FilmSzínház Muzsika, 1978. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-04 / 44. szám

— Életemben most for­dult elő először — mondja Róbert László, aki főfog­lalkozásban a Magyar Film­híradó és Dokumentum­­f­ilmgyár szerkesztője —, hogy terepszemle előzhette meg a külföldi forgatást. Végigjártuk a riportfilm helyszíneit, hogy azután a felét legalább kihagyjuk, mert az élet, a film valóság­­hűsége egy idő után más helyszíneket követelt. És el kell ismernem, hogy szak­mailag szerencsés vagyok. Mert tudtam ugyan, hogy a Lefebvre atya szellemében elfoglalt templomban min­den vasárnap összegyűlnek azok, akik elfoglalták. De mit tesz Isten, éppen azon a forgatási vasárnapon volt éppen egyéves évfordulója is a templomfoglalásnak! Így markánsabb lett mind­az, amit elmondhattunk és elmondhattak azok, akik átélték. — A riportból úgy tűnik, s­zakér­tője korunk vallás­történetének. — Történelemből „készü­lök”, a liturgikus értelem­ben vett egyháztörténetet szakértőkkel ellenőrizte­tem, akik jó partnerek, tudják, hogy tiszteletben tartjuk a hivő embert, ugyanakkor riportalanya­ink nagy része nem csak egyszerűen istenhivő; olyan, akinek emberségéből össze tud találkozni a forradalmi gondolat is a krisztusi taní­tással. Az orléans-i püspök így fogalmazott: „A kapita­lizmus nem egyeztethető össze Jézus Krisztus Evan­géliumával”. Kemény véle­mény, igaz? — Úgy tudom, akikkel riportokat készítettek, el is jönnek ide,­­hogy megnéz­zék a rófh­ik készült filmeit? — Igen, ez régi gyakorlat. Itt járt Jacobs atya, az amerikai Tisztelendők egyik hőse, három jezsuita páter Olaszországból pedig a Cse­pel Autógyár Szakszerveze­ti Bizottságának munkáját tanulmányozni érkezett, közben a filmet is megnéz­ték, s rögzítettük is a film­ről alkotott véleményüket. Vártuk az orléans-i püspö­köt is, aki azonban, sajnos, tragikus baleset áldozata lett, alig két héttel magyar­­országi útja előtt... — Nem kérdezték még meg öntől, miért fordul az egyház, a külföldi egyházak problémáihoz, miért ezeken mutatja ki a társadalmi je­lenségek mozgatórugóit, a fejlődés zaváradhajtó erőit? — A válasz egyszerű: so­rozatom célja elsősorban és mindenképpen az, hogy be­mutassam a papok, a „tisz­telendők” emberi és politi­kai magatartását, akár jó, akár rossz értelemben — a tényeknek megfelelően. Torday Aliz : TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió MAGOS ŐRNAGY SZÍNRE LÉP A szálak Tatára vezetnek M­agos őrnagyot, Maigret, Co­lombo, Kojak, Derrick fel­ügyelő magyar kollégáját. Mág Bertalan, az egykori nyomozótiszt népszerű bűnügyi könyvsorozatá­ból ismerik a krimikedvelő olva­sók. Magos őrnagy alakja most a képernyőn is megjelenik: Rényi Tamás rendezi a Két pisztolylövés című televíziós bűnügyi történetet. — Magos őrnagy ravasz, de nem tévedhetetlen nyomozó — mondja Rényi Tamás. — Sokszor jár tév­úton, de végül is, természetesen el­fogja a bűnöst. A Két pisztolylövés izgalmas, fordulatos történet, fur­csa politikai háttérrel. Garas Dezső alakítja Magos őrnagyot, vele több­ször dolgoztam már együtt, úgy is mondhatnám, együtt indultunk, hi­szen a Karinthy Frigyes írásából készült Ugyanaz férfiben című dip­lomafilmemben játszotta élete első filmszerepét. — „Ismételjük meg a jelenetet!” — vezényel Rényi Tamás és a ta­tai vár vizesárkában újból elkez­dődik a nyomozók, a rendőreik ku­tatása. Boltokkal, merítőhálókkal keresik azt az egykori magyar had­seregben használatos szolgálati pisztolyt, amelyből két lövést adtak le. Az áldozatok: egy munkáskül­sejű 40—45 éves férfi, és az egyik csepeli gyár mérnöke. — Mitől válik áldozattá egy ilyen ürge? — teszi fel önmagának a kér­dést Magos őrnagy, az Államrend­őrség életvédelmi csoportjának ve­zetője, amikor a második holttes­tet vizsgálják meg és amikor még szinte semmi nyom nem mutat ar­ra, hogy a két gyilkosság között összefüggés van. A történet szálai Tatára vezet­nek, itt telepedett le a háború után a bori haláltáborból megmenekült Szenes Nándor. A háromrészes színes televíziós film forgatókönyvét Semsey Jenő és Kertész Ákos írta. A felvétele­ket Budapesten, az újpesti rakpar­ton, Veszprémben, Csopakon for­gatták, majd a stáb Tatára költö­zött át. A ta­tai vár környékén az egyik eszpresszóban bukkannak rá ugyanis a nyomozók Olgára — Pé­csi Ildikó játssza —, aki fontos adatokat mond el a rendőrségnek... A szerteágazó bűnügyi történet többi szereplője: Németh főhad­nagy — Körtvélyessy Zsolt; Kozma főhadnagy — Szerencsi Hugó; Ma­rika — Marton Kati; Szenes Nán­dor — Bencze Ferenc; Szenesné — Gordon Zsuzsa; Vera — Tarján Györgyi; Mirkó — Gáti Oszkár; Kolek — Radics Gyula; Konekné — Tímár Éva és sokan mások. Az operatőr: Lukács Lóránt. Potoczky Júlia Az egyik holttest azonosítása közben a nyomozók eljutnak az óbudai Hajógyárba Szenes Vera és Mirkó története házassággal végződik: Tarján Györgyi és Gáti Oszkár Felvétel előtt. A Magos őrnagyot alakító Garas Dezső, Rényi Tamás rendező és Lukács Lóránt operatőr (Fotó: Rajnógel Imre)

Next