Film Színház Muzsika, 1980. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
„odoslakó” van összegyúrva ebbe a figurába, s éppen ettől a sokféleségtől érezhetjük hozzánk közelállónak. Négy hete, amióta láttam az előadást, gondolkozom rajta, hogy vajon attól, hogy egy szöveg egyes szám első személyben íródott, máris alkalmas-e színpadi megformálásra. Az előadás megalkotói szerint Dosztojevszkij kisregénye egyben ilyen rögtön oldódó monodráma is. Szerintem nem. Szerintem a belső monológ a prózairodalom privilégiuma, az író és az olvasó legszemélyesebb magánügye, amely nem tűr meg semmiféle médiumot, azaz közvetítő személyt. Minderről persze fölösleges vitatkozni, hiszen az előadás feltevésem élő cáfolatának is felfogható. Vagyis, ha túltesszük magunkat azon, hogy A szelíd teremtés elsősorban olvasmányélménynek nagyszerű, érdemes megnézni Tordy Géza megjelenített olvasmányélményét is. Amit elmond, az távol esik ugyan elképzelésemtől, de hihető, sőt nem egy ponton magával ragadó. Benedek Mihály * SÁNDOR GYÖRGY SZÍNHÁZA Mint köztudott, Sándor György humoralista színházában Sándor György az író, a rendező, a színész, legszívesebben talán még az a dobogó is ő lenne, amin játszik. Mit játszik? Sok-sok megfejtése van az ő színházának, én arra hajlok, hogy egy korteshadjárat fölényes tudású ünnepeltje ő, aki a jövőre nézve ugyan semmit nem ígér, de a jelennel és a múlttal pontosan elszámol. Ne tagadjuk: korteshadjárat ez, melyben a szerző egy logikai játékokkal, szenvtelen humorral át meg átjárt beszédet tart, s végül: maga mellé állít. Közben jókat kacagunk. Ez az egyetlen mentsége ennek a moralistának. Az a mentsége, hogy humoralista. Mély és komoly humor van, olyan mély és komoly, mint az erkölcse. Nyelvi szintje viszont könnyedén bravúros, hiszen alig mondatszerűek az elhangzott szövegek, mégis megalapozott, átgondolt és képviselhető világképről vallanak. Az is jó dolog ebben a színházban, hogy a humort és az erkölcsi világképet nem ömlesztve kapjuk, hanem egymástól tapsos szünetekkel elválasztottan adagolva, az előadás pontosan jelenetezett, határozott be- és kimenetekkel tagolt. Ezek a jelenetek többnyire nem reálisabbak, mint egy költeményben a költő által ábrázolt vershelyzet. Csupán kiindulási alapul szolgálnak. Sándor György humoralista tulajdonképpen a mi „fejünkkel is gondolkozik, nemcsak a sajátjával. Azt teszi, amit minden valamire való szónok: ismeri „elvárásainkat”, pontosan tudja, hogy tőle mit akarunk hallani. De gondolkozik — természetesen — a saját fejével is. Ezért aztán nemcsak azt halljuk, ami hallatszik, ami valóságban elhangzik: hallani véljük saját énünk beszédét is. A Hintőpor című estje szerves folytatása az előzőeknek. Gondolatilag is, megformáltsága szerint is. Sándor György nemcsak író, nemcsak moralista, nemcsak termeli a humort, de színész is. Fanyar bájú személyisége akadálytalanul jut el a nézőkhöz, a hallgatósághoz. Pedig kevés színészi eszközzel dolgozik. De színészi eszközök nélkül — mondjuk olvasva, vagy más által előadva — ez a produkció már nem ugyanaz volna. Már régen nem kevesek és kiválasztottak művészei. Jó lenne gyakrabban látni és hallani őt a rádióban, a televízióban. Apáti Miklós MESÉRÉK (Játékszín). Molnár Piroska, Vajda László és Puskás Tamás fh. (Fotó: Gábor) A SZELÍD TEREMTÉS (Reflektor Színpad). Tordy Géza HINTŐPOR (Scéné). Sándor György humoraiista