Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Hogyan kerül Husszein jordán király a Nemzeti színpadára? Hogyan a József Attila-verset mondó Kozák András? Hogyan Szabó Gyula beszéde, csaholása, ugatása, mint Frakk, Károly bácsistól és Irma nénistől. Végül mit keres itt a Hevesi Sándor téren Louis de Funes, a frenetikus, de külországi karakterkomikus? Nos úgy, hogy őket a felénk fordított televízión látjuk. Képmagnóra vették fel az egyik esti tévéműsort, az Oscarfilmmel együtt. Két televízió van a színpadon. Az egyik a közönség felé fordul, a másik a színészek felé. Spiró György Esti műsor című művét próbálják Szurdi Miklós irányításával. Az író sok nagy igényű, színpadon még nem játszott darab szerzője, sikeres prózaíró, ezt a művét középfajú naturalista színműnek nevezi. Szereplői Béla és Bella, Szakács Eszter és Hetényi Pál, az ő negyven négyzetméteres lakásuk a színpad , valamint szomszédaik, Moór Marianna és Nagy Zoltán, Gizi és Géza. Foglalkozásuk vegyes: munkás, adminisztrátor, mérnök, ápolónő. Szerepel még a fiú, Csák György. És a főszereplő, a Televízió. Nem a különleges, feldúsított pillanat itt a fontos, hanem a szokvány. Az indulati kitöréseket nem tragédia vagy haláleset váltja ki, hanem az, hogy hiányzik a tejföl a rakott krumpliból, vagy hogy a férj nem oltotta le a villanyt a kisszobában. A két ember közelléte idegesíti egymást. Béláéknál már nincs szerelem, nincs gyűlölet, mindent a megszokás vesz körül. Itt elhalóban vannak a szavak, a kapcsolatok. Minek is? Betölt mindent a tévé esti műsora. A próba mozaikjaiból egy gyönyörű „bakit” idézünk. Hetényi Béla így kiált feleségének: „Azt akarod, hogy feldobjam a talpadat?” (Talpam lett volna a helyes szöveg, de ez az elszólás jellemzi a színész belső állapotát.) Vagy: kialszik a tévé egy percre. Szakács Eszter: „Elmentem előtte, és úgy látszik, engem utál.” A nézőtéren ülő Szurdi a sporthíreknél felkiált: „Jaj, de gyönyörű gól volt!” Hetényi : „Mondd, rendezel vagy a tévét nézed?” A szünetben a sok tartalmi és műfaji kérdésre Szurdi Miklós rendező válaszol. — Esti műsor — ez azt jelenti, hogy életünk a tévé esti műsora körül forog. Lakótelepi lakás a színtér, konyha, félszoba, folyosó- ■ nyi előszoba és a szoba. Az ablak lakótelepre néz. De a díszleten láthatjuk majd a fölöttük lakó és az alattuk szorongó skatulyalakások egy kis részét is. A főszereplők, Béla és Bella, egy negyven év körüli házaspár, és a felső szomszédaik, Béláék 15—20 éve élnek együtt, egyre jobban leépültek, és a leépülés oka részben önmagukban, de környezetükben is kereshető. A darab újdonsága az, hogy a közönség látja az aznapi tévéműsort. Ez azt jelenti, hogy a darab hetven százalékig Spiró György szövege, és harminc százalékban lehetőséget ad a színészi rögtönzésre. Mintha egy modern commedia dell’arte-t látnánk, ahol a színészek a szerepek típusait, kontúrjait tudják, és tetszés szerint improvizálhatnak. Ez háromszoros figyelem-összpontosítást ró rájuk. El kell játszaniuk a darab írott szövegét, figyelni félszemmel, félfüllel a feléjük fordított tévét, és azt rögtönzéssel lereagálni, de nem mint Hetényi Pál és Szakács Eszter, hanem mint Béla és Bella tenné. Ahogyan az emberek életét a tévé is irányítja, annyira a színészeket is az aznapi esti tévéműsor. 1983. február 4-én lesz a premierje Spiró György darabjának, ahol a nyílt színen két műfaj ütközik meg. N. J. PRÓBÁN A NEMZETI SZÍNHÁZBAN ESTI MŰSOR Képeinken a próba néhány pillanata: Hetényi Pál (Béla), Szakács Eszter (Bella), Szurdi Miklós (a rendező) és „főszereplőként" a Televízió (Fotó: Sipos Géza)