jó ez a társulat, hogy kényeztetnek, milyen tisztelettudók a fiatalok! Eljárok más színházakba, is, előadásokra; különösen nagy színésznek tartom Szemes Marit és Ruttkai Évát. Én nem csámcsogok a múlton, nem is bánok semmit, csak ezt a lábtörést. Szeretnék még jönni-menni, dolgozni sokáig. De tudja: lefelé tekintek és fölfelé igyekszem — lefelé tekintek azért, mert sokkal nagyobb tragédiák vannak, mint az enyém. Csöngetnek. Jön az írókújságírók szerencséje, a véletlen. Lázár Mária szépen, méltóságteljesen kisétál a bottal. Egy férfi van az ajtónál, azt kérdezi, belérnak X-ék. Ott laknak, szemben, mondja udvariasan Lázár Mária, és visszasétál. Én a helyében mit mondanék? „Már megint engem zaklatnak.” Vagy: „A szomszédban lakik a házmester.” Ezzel szemben a következőt hallom: „Mit szól ehhez! Ide csönget be, hogy kérdezősködjön! Hát mi vagyok én? Vonzerő?!!’’ Megáll az ajtóban, a botjára támaszkodik, hatalmasan nevet. Körülötte holdudvar. Scribe Egy pohár víz című játékában Cray Tivadarral Az Abelard és Heloise-ban Piros Ildikóval A Hattyúban Bencze Ilonával