Film Színház Muzsika, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-29 / 52. szám

MŰSOROK Kandúr Szó du. 13, V de. f10, f12: A gyáva kistigris. Fővárosi Nagycirkusz: H, V de. 10, du. f4, V 18 is, K. P. Szó du. 14 és f8: Szupercir­kusz Szó: szünnap. Zeneakadémia Nagyterem: Cs. az AHZ hgve. (f8) P: a MÁV Szimfonikusok hgve. (f8) Szó: a Norddeutscher Rund­funk Szimfonikus­okra. hgve. (f8) V, de. 11: az MRT Szim­fonikusok hgve., du. 4: Bé­res Ferenc hgve.. f8: Lukács Pál és Falvai Sándor hgve.. — Kisterem: Szó f8: a KISZ Központi Művészegyüttese Új Zenei Stúdiója hgve. . f8: Jane Manning és Barry Guy hgve. MOZIK dec. 27-től jan. 2-ig A hét filmbemutatói: Pantaleon és a hölgyvendégek A bíróság elhalasztja a döntést A dervis lerombolja Párizst A hiénák napja Konvoj * Bányász (magyar filmek mo­zija) Kártyavár 27—30. nl0, nl2. Az arcnélküli város 27— 30. n2, f4. Egy ember, aki nincs 27—30. h6, 8. Sellő a pecsétgyűrűn I—II. 31—2­ 9. f1. Fény a redőny mögött 31—2, 4, 6, 8. * Ajándék ez a nap (magyar) Puskin f4, 16, 8. Allegro barbaro (magyar). Szikra Kamaraterem 11, f4, 8. Az állatok válaszolnak (ma­gyar) Bástya de. f9, fi­, fi. Fény de. 9, 11, 1, 3. Óbuda 16, f8. Uránia 4, 6, 8. Csillagok háborúja I—II. (ame­rikai) Corvin f5, f8, 30-án és 1-én f2 is, 31-én f4, f7. A dervis lerombolja Párizst (szovjet) Gorkij 27—30. és 1—2. este 16. 8. A dzsungel könyve (amerikai) Óbuda 30-án 9, 11, 1. Egy csepp méz (olasz) Toldi Stúdió Mozi 29-én éjjel fll. Égigérő fű (magyar) Csokonai nl6. nl2, 12, 28-án 10, 12, 2. Dózsa 3, 5. Május 1. de, nl0, nl2, n2, 30-án fl2, n2. Szikra 4, 6. Az éjszaka (olasz) Toldi Stú­dió 3, 16, 8. Fekete fülű fehér Rim I—II. (szovjet) Táncsics 4. Félénk vagyok, de hódítani akarok (francia) Kelen 29— 30, n6, n8. Tétény 27—30, i­6, h8. A gyilkos a házban van (ma­gyar) Madách n8. A jó, a rossz és a csúf I—II. (amerikai) Budafok 4, n8. Pest-Buda 6. Vörös Csillag h4, 7. Kacor Király (magyar) Bem h9-től h5-ig folyt. A kenguru (magyar) Rákóczi f4. A kérdés (francia) Táncsics f8. A kétbalkezes és az örömlány (amerikai) Balaton h9, f1, n2, f4, h6, 8. Rákóczi h6, 8. Kínai negyed (amerikai) Zrí­nyi de, 10, h1. Koldus és királyfi (angol) Ma­dách h5, ümn. n3. Május 1. n4. Uránia f9, 11, f2, 27—28-án f9, f2. Konvoj (amerikai) Alfa 4, n7, f9. Alkotmány 3, n6, f8, 28-án éjjel 10. Bartók h9, 11, n2, f4, h6, 8. Bástya minden éjjel 10. Duna 29-én éjjel 11. Kőbánya 3, n6, f8. Vörös Cs. de. h9, 11, n2. Magyar rapszódia (magyar) Szikra Kamaraterem f9. n2, h6. A márványember I—II. (len­gyel) Csillag 27—30. 6. Zugló 6. Minden szerdán (magyar) Zrí­nyi f4, h6, 8. Nada csoport (francia—olasz) Május 1. h6. n9. Puskin f9, 11, n2. Rideg S. Műv.­ház h5. 7, 30—1. f3 is. A nagy balhé (amerikai) Dó­zsa 7. Palota 30—1. f3. Nick Carter, a szuperdetektív (csehszlovák) Palota 5. Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban (szovjet—olasz) Világ 27—1. h8. őszi szonáta (svéd) Szikra 8. Piedone Afrikában (olasz) Csokonai 14, h6, 8. Fény­ként, éjjel 10. Rosszemberek (magyar) Kul­túra 29—30. n6, f8. Tisza 4-től 8-ig folyt. Sebességláz (olasz) Duna 4, n7, f9. Kölcsey 3, n6, f8. Sport 3, n6, f8. Szikra h9, 11, n2. Tátra h4, 6, n9. Sógorok és sógornők (olasz) Palota f8. A vad hattyúk (japán) Óbuda 3. A vadnyugat hőskora I—II. (amerikai) Haladás 3. Petőfi 27—30. 6. A vágy titokzatos tárgya (francia) Pest-Buda 30—1. 14. Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (amerikai) Fórum 27— 1. 6, üm­. h3. Honvéd 10, 1, 4, 7. A műsor nem teljes, részlete­sen lásd a napilapok szerdai számában, valamint a Pesti Műsorban! MOST JAVÍTTASSA MEG TELEVÍZIÓJÁT, RÁDIÓJÁT! SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER: SZÍNHÁZI LEVÉL PA­TA­GÓNIÁBÓL Azt hiszem, kevesen tudják, hogy ennek a kis dél­amerikai országnak virágzó színházi élete van. Ha jól tudom, én voltam az első magyar kulturális delegáció itt, előttem csak egy magyar vadász fordult meg itt állítólag, a múlt század végén, de csak annyit jegyzett fel vadásznaplójában Patagóniáról, hogy „barátságta­lan, szegény nép, még az állatok is átszökdösnek Ar­gentínába”. Enrique Alvarez Schmidt 1964-ben ragadta magához a hatalmat, s azóta az országban rend van, és bizonyos jólét is a nikkelbányák és a fellendült turistaforgalom jóvoltából. Az országban huszonöt ál­landó kőszínház van, és több vándortársulat, szabad­téri színpad, ami igazán szép szám, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt egymillió-hétszázezer lakos él­vezi csupán, s ezek kilencven százaléka írástudatlan. Schmidt elnök egyébként számtalan címe mellett az öttagú színházi tanács elnöke is, és ezt a tisztséget igen komolyan veszi. Minden ülésen részt vesz, minden elő­adást megtekint, lényegében az ő jóváhagyása után kezdik játszani a darabokat a nagyközönség előtt. Különösen kedveli a főváros, Agónia színházait, ezért többször is átszervezte a színházi struktúrát, időről időre felhozatja vidékről a legtehetségesebb színésze­ket és rendezőket, és szívesen csereberéli az igazgató­kat, hogy ily módon minden társulat az állandó, egész­séges pezsgés állapotában dolgozhassék. Patagóniában minden színház állami tulajdonban van, így a közművelődést nagymértékben és összehan­goltan tudják segíteni. Van egy igazi, falujáró népszín­házuk, amely egész évben a patagón indiánok számára tart előadásokat. Jómagam két darabot láttam tőlük, az egyik egy ókori kínai szerző drámája volt, amelyben két férfi ült egymással szemben, közöttük egy teknős­béka, s mindketten a teknőchöz intézték szavaikat. Az indiánok feszült figyelemmel szemlélték a három és fél órás előadást, különösen a teknősbéka nyerte meg tet­szésüket. A másik darab az Átváltozások címet viselte, s szerepelt benne Columbus, Bolivár, Benito Juarez és Piedone, a zsaru, valamennyi szerepet a társulat pri­madonnája játszotta, a háttérben rengeteg statisztával, akik cigánykereket hánytak. Később megtudtam, hogy a nézők nagy számának egyik oka az, hogy ingyen­jegyeket kapnak jó munkájuk eredményeképpen, de büntetésből is szívesen osztogatnak színházjegyeket, mert a megjelenés mindenképpen kötelező. A nyilvánvaló sikerek ellenére a patagón újságok szívesen beszélnek színházi válságról, és Alvarez Schmidt időről időre szerződtet vendégrendezőket és vendégszínészeket, sőt arra is buzdítja a színház alkotó­­művészeit, hogy gyakran cseréljenek szerepet, vagyis az író játsszon, a rendező írjon és a színész rendezzen. A legnagyobb tévé- és rádióállomások Agóniában van­nak, ezek rendszeresen közvetítik a három évnél idő­sebb darabokat. Pezseg a kritikai élet is, cserépszava­zással döntenek, kik legyenek az új színi-, film- és tévékritikusok, ezeket aztán egy év elteltével feláldoz­zák a Napistennek és elfogyasztják. Várható rövid élettartamukra való tekintettel a kri­tikusok vagy halálmegvető bátorsággal mindent levág­nak, vagy ellenkezőleg, mindent égig magasztalnak. Utóbbiak kevésbé gyötrelmes halálnemben reményked­nek, teljesen alaptalanul. Találkoztam néhány fiatal drámaíróval: Agóniában működik drámaírói főiskola is, amelynek rektora szin­tén Alvarez Schmidt államelnök. A fiatal drámaírók első darabját legkorábban 60 éves korukban mutatják meg a nagyközönségnek, addig állami szubvencióban részesülnek, s minden évben meghívásos drámapályá­zaton vehetnek részt. Sikerült Schmidt elnökkel személyesen is találkoz­nom, érdeklődéssel hallgatta a magyar színházi életről adott részletes beszámolómat, és felajánlotta segítségét és tanácsait a magyar színházi helyzet megjavítására. Ebből a célból valószínűleg a jövő évben hazánkba látogat. Addig is össze kell szednünk minden erőnket, hogy a lehető legjobb oldalunkról mutatkozzunk be a patagón színházi delegáció előtt. Agónia, 1979. december 10. 31

Next