Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-20 / 20. szám

Hányadszor? Ismét — ki tudja, hányadszor — filmre kerül A három testőr! Ezúttal szovjet filmváltozat készül belőle az odesszai filmstúdióban.­­ Képünkön: Alisza Frejndlih (a királyné) és Mihail Bojarszkij (d’Artagnan) alakítója. (MTI Kült. Képszolgálat) Tűzáldozat Tűzáldozat: a szótárban ez az első jelentése a „holo­caust” szónak, de tűzben el­pusztulást, azaz átvitt érte­lemben: tömeges pusztulást, tömeggyilkosságot is jelent. Éppen erről van szó ugyanis az amerikai NBC televíziós társaság, összesen 9 és fél órát tartó, négyrészes új té­véfilmjében, a Holocaustban. Még mindig világszerte vi­tatják, hogy a sorozatokat hogyan kell a képernyőn be­osztani? Sokan kifogásolták például nálunk, hogy az Abi­gél második, vasárnap vetí­tett része után egészen pén­tekig kellett várni a harma­dik folytatásra. A Tűzáldoza­­tot az NBC most négy egy­mást követő estén át vetítet­te, tehát nemhogy egy hét, de egyetlen nap szünetet sem tartott. Tavaly február­ban ugyanis, a minden idők legsikeresebb (legalábbis az USA-ban) tévé­sorozatánál, a Gyökereknél bevált ez a módszer: a nyolc folytatást nyolc egymást követő estén sugározták. Nos, rekord-nézőszámot szerzett magának a német nácik zsidóüldözésének tör­ténetét az 1938 novemberi, úgynevezett kristályéjszakától 1945-ig feldolgozó Tűzáldo­zat is. Pedig, írta a tekinté­lyes Time, „az amerikai tv hajlamos arra, hogy elkö­­zönségesítsen mindent, ami­hez csak hozzányúl". Ugyan­ez a Time örömmel állapítja meg: a Holocaustban nyo­ma sincs ennek, történetileg hűséges, művészileg erőtel­jes, nem giccses, nem érzel­gős, nem sematikus, nem túl­zott. Hatása óriási: a csak­nem negyedszázada közzé­tett Anna Frank naplója óta ebben a témakörben nem volt semmi, ami ilyen mé­lyen megmozgatta volna az emberek lelkiismeretét a Har­madik Birodalom borzalmai­nak ügyében. Az 56 éves Gerald Green írta a forgatókönyvet (már két ismert műve jelent meg náci-Németországról), a ren­dező pedig az a Marvin Chomsky, aki a Gyökerek nyolc részének a felét is rendezte. 150 színésszel és ezer statisztával dolgozott, a külső felvételek jórészét ere­deti helyszínen készítette el: az NSZK-ban, Nyugat-Berlin­­ben, Ausztriában és csak na­gyon keveset forgatott holly­woodi műtermekben. Hogy mennyire kerülte a beideg­­ződött sémákat, azt egyebek közt mutatja az is, hogy jó­formán alig csattogtatja a bokáját egyetlen német sze­replő is; a Heil Hitler! kö­szöntés a kilenc és fél óra alatt csupán kétszer hang­zik el; a nácikat játszó szí­nészek nem válnak eleve ne­vetségessé azzal, hogy né­met akcentussal beszéltetik velük az angolt és a negatív sémák, a nyűtt panelek he­lyén az árnyaltabb ember­ábrázolás természetesen sok­kal hitelesebbé teszi a törté­netet. — Képünk: jelenet a Tűzáldozatból. Panoráma | DAMENWÄSCHE 100 év pop­zene Tony Palmer angol újság­író mindössze 34 éves, de már eddig is több mint 30 dokumentumfilmet forgatott a BBC televízió számára. Leg­újabb munkája minden eddi­gi közül a legnagyobb sza­bású: 17 folytatásból áll (egyenként 55 perces részek­ből) és eddig 27 ország te­levíziója vásárolta meg. All You Need is Love - ez a címe a 17 részes sorozat­nak, a témája pedig­ a pop­zene. A cím: a Beatles­­együttes egyik leghíresebb számának címe, amelyet a gombafejűek első ízben 1967. június 25-én énekeltek, ak­kor, amikor az Our World cí­mű műsort műholdak segít­ségével az egész világon lát­hatták az emberek, e műsor­nak becslések szerint össze­sen mintegy 700 millió néző­je volt. „Ez volt a pop­zene fejlődésének csúcspontja” - mondja Tony Palmer, ezért lett az ő 17 részes sorozatá­nak ez a címe. 750 órányi mozi- és tévé­filmet nézett végig Palmer, négyezer hangos dokumentu­mot választott ki végülis. Ko­rántsem csupán film- és té­vévállalatok archívumaiban keresgélt, vetítőiben üldögélt, rengeteg magángyűjtőnél is megfordult és tőlük is ku­­nyerált, sőt még el is csent anyagot. Csaknem három évig dolgozott 17 részes so­rozatán, amely mintegy 5 millió dollárba került. A költ­ségek egy részét a nagy hanglemez- és zeneműkiadó vállalatok (EMI, Polygram stb.) viselték. Ha csak kicsit is jó lesz ez a tévé­sorozat - így kalkuláltak - akkor olyan mértékben megnöveli az érdeklődést a pop­zene, tehát a hanglemezek és kot­ták iránt, hogy a forgalom növekedésével bőven megté­rül az a pénz, amit a soro­zat elkészítésébe fektetnek. Glenn Miller és Artie Shaw, Fred Astaire és Ginger Ro­gers, Irving Berling és Judy Garland, a Beatles együttes és a Bee Gees - azaz: ré­giek, közelmúltbeliek és maiak egyaránt szerepelnek a sorozatban. Palmer legin­kább arra törekedett, hogy kevésbé ismert, sőt, lehető­leg korábban soha közönség elé nem került filmrészlete­ket válogasson ki. Szakmájá­ból következik, hogy nem a zenetörténész, hanem az ér­dekességre törekvő újságíró szemével válogatott egy év­század populáris muzsikájá­ból. De azért most már, ő nagy munka közben, eléggé képzett zenész, azaz: zené­hez értő ember lett. Erre vall következő két munkája: legközelebb Ri­chard Wagnerről forgat hat­részes dokumentumfilmet, utána pedig egy opera ren­dezését tervezi a televíziós változatban.

Next