Film Színház Muzsika, 1982. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-28 / 35. szám
.abből a színészműfajból való, amit így hívnak: dáma, Amazon. S mindjárt e szűk szerepköri megjelölés ellenkezűje: viharzó komika. Ha legérdekesebb, legjellemzőbb tulajdonságát kellene megjelölni - úgy pillantása az. Élt ez a szem, már rövidhajú főiskolás korában, így a Dunakanyar női főszerepében. Élt és éltette az alakítást, amely riadt és fülledt volt egyszerre. Azon kevesek közül való, akiknek nem ártott meg, hogy nem ment vidékre, a Vígszínház növelte képességeit, kis szerepről nagy szerepre, hogy végül most az utolsó két esztendőben kiugorjék. Több műfajú színész, színházban, filmen és televízióban egyaránt otthonos. De aranylemez birtokosa, és várja a nagylemez megjelenését. Mint ember, őrzi a szerénységét. Ezért vette fel a Popfesztiválban örömmel Beverley ruháját, annyi előd után kiemelve e különös tény harcosságát, derbségét. Hogy mennyire kedvére van a klasszikus játékstílus, egy cseppnyi iróniával, egy cseppnyi mai életízzel fűszerezve, ezt az Őfelsége komédiása Armande Béjárt-ja árulja el. Talán nem szokásos esztétikai jelző, mégis fontos: tudja a ruháit, jelmezeit viselni. Dumas Kaméliás hölgyét vették elő a Játékszínben, ő volt Gauthier Margit. A kicsattanó egészségű lány a színpadon törékeny volt, beteges, a tragédiát előrelátó, s közben királynői tartással mindent palástolni igyekvő. Szerepdarab ez voltaképpen. De nem láttuk giccsesnek, Hernádi Judit egyszerűen hitt abban, amit csinált. Most lehull róla az ékszer, a díszes ruha. Egyszerű fiatal nőt játszik majd a Vígszínház készülő Sirály előadásában, Nyinát, a rajongót. Idealizmusát széttöri az élet, nem lel vigaszt a szerelemben sem. Nyinának vidékre kell utaznia, hogy bizonyíthassa tehetségét. Teste törődött, erszénye kopott és sovány, nem párnás vonaton utazik, de fapadoson, kimerülten. S mégsem veszti el hitét, mégsem alszik ki a láng, hogy Csehoval együtt kimondhassa a legfontosabb mondatot: Én a sirály vagyok! (Fotó: Szalay Zoltán) Nagy Judit