Film Színház Muzsika, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-29 / 52. szám
MŰSOROK Kandúr Szó du. 13, V de. f10, f12: A gyáva kistigris. Fővárosi Nagycirkusz: H, V de. 10, du. f4, V 18 is, K. P. Szó du. 14 és f8: Szupercirkusz Szó: szünnap. Zeneakadémia Nagyterem: Cs. az AHZ hgve. (f8) P: a MÁV Szimfonikusok hgve. (f8) Szó: a Norddeutscher Rundfunk Szimfonikusokra. hgve. (f8) V, de. 11: az MRT Szimfonikusok hgve., du. 4: Béres Ferenc hgve.. f8: Lukács Pál és Falvai Sándor hgve.. — Kisterem: Szó f8: a KISZ Központi Művészegyüttese Új Zenei Stúdiója hgve. . f8: Jane Manning és Barry Guy hgve. MOZIK dec. 27-től jan. 2-ig A hét filmbemutatói: Pantaleon és a hölgyvendégek A bíróság elhalasztja a döntést A dervis lerombolja Párizst A hiénák napja Konvoj * Bányász (magyar filmek mozija) Kártyavár 27—30. nl0, nl2. Az arcnélküli város 27— 30. n2, f4. Egy ember, aki nincs 27—30. h6, 8. Sellő a pecsétgyűrűn I—II. 31—2 9. f1. Fény a redőny mögött 31—2, 4, 6, 8. * Ajándék ez a nap (magyar) Puskin f4, 16, 8. Allegro barbaro (magyar). Szikra Kamaraterem 11, f4, 8. Az állatok válaszolnak (magyar) Bástya de. f9, fi, fi. Fény de. 9, 11, 1, 3. Óbuda 16, f8. Uránia 4, 6, 8. Csillagok háborúja I—II. (amerikai) Corvin f5, f8, 30-án és 1-én f2 is, 31-én f4, f7. A dervis lerombolja Párizst (szovjet) Gorkij 27—30. és 1—2. este 16. 8. A dzsungel könyve (amerikai) Óbuda 30-án 9, 11, 1. Egy csepp méz (olasz) Toldi Stúdió Mozi 29-én éjjel fll. Égigérő fű (magyar) Csokonai nl6. nl2, 12, 28-án 10, 12, 2. Dózsa 3, 5. Május 1. de, nl0, nl2, n2, 30-án fl2, n2. Szikra 4, 6. Az éjszaka (olasz) Toldi Stúdió 3, 16, 8. Fekete fülű fehér Rim I—II. (szovjet) Táncsics 4. Félénk vagyok, de hódítani akarok (francia) Kelen 29— 30, n6, n8. Tétény 27—30, i6, h8. A gyilkos a házban van (magyar) Madách n8. A jó, a rossz és a csúf I—II. (amerikai) Budafok 4, n8. Pest-Buda 6. Vörös Csillag h4, 7. Kacor Király (magyar) Bem h9-től h5-ig folyt. A kenguru (magyar) Rákóczi f4. A kérdés (francia) Táncsics f8. A kétbalkezes és az örömlány (amerikai) Balaton h9, f1, n2, f4, h6, 8. Rákóczi h6, 8. Kínai negyed (amerikai) Zrínyi de, 10, h1. Koldus és királyfi (angol) Madách h5, ümn. n3. Május 1. n4. Uránia f9, 11, f2, 27—28-án f9, f2. Konvoj (amerikai) Alfa 4, n7, f9. Alkotmány 3, n6, f8, 28-án éjjel 10. Bartók h9, 11, n2, f4, h6, 8. Bástya minden éjjel 10. Duna 29-én éjjel 11. Kőbánya 3, n6, f8. Vörös Cs. de. h9, 11, n2. Magyar rapszódia (magyar) Szikra Kamaraterem f9. n2, h6. A márványember I—II. (lengyel) Csillag 27—30. 6. Zugló 6. Minden szerdán (magyar) Zrínyi f4, h6, 8. Nada csoport (francia—olasz) Május 1. h6. n9. Puskin f9, 11, n2. Rideg S. Műv.ház h5. 7, 30—1. f3 is. A nagy balhé (amerikai) Dózsa 7. Palota 30—1. f3. Nick Carter, a szuperdetektív (csehszlovák) Palota 5. Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban (szovjet—olasz) Világ 27—1. h8. őszi szonáta (svéd) Szikra 8. Piedone Afrikában (olasz) Csokonai 14, h6, 8. Fényként, éjjel 10. Rosszemberek (magyar) Kultúra 29—30. n6, f8. Tisza 4-től 8-ig folyt. Sebességláz (olasz) Duna 4, n7, f9. Kölcsey 3, n6, f8. Sport 3, n6, f8. Szikra h9, 11, n2. Tátra h4, 6, n9. Sógorok és sógornők (olasz) Palota f8. A vad hattyúk (japán) Óbuda 3. A vadnyugat hőskora I—II. (amerikai) Haladás 3. Petőfi 27—30. 6. A vágy titokzatos tárgya (francia) Pest-Buda 30—1. 14. Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (amerikai) Fórum 27— 1. 6, üm. h3. Honvéd 10, 1, 4, 7. A műsor nem teljes, részletesen lásd a napilapok szerdai számában, valamint a Pesti Műsorban! MOST JAVÍTTASSA MEG TELEVÍZIÓJÁT, RÁDIÓJÁT! SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER: SZÍNHÁZI LEVÉL PATAGÓNIÁBÓL Azt hiszem, kevesen tudják, hogy ennek a kis délamerikai országnak virágzó színházi élete van. Ha jól tudom, én voltam az első magyar kulturális delegáció itt, előttem csak egy magyar vadász fordult meg itt állítólag, a múlt század végén, de csak annyit jegyzett fel vadásznaplójában Patagóniáról, hogy „barátságtalan, szegény nép, még az állatok is átszökdösnek Argentínába”. Enrique Alvarez Schmidt 1964-ben ragadta magához a hatalmat, s azóta az országban rend van, és bizonyos jólét is a nikkelbányák és a fellendült turistaforgalom jóvoltából. Az országban huszonöt állandó kőszínház van, és több vándortársulat, szabadtéri színpad, ami igazán szép szám, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt egymillió-hétszázezer lakos élvezi csupán, s ezek kilencven százaléka írástudatlan. Schmidt elnök egyébként számtalan címe mellett az öttagú színházi tanács elnöke is, és ezt a tisztséget igen komolyan veszi. Minden ülésen részt vesz, minden előadást megtekint, lényegében az ő jóváhagyása után kezdik játszani a darabokat a nagyközönség előtt. Különösen kedveli a főváros, Agónia színházait, ezért többször is átszervezte a színházi struktúrát, időről időre felhozatja vidékről a legtehetségesebb színészeket és rendezőket, és szívesen csereberéli az igazgatókat, hogy ily módon minden társulat az állandó, egészséges pezsgés állapotában dolgozhassék. Patagóniában minden színház állami tulajdonban van, így a közművelődést nagymértékben és összehangoltan tudják segíteni. Van egy igazi, falujáró népszínházuk, amely egész évben a patagón indiánok számára tart előadásokat. Jómagam két darabot láttam tőlük, az egyik egy ókori kínai szerző drámája volt, amelyben két férfi ült egymással szemben, közöttük egy teknősbéka, s mindketten a teknőchöz intézték szavaikat. Az indiánok feszült figyelemmel szemlélték a három és fél órás előadást, különösen a teknősbéka nyerte meg tetszésüket. A másik darab az Átváltozások címet viselte, s szerepelt benne Columbus, Bolivár, Benito Juarez és Piedone, a zsaru, valamennyi szerepet a társulat primadonnája játszotta, a háttérben rengeteg statisztával, akik cigánykereket hánytak. Később megtudtam, hogy a nézők nagy számának egyik oka az, hogy ingyenjegyeket kapnak jó munkájuk eredményeképpen, de büntetésből is szívesen osztogatnak színházjegyeket, mert a megjelenés mindenképpen kötelező. A nyilvánvaló sikerek ellenére a patagón újságok szívesen beszélnek színházi válságról, és Alvarez Schmidt időről időre szerződtet vendégrendezőket és vendégszínészeket, sőt arra is buzdítja a színház alkotóművészeit, hogy gyakran cseréljenek szerepet, vagyis az író játsszon, a rendező írjon és a színész rendezzen. A legnagyobb tévé- és rádióállomások Agóniában vannak, ezek rendszeresen közvetítik a három évnél idősebb darabokat. Pezseg a kritikai élet is, cserépszavazással döntenek, kik legyenek az új színi-, film- és tévékritikusok, ezeket aztán egy év elteltével feláldozzák a Napistennek és elfogyasztják. Várható rövid élettartamukra való tekintettel a kritikusok vagy halálmegvető bátorsággal mindent levágnak, vagy ellenkezőleg, mindent égig magasztalnak. Utóbbiak kevésbé gyötrelmes halálnemben reménykednek, teljesen alaptalanul. Találkoztam néhány fiatal drámaíróval: Agóniában működik drámaírói főiskola is, amelynek rektora szintén Alvarez Schmidt államelnök. A fiatal drámaírók első darabját legkorábban 60 éves korukban mutatják meg a nagyközönségnek, addig állami szubvencióban részesülnek, s minden évben meghívásos drámapályázaton vehetnek részt. Sikerült Schmidt elnökkel személyesen is találkoznom, érdeklődéssel hallgatta a magyar színházi életről adott részletes beszámolómat, és felajánlotta segítségét és tanácsait a magyar színházi helyzet megjavítására. Ebből a célból valószínűleg a jövő évben hazánkba látogat. Addig is össze kell szednünk minden erőnket, hogy a lehető legjobb oldalunkról mutatkozzunk be a patagón színházi delegáció előtt. Agónia, 1979. december 10. 31