Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-20 / 20. szám

TELEVÍZIÓ televízió TELEVÍZIÓ K , TELEVÍZIÓ A SZÍNÉSZUTÁNPÓTLÁS MŰHELYE Felkészülés, elindulás S­zínészberkekben, a szín­házi kedvelők körében olykor felmerül a kérdés: tanítható-e a színészet, le­het-e valaki a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése nélkül jó színész, valóban jó színészeket ké­pez-e a főiskola? Erre az összetett kérdésre keres vá­laszt a TV színházi rova­tának a Tháliát beiskoláz­zák című műsora. A né­zők bepillanthatnak a főis­kola „kulisszái” mögé, el­leshetik a színészképzés „titkait”. Ezzel egyidejűleg készült el a színházi rovat egy má­sik műsora S mindenkit sok szerep vár címmel, amelyben a főiskolán ta­valy végzett ifjú színészek hivatásszeretetükről, tudá­sukról, tehetségükről tesz­nek tanúbizonyságot, vá­lasztott szerepek eljátszá­sával. Tháliát beiskolázzák A művészet védőasszo­nyát címadóul választó film alkotói: Virág Kata­lin szerkesztő, Radó Gyula rendező és Bányai Gábor forgatókönyvíró, az utóbbi egyben a film riportere is. Vajon mennyire esik egybe előzetes elképzelé­sük a megvalósítással? — Sokat akartunk mar­kolni — mondja Virág Ka­talin —, így aztán jóval több anyagot vettünk fel, mint amennyi adásba ke­rülhet. Nemcsak beszéd­­technika, tánc, énekóra, mesterségvizsga és elő­adásrészleteket láthatnak a nézők, de jó néhány ripor­tot is, melyekben tíz-tizen­­két éve végzett színészek — Cserhalmi György, Kern András, Béres Ilona, Tor­dai Teri — beszélnek arról, mit jelentett számukra a főiskola. — A „régiek” és az újonnan végzettek nyilat­kozatából kiderül valami furcsa dolog is — szólal meg Bányai Gábor. — A „régiek” számára a főiskola háttérországot, védelmet, kötődést, egyszóval valami csodálatos dolgot jelentett. Szinte mindnyájan nagy­­nagy szeretettel beszélnek róla. S aki nem tudta el­végezni, úgy érzi, azokat az éveket, azt a légkört sem­mi sem pótolhatja. A mai főiskolásokból, úgy hírlett, mintha hiányozna ez a hit és lelkesedés, az Alma Ma­ter szeretete. Ha őszintén akarok beszélni a célunk­ról, ki kell egészítenem a Virág Kati által elmondot­takat. Nemcsak bemutatni akartuk az oktatást, hanem kitapintani és bírálni is a neuralgikus pontokat. A felvételek közben módo­sult az elképzelésünk. Nem hallgattunk a gondokról, de be kellett látnunk, keve­sebb a kifogásolnivaló, mint hittük. A leggyakrab­ban kritizált pontok közé tartozik a színészek moz­gás- és beszédkészsége. El­lenpéldaként elég Montagh Imre szerintem európai szintű beszédoktatására utalni. — Arról is meggyőződ­tünk — teszi hozzá Virág Katalin —, hogy a színész­képzésben nemcsak a ren­dezőknek, hanem maguk­nak a színészeknek is fon­tos szerephez kell jutniuk. Évekig hiányoztak a főis­kola tanári karából a szí­nészegyéniségek. Kállai Ferenc színészosztálya ép­pen az idén indult. Színész­mesterség órái külön fil­met követelnének meg. Egyébként nagyon érdekes az a folyamat, ahogyan a végzett színészek­­ szí­nészegyéniséggé válnak. Egyáltalán nem biztos per­sze, hogy a legtökéleteseb­ben mozgó és beszélő szí­nész az egyéniség. Csak ar­ra illik a kifejezés, aki lég­kört tud teremteni, esetleg már azzal, hogy beteszi a lábát a színpadra. A főis­kola, úgy tapasztaltuk, ki­bontakoztatja az egyénisé­geket. — Érzésem szerint nem protokoll-műsort csinál­tunk — vallja Bányai Gá­bor. — Igyekeztünk őszin­te, természetes pillanatokat ellesni. Olyan film ez, ahol a tanár is rosszul instruál­hat, de a diák is lehet ügyetlen. Az összes felve­tett kérdésre, problémára — igazán egyenesen, nem megkerülve a kérdést — Várkonyi Zoltán reagál. Sok szerep vár mindenkire „Amennyire nemes és fennkölt egy igazi színész hivatása — szépet terem­teni, hirdetni és nyújtani —, olyannyira méltatlan és megalázó az olyan színész mestersége, aki pénzért, karrierért vagy más elő­nyökért eladja magát.” Sztanyiszlavszkij Színész­etikájának gondolatait a fiatalok útravalójául szán­ta. Ilyen és hasonló gondo­latokkal indul a S minden­kit sok szerep vár. Az előb­bi produkció rendezője, Radó Gyula itt most forga­tókönyvíró és szerkesztő, a rendező Zsurzs Éva. Ádám Ottó és Kazimir Károly tavaly végzett osz­tályát, a IV/a és a IV/b nö­vendékeit ismerteti meg a tévéfilm a nézőkkel, még főiskolás korukban.­­ Egy tavalyi fesztivá­lon együtt üldögéltünk Zsurzs Évával — ismerteti az előzményeket Radó Gyula. — Nincs kedved a „gyerekekről” egy filmet készíteni? — kérdezte tő­lem Éva. Ha van, akkor csináljuk együtt. Én, mint minden lében kanál, na­­gyon-nagyon szívesen vál­laltam, így lettem a műsor szerkesztője. Két külön fil­met akartunk csinálni, vé­gül is egy 90 perces sike­rült. — Ez tulajdonképpen kí­vánságműsor — teszi hoz­zá Zsurzs Éva. — A színész sohasem válogathat. A fel­adatokat mindig kapja és nem választja. Itt a végző­sök most életükben először — és lehet, hogy utoljára —, kaptak egy olyan lehe­tőséget, hogy megszemélye­síthetik, eljátszhatják vá­gyaikat, szerepálmaikat. Tehát mindenki hozta a legkedvesebbet — fejen­ként tíz ötletet —, ebből ál­lítottuk össze a műsort. — A szerepválasztásból kitűnik, mi iránt vonzód­nak a fiatal színészek — folytatja Radó Gyula. — Az abszurd vagy egyszerű­en a mai dráma úgy lát­szik, egyelőre idegen tőlük. Nem véletlenül került a műsorukra Osztrovszkij: A vihar, Moliére: Tartuffe, Csehov: Nyári tragédia cí­mű műveinek több részle­te. Nagyon jól érzik magu­kat a mai magyar költé­szetben: Szepesi Attila, Kántor Péter, Béres Atti­la, Sárándi József megze­nésített verseit tolmácsol­ják lelkesen, avatottan. Helytelen szerintem, hogy rendezőink nem, vagy csak alig járnak a főiskola vizs­gaelőadásaira, pedig itt le­hetne a még manipulálatlan egyszerűséget, a tiszta egyéniséget megtalálni. Amiből aztán sokat farag le a film, a televízió. Meg­ható élmény volt a diplo­maosztás. Amikor megtud­ták a gyerekek, hogy ezt is felvesszük, széles mosollyal bámultak a kamerába. De csak addig, amíg át nem vették a diplomát. Akkor aztán, csetelve, botolva, meghatottan forgatták épp­úgy, mint bárki más. Elfe­lejtették, amit négy évig tanultak, hogy a színész­nek önfegyelemmel kell vi­selkednie. Az idén végző főiskolá­sok, Várkonyi Zoltán IV­ a osztályának növendékei is hamarosan bemutatkoznak egy vizsgaprodukciójuk te­levíziós változatával, Déry Tibor Talpsimogatójával. Erről következő számunk­ban közlünk színes ripor­tot. K. Gy Németh Nóra, Bácskai János, Bor Adrienn háttérben Fa­ragó József és Málnai Zsuzsanna közös előadásban Sárándi József: Sámándobon című versét mondják (Fotó: Szomszéd András) 26

Next