Film Színház Muzsika, 1980. január-július (24. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

2 PÁRBESZÉD Új esztendő kezdetén régi szokás újdonságokkal lepni meg az olvasót. A Film Színház Muzsika évtizedek óta mindig tar­togat valamilyen meglepetést. Újítani próbálunk, változtatni. Legalábbis ez a szándékunk. De ha őszinték vagyunk, eh­hez azt is hozzá kell tenni, hogy nem mindig sikerül, amit eltervezünk. A tartalmi vagy a formai változások első lát­szatra meggyőzőnek tűnnek, így gondoljuk magunk és így gondolják olvasóink is. Aztán telnek a hónapok és kiderül: nem lehetünk elégedettek azzal, amit elterveztünk, így hát ma már óvatosabbak vagyunk. Legfeljebb arról tudósíthat­juk most is az olvasót, hogy szándékaink szerint érdekesebb, változatosabb újságot próbálunk szerkeszteni az új eszten­dőben. Reméljük, hogy egy fél esztendő múlva nem kell majd hamvukban holt terveknek minősítenünk elképzeléseinket. Az 1980-as év első számának párbeszédét a megújulás és az önkritika szellemében fogalmazzuk tehát. Ami azt is jelenti, hogy a hozzánk érkező levelek közül ezúttal azokra válaszo­lunk, amelyekben inspirációkat éreztünk lapunk javítására.­­ Kristóf János budapesti olvasónk évvégi levelében arról ír, hogy színházi és könyvkritikáink, ha témában és tartalom­ban különböznek is, valamiben szerinte nagyon hasonlíta­nak egymásra. „Lehet, hogy csak magánvélemény, amit írok, de szerintem több helyet érdemelne egy jelentős színházi előadás, vagy egy világhírű érdekes film, és kevesebbet az, ami jelentéktelen. Ha az ember végiglapozza a Film Színház Muzsikát, szerintem ki kellene ugrania annak, hogy mi a fon­tos, mire akarják felhívni az olvasó figyelmét, mit ajánlanak a hét műsorából.” „ Bizony így van. Mondhatnánk persze, hogy mindig is ez volt a törekvésünk. Mondhatnánk azt is, hogy az új magyar drámára, a jelentős filmre, mindig is több helyet szántunk, a sikernek nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk . . . De az igaz­ság az, hogy magunk is úgy érezzük: nem szelektálunk elég alaposan és nem választjuk el elég feltűnően a fontosat at­tól, ami kevésbé fontos, így hát az új esztendőben próbát te­szünk és változtatunk eddigi módszerünkön. Mit ajánlunk ol­vasóinknak? Mindenekelőtt szándékaink szerint színvonalas, érdekes, olvasmányos színházi és filmleveleket. Ezekben egy­­egy kritikusunk, munkatársunk foglalja majd össze tapaszta­latait a hét bemutatóiról. És így módja lesz arra, hogy ki­emelje a fontosat, a fontos mellett pedig jelezze, miről be­széli le az olvasót. Igen, mondjuk meg nyíltan, hogy az elem­ző, mérlegelő kritikának ez a határozottság is feladata. A hangsúlyok is fontosak, amelyek mögött megérezhető: mit tart nagyon fontosnak a krónikás, és melyik az a színházi elő­adás, melyik az a film, amely észrevételei szerint nem kerül­het az ajánlott programok közé.­­ Polgár Dezsőné békéscsabai olvasónk írja: „Nem va­gyok elégedett televíziós rovatukkal. Igaz, hogy egy-két tévé­játékról beszámolnak, de sokan egész héten át nézik a tele­víziót, sok műsort látunk. Nekem az a véleményem, hogy he­tenként nemcsak egy-két műsorról kellene véleményt monda­niuk."­­ Ha statisztikát készítenénk arról, ki hogyan néz televí­ziót, ki hány műsort lát egy héten, természetesen a legkülön­bözőbb adatokhoz juthatnánk. De az bizonyos, hogy ma­gunk is úgy érezzük: nem tartunk eléggé lépést a tévéprog­rammal. Az új esztendőben terveink között még az is szere­pel, hogy az eddigi módszerünkön változtatunk, és reméljük, olvasóink is mielőbb tapasztalhatják: újabb, másféle cikkek­kel próbáljuk nyomon követni a heti tévéprogramot. Amihez olvasóink további észrevételeit várjuk. MUZSIKA A címlapon: ISABELLE HUPPERT és MONORI LILI az Örökség című film főszereplői (Képriport a 8­9-es oldalon) A hátsó borítón: BACS FERENC Izgalom és feszültség a jelenlevők között (fent) 9 Körösztös István (a király) 9 Széplaki Endre (a varázsló) és Berki Antal (a Hétfejű sárkány) bemutatkozása (jobbra fent) 9 Mézes Vio­letta (Katalin királykisasszony) (jobbra) , Kárpáti Tibor, Bor­si Géza és Gyurcsek Sándor (a három miniszter) (jobbra lent) ( Fotó: Ilovszky Béla

Next