Film Színház Muzsika, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

GÁCH MARIANNE BESZÉLGETÉSE: ÉS ÁLMAIM NEM VÁLTOZTAK” LÁTOGATÁS GOBBI HILDÁNÁL és kínlódtam. De annyira örültem a szerepnek, hogy hirtelen elhatároztam, nem dobom be a törülközőt, el­vállalom Sürge asszonyt. Ugye komikus, hogy a pró­bák idején épp a „sürge­­ség” bizonyult számomra a legkeservesebbnek? Éle­temben először most nem annyira a szereppel, ha­nem az egészségemmel vívtam csatát, s ezt vala­melyest sikerült is meg­nyernem. — A nézőtérről is érez­hető, hogy együttlélegzel a fiatal színészekkel. — A fiatalokat mindig, mindenütt szerettem és szeretem, ezzel is a halan­dóság ellen küzdök. Az idősebb nemzedék általá­ban kétféle módon kötődik a fiatalokhoz. Az egyik ön­magát látja fiatalnak ben­nük, önmagát akarja fia­talnak megőrizni, a másik pedig irigyli őket, ennél­fogva elveszti önmagát. — De hogy visszatérjünk a IV. Henrikhez, Sürge asszony alakításával ismét ékesen bizonyítod, hogy a színészi megújulás makacs akarásától semmi sem tán­torít el... — Színészi megújulás nélkül semmivé válnánk. De az a véleményem, hogy ennek a megvalósítása nemcsak a színészre hárul, hanem a rendezőre is. Én túlzásokra és modorosságra vagyok hajlamos, hiszen negyvenöt év óta játszom, és ennyi idő folyamán a szí­nészre óhatatlanul sok minden rátapad. A rende­ző dolga, hogy erre ne csupán figyelmeztesse, ha­nem le is faragja. Persze a modorosság és az egyéni­ség nem azonos fogalom; a modorosság szertefoszla­tása semmiképp sem az egyéniség leradírozása. Nem tagadom, én hiszek a színjátszásnak egy kicsit bohócos jellegében is, és nem értek egyet az olykor szürkeséggé lanyhított, erő­szakolt egyszerűséggel. Eb­ben az úgynevezett rende­zőcentrikus világban öröm­mel tapasztalom, a rende­zők nagy része végre rá­eszmélt arra, hogy elkép­zelését ne a színészi munka rovására, hanem a darab mondandójának a hasznára szikráztassa. Nyilvánvaló, hogy a szí­nész alkotóképessége lélek­tani állapot, így hát érzé­kenyek vagyunk, és hi­báink, modorosságunk megsemmisítése csakis jó A Bajor Gizi Múzeum kapujában a nevezetes napon .

Next