Film Színház Muzsika, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
TELEVÍZIÓ A Móricz-centenáriumra FORRÓ MEZŐK Móricz Zsigmond „irodalmi krimije” 1928-ban jelent meg először folytatásokban a Pesti Naplóban, majd hamarosan közölte a prágai Magyar Hírlap is. A közönségsiker miatt üzletet szimatoltak a könyvkiadók. Még a következő esztendő elején megjelent könyvalakban az egy pisztolydörrenéssel, s két halottal kezdődő alföldi történet. A kritikusok fintorognak: Móricz és „krimi”?... Holott az írót nemcsak az izgalmas cselekmény vonzotta. Egy nyilatkozata — válasza a kritikára (?) — így hangzott: „Bűnügyi regényt sosem írtam, detektívregényt még kevésbé. Ebben az új regényemben történik egy bűnügy, de mégis valami más az, ami izgat. Engem az vitt bele a regény megírásába, hogy az embereknek, a társadalomnak a bűnnel szembeni magatartását figyeljem meg.” Valószínűleg ez ragadta meg annak idején, 1948- ban Apáthi Imre rendezőt és Várkonyi Zoltán forgatókönyvírót, amikor 1948- ban mozifilmet forgattak belőle. Ahogyan most Hajdufy Miklós rendezőt és Szántó Erika dramaturgot. Filmet (ez alkalommal tévéfilmet) készíteni — nem a bűnről, hanem a hozzákapcsolódó magatartásokról. A bűnhöz vezető, azt elkerülhetetlenné tevő vágyakról, titkolt tettekről, a magyar ugar mindent elszárító, elnyomorító gondjairól. S az utórezgésekről: „mentsük, ami még menthető” alapon a jó hírnév alantas eszközökkel való megvédéséről, a „sehova kiút” esetén a halálba menekülésről ... Akkor Karády Katalin játszotta Avary Lászlóné nagyságos asszonyt, mindenki vágyott Vilmáját, a gyenge, családja megélhetési gondjairól, jelzálogtömegeiről mit sem sejtő, táncoló, bridzselő szépaszszonyt. Most Bordán Irén kucorog Vilmaként a csendőrfőnök szobájának hatalmas bőrfoteljében, férje halála, a már megtörtént gyilkosság — öngyilkosság (?) — után. Lenge, gyönyörű, barackszínű ruhájának alja (Mialkovszky Erzsébet tervei szerint készültek a charleston és a tangó korszakának fülledtmeleg árnyalatú jelmezei) — véres. Hajdufy Miklós rendező a faragott íróasztal mögött telefonáló Bács Ferencet instruálja, aki az alulról jött, a kisvárosi dzsentrikkel gátlástalanul lépést tartani vágyó csendőrtisztet alakítja. — Kézi kapcsolásos ősöreg masinával telefonálsz a kórházba új hírekért, ezt ne feledd. Tehát szünetekkel beszélj, közben fontos az arcjáték. Hiszen most kétfelé „játszol", egyszerre a kagylóba, a doktornak, s a fotelbe, Vilma nagyságos asszonynak. Vilma figyelme lankad. Reszket, fél, álmos. Szétfolyik lassan fizikailag, lelkileg, mint „termőföldje”, a gyilkos lábnyomait elmosó nyírségi homok. A meszelt falon — lókedvelő magyar urak között vagyunk — üvegezett tablók, lovaspóló-jelenetekkel. A képek rámáin kaligrafikus felirat: Magyar Királyi Honvéd Huszártisztek Lovassport Egyesületének Tiszteletdíja. Egy hajdanvolt úrlovas — ki tudja — utolsó büszkeségei, díszlet gyanánt. Szemben, a díszletfal-könyvespolcon kiválóan megfér egymással dr. Marx György Kvantummechanikája és Vályi múlt század eleji „Czégfoga”. Forró mezők — „forró” hangulat. A műteremben — lámpaárnyékban — 32 fok. A festékszagú kitárt ablak semmit nem enyhít. Mögötte sötét, levegőtlen díszletutca. Az ablak alatt, kívül, természetes lombokat, bokrokat „játszó” gallyak, vödörben. Éltető vizüket időről időre cserélni kell. A rájuk vetődő „napsugarakat” — fénypamacsokat — Czabarka György vezető operatőr kamerája előtt a fővilágosító személyesen takarja ki egy tüllhálóval. Késő délután Hajdufy Miklós már sokadszor mondja ki a megnyugtató három bűvös szót: — Kész, jó, kopírozzuk. A Forró mezők aznapra kiírt felvétele megtörtént a Móricz-centenárium esztendejében, 1979-ben. I, M A sofőr, Szombathy Gyula | A két nővér: Bordán Irén és Andai Györgyi (balra fent) # Sógor és sógornő, Bordán Irén és Sinkó László (jobbra fent) # Avary kocsiján hajtat: Andorai Péter (lent) (Fotó: Bartók István)