FilmSzínház Muzsika, 1978. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-12 / 32. szám

gáló taorminai Turistain­formáció faburkolatos eme­leti termében találunk me­nedéket. A hosszú asztalon a smink- és fodrászkellé­kek első pillantásra egy grandiózus fogadás képét villantják föl; de ez estik a képzelet játéka. Ebédre a szomszéd fűszeresnél ve­szünk mortadellát, kenye­ret, tejet; a nap bárme­lyik pillanatban kisüthet, nem mulaszthatjuk el. Desszertnek végigsétá­lunk a főutcán, Mial- kovszky Erzsébettel, a film jelmeztervezőjével. A ki­rakatokban turistabóvlik, de a házak csodálatosak; néhány román templom; a főtéren állóba be is lé­pünk; legnagyobb megdöb­benésünkre egy részében orvosi rendelőt találunk, a lelkészlak helyén pedig könyvtár van. A stáb még marad né­hány napot; nekem letelt az időm, utazom. A szál­lodás vesz föl 126-os Fiat­jába, s elrobog velem Mes­sina irányába; ez ugyan éppen ellenkező irányban van, mint Catania, ahol én az egyetlen környékbeli repülőteret sejtem, de kéz- zel-lábbal magyaráz, s én nem tudok védekezni. Ki­derült: Messinában hajóra szállhatok, s a szorost ke­resztülhajózva az olasz csizma orrán szállhatok partra, — néhány percre egy repülőtértől. S talán ezzel, hogy elhagytam Szi­cíliát, le is zárulhat a Csontváry-film forgatásé- k ról szóló krónika első sza- ^ kasza. Az első csupán, hi- szén a felvételek folynak tovább. Ezért is nem kerül a cikk utolsó sorába az. hogy Vége; ez a szó majd csak a film utolsó kockáin V lesz látható a majdani be- W mutatón. Bátki Mihály f A CSONTVÁRY-FILM SZÜLETÉSE 4. Felvétel N emde a napot és a csillagok őrszemeit mindenütt megpillantha­tom? Nemde az ég alatt mindenütt lehet édességes igazságokon elmélkedni és nem kell dicstelenül, sőt gyalázatosán magamat megadnom. Hiszen kenye­rem még van.” Holl István, a filmbeli Bolond mondja el ezt a Dante-idézetet a taorminai görög színház egyik bolt­íve alatt. Felveszik egy­szer, kétszer, háromszor, majd Hol! ismét eltűnik a romok mögött, s csak a trükkgép kattog tovább; minden három másodperc­ben készít egy kocka fil­met, s mivel a normál fel­vevőgép egy másodperc alatt huszonnégy kockányi filmet készít, ez hetvenkét, szeres lassítást jelent. „Csontváry képein nincse­nek határozott árnyékok — magyarázza Jankura Péter — ő órákig, talán na­pokig nézte a motívumot, s utána napokig, hetekig festette; természetes hát. hogy nem döntött egy bi­zonyos időpont árnyékvi­szonyai mellett. Ezt pró­báljuk meg valamiképpen visszaadni a filmen.” (S tíz nap múlva a filmgyár egyik vetítőjében káderül: fantasztikus belső dina­mizmusa lesz így a felvéte­leknek. A színek állandóan változnak; hol az öböl kap fényt, hol a romok; a fel­hők mozgását mintha ter- mészetfölötiti hatalmak irányítanák, s a görög színházra úgy borul rá a sötétség, mintha csak a függönyt eresztette volna le az ókori függönyhú­zó...) De egyelőre itt vagyunk ismét az új, sőt legújabb korban: s a forgatás nem megy minden gond nélkül. Percenként újabb és újabb csoportok: külföldi turis­ták és helybeli iskolásgye­rekek érkeznek; úgy jön­nek ide, mint mi Aquin­cumba. Köziben a színhá­zat szegélyező élénk szí­nű vaskorlátot egy díszle­tező lemosható porfesték­kel szürkére mázolta: így a filmen észre sem lehet venni. De a látogatók, amint megérkeznek, azon­nal a korlátba kapaszkod­nak; így kezük — s gyak­ran ruhájuk is — szürke lesz, a korlát pedig visz- szanyeri szép élénkpiros színét. Mint a forgatás szempontjából teljesen ha­szontalan és lézengő ritter- nek, nekem jut a feladat, hogy megpróbáljom elkü­löníteni a korlátot és a lá­togatókat; munkám során néhány érdekes felismerés­sel gazdagodtam. Ha an­golok. amerikaiak, skandi­návok jöttek: az első fel­szólításra elhúzódtak a korláttól, eszükbe sem ju­tott hozzányúlni. Az ola­szok között mindig akadt egy-egy. aki elfeledkezve a tilalomról, újra oda­nyúlt; a többiek akkor kar­ban üvöltöttek rá és a tér­düket csapkodták nevet- tükben. A németek lenéző- leg legyintettek, egy ujjal kipróbálták, hogy nem csa­pom-e be őket, s egy tes­tes idős hölgy a fél kor­látot leradírozva váltig erősködött, hogy ez csak rozsda; méghogy festék, ugyan kérem, nézzem csak meg az ő festékeiket, az igen, az nem jön le ilyen könnyen. I gaz, ami igaz: a mi fes­tékünk nem bírta ki a délutáni záport sem, más­nap kezdhettük élőről a festést. — Az eső elől min­denki oda bújt, ahová tu­dott; a Csontváryt játszó Iszhak Fintzi — Iszko — az egyik mikrobusz kor­mányához telepedett. Vá­laszolna-e néhány kérdé­semre? „Igen” — mondta és bekapcsolta az ablak­törlőt. Ismerte-e Csontvá­ryt, mielőtt a szerepet megkapta volna? „Néhány évvel ezelőtt otthon Szó­fiában vettem magamnak egy Csontváry albumot: ekkor ismertem meg.” Mi­lyen embernek gondolta ekkor a festőt? — Iszko nem válaszol. Kikapcsolja az ablaktörlőt. Várunk. A stáb arra, hogy elálljon az eső, — én a válaszra. Nem muszáj felelnie, — kockáz­tatom meg három perc után, Iszko int, hogy vár­jak, gondolkozik. Majd ezt mondja: „Nem tudom megmondani; az azóta ért élmények kimosták belő­lem az akkori gondolato­kat.” Ekkor kezdtem iga­zán csodálni Huszárik Zol­tánt, hogy éppen Iszkót vá­lasztotta erre a szerepre. Aki azt a választ, hogy nem tudom, csak öt perc gondolkozás után mondja ki, annak az embernek el­képesztő belső tartalékai lehetnek ... Iszko egyéb­ként a Szófia Színház tag­ja; Shakespeare és Dür­renmatt darabokban ját­szott legutóbb, Bulgakov Moliére-jének címszerepét alakította; sokat filmezik; Magyarországon eddig egy filmjét láttuk, a Társaság tiszteletreméltó tagját. ásnap délelőtt a fő­utcán forgatunk; il­letve az abba nyíló kis sikátorban. Két modern plakát rontja csak elaszá- zadeleji hangulatot, a dísz. letezők előbb foggal-kö­römmel, majd fogóval pró­bálják eltüntetni őket. hiá­ba. Végül szürke karton- papírral borítják le. Az a szerencsénk, hogy nem po­litikai plakátok, mert ak- Kor nem úsznánk meg szá­razon, az egyszer biztos. Az eső megint elered (az idő­járás egyébként eddig mindenütt „ellendrukker’' volt; csak az árvízjelenet- nél sütött úgy a nap, hogy nem lehetett megcsinálni a felvételt; strandjelenet lett volna belőle). Az eső elől most az öltözőül szol­Az egyik helyszín: a főutcából nyíló kis sikátor ...

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék