Film Színház Muzsika, 1984. július-decenber (28. évolyam, 27-52. szám)
1984-07-14 / 28. szám
23 turgia egyenesvonalúsága, bájos, két hangon előadott dialógusai éppen annyit adnak a gyermekeknek, amire szükségük van. Ha úgy tetszik, lehet, hogy ez nem a magas művészet. De élmény. Élet, móka, derű, kacagás, okosság, győzelem. Játék, amiben föl lehet oldódni, ami már-már olyan, mint az igazi, a leendő élet, csak itt még nem mi küzdünk, hanem helyettünk valaki, sőt: Valaki: Vitéz László. EGY KIS KIEGÉSZÍTÉS Emlegettem már cicáinkat — ők is ikrek, cirmosak —, így talán érthető, ha az angol dokumentumfilm, Az ismeretlen macska se kerülte el figyelmemet, annak dacára, hogy ismétlés volt. (Akkor elmulasztottam, talán épp cicánk se volt.) Megtudtam mindazt, mit eddig is tudni véltem. Hogy a macska kétlelkű állat, hogy sose domesztikálódik rendesen. Hogy független, szabad személy. Jön-megy, rendesen éjszaka. Hogy ha rádiót aggatnak a nyakára, akkor tudni lehet, ho£y hol jár, s hogy mikor közösül. Hogy miként készül, állandó játszadozás közepette a saját, macskái életére. Csak azt nem derítették ki a tudós alkotók, hogy miért játszadozik a macska a már elejtett egérrel. Illetve, azt hitték, hogy ügyesedés céljából. De ez — logikailag — lehetetlen. Hiszen az egeret elfogni képes macska már aligha akar tovább ügyesedni, éppen elég ügyes, ha elkapta a zsákmányt. Miért teszi mégis? Én úgy olvastam valahol, hogy az egér izgalmi, félelmi állapotában édesebb húsú lesz. Ez az oka mindennek. Ha csak úgy elkapná és bekapná, az annyi lenne, mintha az ember külön-külön enné az üres kenyeret, a zsírt, a sót, a paprikát. Vagy, ha nyersen enné a húst. Jobb az megsütve, megfőzve, párolva, fűszerezve. Az ilyen édeshúsú egér a macskának annyi, mint nekünk a fűszerezett húsneműség. Néha ilyen apróságok teszik teljessé a macskák és a jegyzetírók életét. Érjük be ennyivel? Uborka nélkül? Három kocka a hét három produkciójából: MARCO POLO. Megérkezés a Szentföldre (középen Ken Marchall) 0 FANTOMAS VISSZATÉR. Jean Marais és Miléne Demongeot 0 AZ ÁRBAN. Robert Hossein és Marina Vlady