Film Színház Muzsika, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-22 / 21. szám

CANNES -1982 (Tudósítónktól.) A hagyo­mányok sem élnek örökké. Eleddig minden esztendő­ben úgy kezdődött a can­­nes-i fesztivál, hogy az ép­pen illetékes miniszter egyetlen mondatos beszéd­ben „megnyitottnak nyilvá­nította­’. Nos, ebben a jubileumi esztendőben Jacques Lang, a Mauroy-kormány kultu­rális minisztere már abban is eltért a szokástól, hogy nem az erkélypáholy sorá­nak közepén foglalt helyet, hanem felment a színpad­ra, és onnan formás kis szó­noklattal üdvözölte a meg­jelenteket. Ezt követően ez is hagy maga után kér­dőjeleket. Hiszen nem sze­repelnek benne a cannes-i fesztiválok olyan nevezetes részvevői, mint Bergman, Bunuel, a spanyol Laura, vagy éppen a franciák kö­zül Alain Resnais és Truf­faut, akiknek pályája iga­zán szorosan kapcsolódik e filmversenyhez. Tehát bizo­nyosan sok mindenféle sze­mélyes és diplomáciai szempontot kellett figye­lembe venni a lista össze­állításánál, így aztán med­dő dolog e kérdőjeleken meditálni. Fordítsuk figyel­münket a múltról a jelen eseményei felé, amelyek szerűbb színésze volt, majd első nemzetközi hírű rende­zője lett, most éppen szö­kött fegyencként külföldön él. Több alkalommal is börtönbe csukták az elmúlt évtizedekben progresszív művészi, politikai állásfog­lalása miatt, és csak most, nemrégen sikerült elmene­külnie onnan. Forgató­könyvírói tevékenységét azonban a fogságban sem hagyta abba, és barátai egy sor filmet készítettek írásai alapján. Az itt és most bemutatott film, Az út ismét Güney forgatókönyvéből készült, egykori asszisztense rende­asszonyon különös módon végrehajtott halálos ítélet megelevenítése — megren­dítő szépségű, valóságos képi remeklés. Güney filmjét két igen elismert nevű és jobb kö­rülmények között tevékeny­kedő rendező legújabb munkáinak bemutatása kö­vette. Az egyik az itt már rendszeresen szerepelt és díjazott olasz Ettore Scola, aki most eddigi filmjeitől erősen eltérő kosztümös, látványos igényű művet prezentált. Címe: A varen­­nes-i éjszaka. Cselekménye egy valóságos történelmi eseményhez kapcsolódik: Cannes.16/5/82* Sterne festival international du filn.Presentation du film MLe retour du eoldat"(Grande Bretagne)realise par Alan Bridges.lel de gauche a droite.Alan Bridges,et les aoteurs Glenda Jack son, Ann-Margret et Alan Bates, film tres bien aeceuilli au festivals______________leleDiioto HaDh_G*tti NQ2I Paul Guimard, a nálunk is ismert jeles író, jelenleg a köztársaság elnökének mű­vészeti tanácsadója egyen­ként méltatta azoknak a nemzetközi hírű rendezők­nek tevékenységét, akik ez­után, két távollevő kivételé­vel, személyesen vették át a nekik járó jubileumi tró­feát. Az érdekesség kedvéért hadd soroljam el a kitün­tetetteket. Íme a névsor: Antonioni, Forman, Jancsó, Kuroszawa, Losey, Satyja­ it Ray, Sembene, Schlöndorff, Tarkovszkij, Táti és Wil­der. Nos, mint minden ilyen válogatás, bizonyosan már a második naptól a megszokott sűrűséggel zá­poroznak az érdeklődőkre. Már ezen a szombaton több mint félszáz film pergett a különböző vetítőkben, a majd tucatnyi különféle so­rozat keretében. Ami magát a verseny­programot illeti, nos, az mindjárt meglepetéssel kez­dődött. A fesztivál az utolsó percig titokban tartotta és mindjárt az első nap műso­rára is tűzte a török Ylmaz Güney nevével fémjelzett filmet. A titoktartást épp ez a név indokolta, hiszen Gü­ney, aki a hatvanas évek­ben a török filmek megnép­zésében. Ám a film befeje­ző munkáiban már Güney is személyesen részt vehe­tett, és így bízvást említ­hetjük az alkotók sorában az első helyen. Az út néhány — ideigle­nes elbocsátást nyert — fogoly útját, e sajátos „sza­badság" eseményeit mondja el kemény, megrendítő rea­lizmussal. Nem közvetlen politikai vonatkozásai az érdekesek, az ereje egy mélységesen elmaradott eti­kai világ könyörtelen tör­vényeinek hűséges, és min­den szentimentalizmustól mentes feltárásában van. Egyik képsora egy hűtlen XVI. Lajos balul sikerült 1791-beli menekülési kísér­letéhez. A kamera azonban nem a királyi családot kísé­ri figyelemmel, hanem egy — a nyomukban haladó — postakocsit, amelynek meg­lehetősen heterogén utas­csoportján keresztül tükröz­te­ sokféle nézőpontból az eseményt. S hogy még szí­nesebb legyen a történet , egy darabig az élete alko­nyán levő (és itt Marcello Mastroianni nagyszerű megszemélyesítésében meg­jelenő) Casanova is az uta­zó társasághoz csatlakozik. Az angol Alan Bridges versenyfilmje kevésbé A katona visszatérése című angol versenyfilm stábja Cannes-ban: Alan Bridges rendező és három világsztárja — Glenda Jackson, Ann Margret, Alan Bates .

Next