Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-25 / 52. szám
miáról, az életünkben még jelenlevő anakroniáról — a státus-szimbólumok hazugságairól. írói kihívások Persze, a tévé nemcsak „nehéz emberek” és „nehéz esetek” példájában mutatja fel mai valóságunkat. Az év műsorában örvendetesen sok az „íróikihívás”. Emlékeztetőül mondanám azokat a magyar írók tollából és gondolkodásából született műveket, amelyek nemcsak remek műsorórákat, de gondolkodásunkat formáló élményeket is adhattak. A Nyitott könyv és a televízióra írott művek ugyancsak a közvélemény és a mai magyar irodalom viszonyát szabályozzák — akkor is, ha a szerzők egyike-másika, fájdalom, már nem él velünk. Soroljuk hát fel azokat a produkciókat, amelyek a nézők emlékezetében bizonyosan megmaradtak, önálló műként Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja, Palotai Boris Zöld diója, Vészi Endre Inkognitóban Budapesten című tévéjátéka, Juhász István Blankája, Polgár András A szépség háza című groteszkje, Cserhalmi Imre műve, a Csillagok változása, Gáspár Margit, Szakonyi Károly, Karinthy Ferenc műveinek a Nyitott könyv-beli bemutatása nagyszerű példák arra, hogy a televízió munkatársai nem estek áldozatául a mindenkori protokoll-listáknak, hanem következetesen keresik azokat a műveket, amelyek érvényes válaszokat adhatnak életünk kérdéseire. Bárha ezt a gyakorlatot folytatná a tévé műsorszerkesztése is. E tevékenységgel egész évben vitában álltunk. Amikor, mit, hogyan — éppúgy néz ki, mint kritikusi kérdés. Elmondtuk: a műsorszerkesztés — tudomány. Egyebek között a tekintetben is, miként csoportosítják az olyan különösképpen nagy érdeklődést indukáló műsoraikat, mint a sorozatok és vetélkedők. A sorozatokkal ez évben nem volt különösebb szerencséje a tévének. (Ez, persze tudjuk, a nemzetközi kínálattal is összefügg.) Tán még a Háború és béke állta meg helyét Legjobban. Kiváltképpen, ha a Bel Ami balkezes feldolgozásával vetjük össze. Ám e sorozatokban mégis az igazi élményt, a nagy szenzációt a Századunk, (Bokor Péter remeklése) jelentette, világtudatunkat történelmi méretekbe fogalmazva, izgalmasabban akárhány kriminél. A vetélkedők — a műsorba szervesen illeszkedő játékok — némi bágyadtságról adtak jelt (Szín-Játék-Szín, Játék a betűkkel, egyik-másik adásában a Tojáspatkoló.) Kivétel e tekintetben a Lássuk a zenét, amelyről feltehetően joggal írtuk: „ ... minden, a sorozatadást megelőző kétely eloszlik: hallgattuk a nagyszerű muzsikát, élveztük a látványt, a versenyzők nemcsak személyes rokonszenvünket vívták ki, de sportszenvedélyünket is mozgósították — ezúttal a zenéért.” Folytatható volna a sor. Dehát egyszer mégiscsak búcsúzni kell az évtől. Tegyük jó lelkiismerettel, abban a közös reményben, hogy amit építettünk estéig, nem dől le reggelig ... H. O. Egy magyar televíziós játék: a Csillagok változása. Cserhalmi Imre filmdrámáját Szőnyi Sándor rendezte. A képen Raksányi Gellért és Bánfalvi Ágnes 26 TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ A HÁROM JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLT Vadonatúj vetélkedők Az évváltás mindig hajlamosít az újrakezdésre. Ezt az indítékot használták ki a televízió hivatásos szórakoztatói, akik — Vitray Tamás „atyai” felügyeletével — új játékokat eszeltek ki, amelyek vasárnap délutánonként és a csütörtök estéken lesznek láthatók a képernyőn. Ezzel egyidejűleg megszűntnek a régebbi állandó játékok. Mi a véleményük erről a régi játékok vezetőinek? Egri János: Sajnálom a Játék a betűkkel megszűnését. Akik részt vettek benne, mind nagy örömmel tették. Én magam is sok mindent köszönhetek ennek a több mint kétszáz élő adásnak. Ismeretséget, rutint. Vágó István: Szerettem a Kicsoda—Micsodát, de jó az új is, mert feladat, mert vonzó, mert kihívás. Müller Tibor (annak idején ő kezdte a Kicsoda— Micsodát): Ha ezek az új játékok jók lesznek, vagy legalább elég jók, akkor a nézők sem sírják vissza a régieket. Akkor jön csak a „bezzeg”, ha nem sikerül őket az újakkal megnyernünk. — Mutassák be, kérem, az új játékokat. FÖ A FEJE Január 2-án indul és minden második vasárnap élő közvetítéssel jelentkezik a Budapest Körszálló első emeleti termeiből. A játékvezető: Müller Tibor. — A játék lényege: ki kell találni, kit ábrázol a feladott portré, azaz: „fő a feje”, öt témakörben játszanak a versenyzők, minden alkalommal egy másik témakör kerül sorra: film, színház, zene, politika, sport. (Első alkalommal a sport témakör „fejei” szerepelnek.) A nagy méretű arcképet tizenhat részre osztottan négyzetek fedik. A játék első fordulójában a játékos egy táblácskát választ ki a tizenhatból és az azon levő kérdést igyekszik megválaszolni. Egy tábla sikeres megválaszolása 30 forint értékű zsetont ér, és a kitalált részleten megjelenik a fej tizenhatod része. Ha túl van három helyes válaszon, s ismer három tizenhatod részt a képből, rá kell kérdeznie az ábrázolt személyre, hiszen a kérdések mindegyike is rá vonatkozott. — Kaphatunk egy példát — olyat természetesen, amely nem szerepel a feladványok között? — Egy kérdés a karmesteri pálcáról, egy a szimfonikus zenekarok összetételéről, egy a bécsi filharmonikusokról + három részlet a portréból : Karajan. — És aki kitalálta? — Megnyeri a tizenhat 30 forintos zsetont. Ezekre szükséges is lesz, mert a második fordulóban neki kell „megtennie” az arc egyes részleteit. Itt is tizenhat részre osztott a portré, azzal a különbséggel, hogy az arc fontosabb részeit, tehát a szem, a száj, az orr környékét drágábban adjuk, ezekre 60—90 forint értékű zsetont kell áldoznia. Itt, ha nem találja el a helyes választ, elveszítheti pénzét, de megnyerheti a közel ezer forintot érő teljes táblát is. Ha nyert, továbbmegy a harmadik portréhoz, amelyet most már nem kérdések megválaszolásaival, hanem a képek felismerésével kell megfejtenie. A tizenhat kép mindegyike természetesen a kitalálandó személyre vonatkozik. Például: Egy kép a Rómeó és Júliából, Törőcsikkel és Sztankayval, a régi Nemzeti Színház bejárata, valaki Jágó szerepében. A megfejtés: Major Tamás — aki rendezte azt a Rómeót, tagja volt a régi Nemzetinek is, és híres szerepe volt Jágó. A helyes megfejtéssel a játékos megduplázhatja eddigi nyereményét. — Hogyan készül a játékvezető a játékra? — Tanulmányozom a kérdéseket, amelyeket olyan szakemberek állítottak össze, mint például Molnár Gál Péter (a színházét), Fenyves György (a filmét), de nincs sok időm, mert holnap indulok Dél- Afrikába, ahol Agostino Netóval készítek interjút. (S közben várom egy televíziós riportfilmem adását, amely a másodikakról szól. )