Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-12-25 / 52. szám

miáról, az életünkben még jelenlevő anakroniáról — a státus-szimbólumok ha­zugságairól. írói kihívások Persze, a tévé nemcsak „nehéz emberek” és „ne­héz esetek” példájában mutatja fel mai valóságun­kat. Az év műsorában ör­vendetesen sok az „írói­­ki­hívás”. Emlékeztetőül mon­danám azokat a magyar írók tollából és gondolko­dásából született műveket, amelyek nemcsak remek műsorórákat, de gondolko­dásunkat formáló élménye­ket is adhattak. A Nyitott könyv és a televízióra írott művek ugyancsak a közvé­lemény és a mai magyar irodalom viszonyát szabá­lyozzák — akkor is, ha a szerzők egyike-másika, fáj­dalom, már nem él ve­lünk. Soroljuk hát fel azo­kat a produkciókat, ame­lyek a nézők emlékezeté­ben bizonyosan megmarad­tak, önálló műként Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja, Palotai Boris Zöld diója, Vészi Endre Inkognitóban Budapesten című tévéjáté­ka, Juhász István Blanká­ja, Polgár András A szép­ség háza című groteszkje, Cserhalmi Imre műve, a Csillagok változása, Gáspár Margit, Szakonyi Károly, Karinthy Ferenc műveinek a Nyitott könyv-beli be­mutatása nagyszerű példák arra, hogy a televízió mun­katársai nem estek áldoza­tául a mindenkori proto­­koll-listáknak, hanem kö­vetkezetesen keresik azo­kat a műveket, amelyek ér­vényes válaszokat adhat­nak életünk kérdéseire. Bárha ezt a gyakorlatot folytatná a tévé műsor­­szerkesztése is. E tevé­kenységgel egész évben vi­tában álltunk. A­­mikor, mit, hogyan — éppúgy né­z ki, mint kritikusi kérdés. Elmondtuk: a műsorszer­kesztés — tudomány. Egye­bek között a tekintetben is, miként csoportosítják az olyan különösképpen nagy érdeklődést indukáló mű­soraikat, mint a sorozatok és vetélkedők. A sorozatokkal ez évben nem volt különösebb sze­rencséje a tévének. (Ez, persze tudjuk, a nemzetkö­zi kínálattal is összefügg.) Tán még a Háború és béke állta meg helyét Legjobban. Kiváltképpen, ha a Bel Ami balkezes feldolgozá­sával vetjük össze. Ám e sorozatokban mégis az igazi élményt, a nagy szen­zációt a Századunk, (Bokor Péter remeklése) jelentette, világtudatunkat történelmi méretekbe fogalmazva, iz­galmasabban akárhány kriminél. A vetélkedők — a mű­sorba szervesen illeszkedő játékok — némi bágyadt­­ságról adtak jelt (Szín-Já­­ték-Szín, Játék a betűkkel, egyik-másik adásában a Tojáspatkoló.) Kivétel e tekintetben a Lássuk a ze­nét, amelyről feltehetően joggal írtuk: „ ... minden, a sorozatadást megelőző kétely eloszlik: hallgattuk a nagyszerű muzsikát, él­veztük a látványt, a ver­senyzők nemcsak szemé­lyes rokonszenvünket vív­ták ki, de sportszenvedé­lyünket is mozgósították — ezúttal a zenéért.” Folytatható volna a sor. Dehát egyszer mégiscsak búcsúzni kell az évtől. Te­gyük jó lelkiismerettel, ab­ban a közös reményben, hogy amit építettünk es­téig, nem dől le reggelig ... H. O. Egy magyar televíziós játék: a Csillagok változása. Cser­halmi Imre filmdrámáját Szőnyi Sándor rendezte. A képen Raksányi Gellért és Bánfalvi Ágnes 26 TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ A HÁROM JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLT Vadonatúj vetélkedők Az évváltás mindig haj­lamosít az újrakezdésre. Ezt az indítékot használták ki a televízió hivatásos szó­rakoztatói, akik — Vitray Tamás „atyai” felügyeleté­vel — új játékokat eszeltek ki, amelyek vasárnap dél­utánonként és a csütörtök estéken lesznek láthatók a képernyőn. Ezzel egyidejű­leg megszűntnek a régebbi állandó játékok. Mi a véle­ményük erről a régi játé­kok vezetőinek? Egri János: Sajnálom a Játék a betűkkel megszű­nését. Akik részt vettek benne, mind nagy örömmel tették. Én magam is sok mindent köszönhetek ennek a több mint kétszáz élő adásnak. Ismeretséget, ru­tint. Vágó István: Szerettem a Kicsoda—Micsodát, de jó az új is, mert feladat, mert vonzó, mert kihívás. Müller Tibor (annak ide­jén ő kezdte a Kicsoda— Micsodát): Ha ezek az új játékok jók lesznek, vagy legalább elég jók, akkor a nézők sem sírják vissza a régieket. Akkor jön csak a „bezzeg”, ha nem sikerül őket az újakkal megnyer­nünk. — Mutassák be, kérem, az új játékokat. FÖ A FEJE Január 2-án indul és minden második vasárnap élő közvetítéssel jelentke­zik a Budapest Körszálló első emeleti termeiből. A játékvezető: Müller Tibor. — A játék lényege: ki kell találni, kit ábrázol a feladott portré, azaz: „fő a feje”, öt témakörben ját­szanak a versenyzők, min­den alkalommal egy másik témakör kerül sorra: film, színház, zene, politika, sport. (Első alkalommal a sport témakör „fejei” sze­repelnek.) A nagy méretű arcképet tizenhat részre osztottan négyzetek fedik. A játék első fordulójában a játékos egy táblácskát választ ki a tizenhatból és az azon levő kérdést igyek­szik megválaszolni. Egy tábla sikeres megválaszolá­sa 30 forint értékű zsetont ér, és a kitalált részleten megjelenik a fej tizenhatod része. Ha túl van három helyes válaszon, s ismer három tizenhatod részt a képből, rá kell kérdeznie az ábrázolt személyre, hi­szen a kérdések mindegyi­ke is rá vonatkozott. — Kaphatunk egy példát — olyat természetesen, amely nem szerepel a fel­adványok között? — Egy kérdés a karmes­teri pálcáról, egy a szimfo­nikus zenekarok összetéte­léről, egy a bécsi filharmo­nikusokról + három részlet a portréból : Karajan. — És aki kitalálta? — Megnyeri a tizenhat 30 forintos zsetont. Ezekre szükséges is lesz, mert a második fordulóban neki kell „megtennie” az arc egyes részleteit. Itt is tizen­hat részre osztott a portré, azzal a különbséggel, hogy az arc fontosabb részeit, te­hát a szem, a száj, az orr környékét drágábban ad­juk, ezekre 60—90 forint értékű zsetont kell áldoz­nia. Itt, ha nem találja el a helyes választ, elveszítheti pénzét, de megnyerheti a közel ezer forintot érő tel­jes táblát is. Ha nyert, to­vábbmegy a harmadik port­réhoz, amelyet most már nem kérdések megválaszo­lásaival, hanem a képek felismerésével kell megfej­tenie. A tizenhat kép mindegyike természetesen a kitalálandó személyre vo­natkozik. Például: Egy kép a Rómeó és Júliából, Törő­csikkel és Sztankayval, a régi Nemzeti Színház bejá­rata, valaki Jágó szerepé­ben. A megfejtés: Major Tamás — aki rendezte azt a Rómeót, tagja volt a régi Nemzetinek is, és híres sze­repe volt Jágó. A helyes megfejtéssel a játékos meg­duplázhatja eddigi nyere­ményét. — Hogyan készül a já­tékvezető a játékra? — Tanulmányozom a kérdéseket, amelyeket olyan szakemberek állítot­tak össze, mint például Molnár Gál Péter (a szín­házét), Fenyves György (a filmét), de nincs sok időm, mert holnap indulok Dél- Afrikába, ahol Agostino Netóval készítek interjút. (S közben várom egy tele­víziós riportfilmem adását, amely a másodikakról szól. )

Next