Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-18 / 25. szám

A Gena Dimitrova bol­gár drámai szoprán néhány évvel ezelőtt már járt ná­lunk. A trubadúr Leonórá­ját és a Nabucco Abigail­­jét énekelte. Világkarrierje akkortájt indult el; Abi­­gailjéről, Toscájáról, Tu­­randotjáról, a szélrózsa minden irányából, egyre több hír érkezett. Most, hogy Toscáját mi is megis­merhettük, örömmel kö­szönthettük benne a világ­­klasszist. Gena Dimitrova nem csupán énekel drámai szoprán szerepeket: ő csak­ugyan az! Hangjának nagy­sága, volumene, áradó bő­sége, ereje és szépsége Gina Cigná­t juttatja eszünkbe a régiek és Birgit Nilssont a maiak közül. Ez a Tosca, akit Dimitrovától láttunk és hallottunk, sze­mélyiség, igazi olasz díva, szenvedélyeivel és szenve­déseivel. Szerep és művész gyönyörű találkozása volt ez az előadás, amelyen a többszörös vendégszereplé­séről ismert Sztojan Popov énekelte Scarpiát, ezúttal a korábbinál szolidabb diszpozícióban. Karizs Béla Cavaradossijának hangi ér­tékei ilyen kiváló Tosca mellett mutatkoztak meg igazán.­­ Piero Cappuccilli csaknem két évtizede visz­­sza-visszajáró vendég ná­lunk. Ismerjük Scarpiáját, Don Carlosát A végzet ha­talmából, Rigolettóját több­ször is hallottuk, úgyszin­tén A trubadúr Luna grófját. Ez utóbbit nemrég, CSUPAOPERA márciusban. Utána kellett volna elénekelnie a Simon Boccanegra címszerepét, a pesti influenza-járvány azonban leterítette a nagy baritonistát, így az előadás­ra csak jó két hónap múl­va keríthetett sort. Mert mindenképpen el akarta énekelni nálunk is a geno­vai dózsét. Alighanem ez a legjobb szerepe. Sokarcú intrikusai után a szelíd, a fennkölt, a békességre vá­gyó, az apai boldogsággal ismét megismerkedő, hu­manista Simon Boccaneg­­ráját — az előadás­ eleji, tán fáradtabb hangjai el­lenére — boldogan és forró ünnepléssel köszönte meg a publikum. Piero Cappuc­cilli nagy ereje a líra. En­nek márciusban, A truba­dúr Luna-áriájának széle­sen áradó, lassú-szép inter­pretálásával oly meggyőző­en bizonyságát adta. Drámai ereje azonban épp olyan nagy, és most a Simon Boccanegra legsűrűbb jele­netére gondolunk, amikor a dózse Paolo Albianival kimondatja az átkot. . Ez az operai színjátszás csúcspillanatai közé tarto­zik az Erkel Színház szín­padán. Kincses Veronika megkapóan szép íveket és vonalakat énekelt; örülünk, hogy ismét a régi, B. Nagy János szenvedélyes és egy­re mélyülő Gabriele Ador­­nója és Begányi Ferenc monumentális Fiescója egy­aránt részesei az emlékeze­tes előadásnak. (déel) Kincses Veronika és Piero Cappuccilli a Simon Boccanegrában (Fotó­: Mezey) Gena Dimitrova és Sztojan Popov a Toscában

Next