Film Színház Muzsika, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 12. szám
PAUL ARMA: EGY LEVÉL TÖRTÉNETE Paul Armáról — a magyar születésű Arma Pálról — a csaknem, fél évszázad óta külföldön élő hírneves zeneszerzőről megírtuk már, hogy előbb Németországban, majd Angliában, végül pedig Franciaországban telepedett le, Párizs környékén lakik ma is. Idehaza 1920- tól 1924-ig Bartók növendéke volt a Zeneakadémián, mindaddig, amíg Bartók és Molnár Antal tiltakozása ellenére ki nem zárták onnan. Külföldre távozása után sem szakadt el Bartóktól, néhány levelét ma is őrzi. Ezekből közöljük az egyiket. Paul Arma a Bartóklevél tartalmának jobb megértésére a következő magyarázatot fűzi: — Hosszú amerikai turnéimról 1930 végén előbb Berlinbe, utána pedig Dessauba költözködtem, és ott maradtam 1932-ig. Ott éltem tehát abban a fantasztikusan magas színvonalú környezetben, Moholy-Nagy László, Kandinsky, Gropius, Breuer Marcell és társai közvetlen közelségében. Engem a zenei élet megszervezésével bíztak meg, előadásokat tartottam a jelenkori muzsikáról, koncertekat rendeztem nagy zenei személyiségek közreműködésével. Egyszersmind lehetőségem nyílt arra is, hogy az úgynevezett Meister Stúdióban, az akkori szerény eszközökkel első hangkutató stúdiómat rendezzem be, persze jóval a magnetofon létezését megelőzőn. A Bauhaus hangversenyeire igen eklektikus szabadsággal hívtam meg az akkori modern zene jeles szerzőit, köztük Henry Cowellt Amerikából és másokat mindenfelől. De nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt volt mesteremet. Bartók Bélát kértem meg, hogy Dessauban szerepeljen. A bauhausi kérdéssel kapcsolatos levelezésből, sajnos, csak ez az egy maradt meg, amelyet itt mellékelek... Magyarázatul megjegyzem még: bizonyára tudvalevő, hogy Bauhausban sem a vezetőség, sem a tanárok, sem a hallgatók nem írtak nagybetűt. Erre utal Bartók levelének tréfálkozó zárójeles utóirata: „(csak most kapok észbe, hogy nem kellett volna nagybetűket használni!)” Egyébként ezt a tipográfiai stílust én magam már a Bauhaus előtt is alkalmaztam, például az 1927-es első amerikai turném idején, meglehetős feltűnést keltettem vele, még az avantgarde értelmiségiek körében is . .. Bauhausban Bartók látogatására és hangversenyére sajnos már nem került sor, mire megvalósítható lett volna, a Hitlerárvíz vészesen közeledett... * Mondsee, Gasthof Koflerbrau, 1931. aug. 4. Küldeménye megérkezett, mihelyt átnéztem a kvartettet, beszámolok benyomásaimról. Előbbi levelét is megkaptam, igaz, hogy nagy késéssel. Róthéknál érdeklődtem, azt mondják, nem kapták meg levelét és arra kérik, küldje ide, címükre a művét. Ami a dessaui koncertemet illeti, elvben nagyon is mellette vagyok időnkivül ilyenféle szerepléseknek. Csupán két baj van. Egyik az, hogy — amint ez eddigi jelek mutatják, jövő esztendőben nem kerülök Berlinbe vagy más módon Dessau közelébe. A másik, hogy t. k. mit is játsszam? Régebbi műveimből játszani — nincs sok értelme ebben a fortschrittlich gesinnt körben. Szonátámat pedig már játszottam ott. Igaz ugyan, hogy azóta valószínűleg kicserélődött a hallgatóság, tehát most olyanok vannak ott, akik akkori koncertemet nem hallották. Az is igaz, hogy nem árt ilyen művet kétszer is meghallgatni. Tehát, mondjuk, játszanám a szonátát (13*), improvizációkat (10’), 2—3-at a „Szabadban” és néhányat a „9 kis zongoradarabból” (10’ + 8’), összesen 40 perc. Mit még?? összegezve a dolgokat: biztosat nem ígérhetek, de ha játszom, akkor csakis teljesen magánjellegű, családias legyen a koncert, kritika, frakk és kóta nélkül való játszás kizárásával. A mondsee-i konzervatóriumban furcsa a helyzet. A minimum 8 tanítvány helyett csak 12 jelentkezett. Szükségből „beiratkozott” utólag Mrs. Carter (zongoratanszakra!) és Mrs. Peeples (zeneszerzésre, de néhány óra múlva átnyergelt ő is zongoratanszakra) ; már csak azt vártam, hogy Mr. Kienzl is beiratkozzék „atonális zeneszerzésre”, vagy hasonlóra. Én persze adom a 8 órát ennek a 4 tanítványnak, hogy aztán hogyan intézik el egymásközt a dolog anyagi részét, az nem az én dolgom. Weingarten búsan távozott, mert egyetlenegy tanítvány sem jelentkezett nála. Tulajdonképpen csak annak van igazából tanítványa, aki odaát Amerikában saját maga toborzott saját maga számára néhányat (Mrs. Lévinnek 10, egy énekesnek kb. ugyanannyi). Nincs semmi értelme az egésznek! Amit egyébként előre sejtettem. A legközelebbi híradásomig mindkettejüket sokszor üdvözöljük. Bartók Béla (Csak most kapok észbe, hogy nem kellett volna nagybetűket használni!) JfaLS*tik (£izZ£r±^u, Paul Arma, Doráti Antal, Engel Iván és Kühner Ilse, Gertler Endre, Hernádi Lajos, Kása György, Yehudi Menuhin, Sándor György, Belle Schulhof, Szalay Karola nyilatkozatait írta és az írásokat gondozta: GÁCH MARIANNE 23