Film Színház Muzsika, 1984. július-decenber (28. évolyam, 27-52. szám)
1984-07-14 / 28. szám
NÉMETH SÁNDOR - KEREKES FERI A tengeren túl turnézott — fennállása ideje alatt első ízben — a bécsi Volksoper együttese a Csárdáskirálynővel; a New York-i és a washingtoni lapok felső fokon írnak a darabról, az előadásról, s benne a Kerekes Ferit játszó Németh Sándorról. New York Post: „A Csárdáskirálynő tehetséges keveréke a magyar pirospaprikának és a bécsi tejszínhabnak.'’ New York Times: „Németh Sándor elegáns és élettől duzzadó Ferit játszik.” Associated Press: „Németh Sándor tánctudása lenyűgözte a közönséget.” The Washington Times: „Németh Sándor briliánsan alakította a bonvivánt.” (Képünkön: Nancy Reagan gratulál Németh Sándornak). BÚCSÚ LENGYEL GIZITŐL Nyolcvanegy éves korában elhunyt Lengyel Gizi, a Teréz körúti Színpad egykori híres komikája. Nagyváradon született és ott is lépett első ízben színpadra. Egy váradi látogatása során meglátta őt Jób Dániel, a Vígszínház egykori híres igazgató-főrendezője, és Budapestre szerződtette, saját színházához. A kitűnő karakterszínésznő éveken keresztül játszott együtt Hegedűs Gyulával, Csortos Gyulával, Varsányi Irénnel. Itt ismerkedett meg a nagyszerű jellemszínésszel , Dénes Györggyel, akihez rövidesen férjhez ment. Hamarosan mindketten a Belvárosi Színház tagjai lettek. Amíg Dénes Németországban aratta sikereit a Volkstheater színpadán, Lengyel Gizi megismerkedett Salamon Bélával, akinek tanácsára a Teréz körúti kabaréhoz szerződött. Esténként 4—5 műsorban is fellépett. Azokban a tréfákban szerepelt többnyire, amelyben Salamon volt a főszereplő. Ki ne emlékezne a régiek közül arra a darabra, melyben Salamon a főnökének „ állandóan azt hajtogatta, hogy „Lepsénynél még megvolt”. Ebben a tréfában Lengyel Gizi volt az elvesztett motorkerékpárutas, akit a főnök beosztottja motorozni vitt... Élete utolsó éveit a Jászai Mari színészotthonban töltötte. — Képünkön: Lengyel Gizi és Dénes György (pánczél) NAPLÓ ORSZÁGJÁRÓ ELŐADÓMŰVÉSZ: KÜRTI PAPP LÁSZLÓ Regősök, lantosok, vándorszínészek késői megszólott unokája Kürti Papp László. Vigadóbeli estje után egy újpesti szakközépiskola diákjai között találkoztam vele. Belecsöntgetnek utolsó versmondásába, hiszen ez a délelőtti színház egy irodalomóra 45 perce. A csöngetés után úgy mondja tovább a verset, hogy a százegynéhány kamasz csendben marad, mintha nem lenne vége az órának. Húsz éve van a pályán, ötévi vidéki színészélet után tizenöt éve előadóművész. Járja az országot előadóestjeivel. — Nem bánta meg, hogy felcserélte a színpadot a pódiummal? — Az előadóművészet nem áll reflektorfényben, mint a színház. Mégse bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Könyvtárakban, művelődési házakban, ifjúsági klubokban lépek fel. Olyan emberek előtt, akik kevesebbet kapnak az irodalomból, művészetből, mint azok, akik Pesten laknak. Hiszem, hogy teszek valamit az ország kultúrájáért. Ez a hit eltetés hajt további feladatokra. — Láttam a Vigadóban Szentpál Mónikával közös, nagy sikerű Babits-műsorukat. — A Vigadóbeli estek, ünnepnapok az előadóművész életében. De az igazán fontosak a hétköznapok, amikor az előbb említett helyeken próbálok adni valamit a jelenlevőknek. — Évek óta tagja a Népszínház Közművelődési Póldiumának. — Sokat jelent nekem ez a munka. Négy éve Csongrádi Mária rendező kért fel a közreműködésre. Félve mondtam igent. A Pódium főleg szakmunkástanulóknak visz műsort az iskolákba. Addig szakmunkások előtt ritkán léptem fel. Tartottam attól, hogy nem értik meg az irodalmi műsorokat. Nem érzik át, amit mondani akarok. Másképp történt. A műsorok nagy része jól sikerül, ami hallatlan örömmel tölt el. Emlékezés marad például Az ember tragédiája parafrá- zisa, amit Kelényi István alkalmazott pódiumra. Kí-i vülem Rosta Sándor, Jakab Csaba és Szilágyi Zsuzsa játszott benne. A szakközépiskola után kisebbek közé megyünk. Szakmunkásiskola előadótermébe, autószerelő „jelöltekhez”. A tanári szobában taktikai megbeszélés. Az előadó József Attila-műsort hozott. A 14 éves gyerekeknek ez az első találkozásuk a színházzal. Az előadó változtat: a Móraműsort veszi elő tarsolyából. A tanárok egyetértenek. Elindul a gyerekszívekhez Móra Csalló Pétere, s a halkcinált szóda inasgyerekeinek jeleskedései Móra tanár úr óráján. Ez már a színház elengedettsége. Egymáshoz dőlnek a gyerekek nevetés közben. Kicsit ott is felejtődnek, a szokásosnál közelebb egymáshoz. Az iskola igazgatóhelyettese ezt mondja: — A rendhagyó irodalomórán felnövő gyerekekből tanult színházi közönség lesz. Ők nem nevetnek ott, ahol csöndben kell lenni. Tudnak figyelni. Tisztelik a feléjük szálló szép szót. Az előadó az érzelmi nevelésben is segít nekünk. A szűkös irodalomórák miatt valamennyire megismerteti a gyerekeket a versekkel, novellákkal. — A minisztérium, a Népszínház vezetősége és a Fővárosi Tanács minden támogatást megad ehhez a munkához — jegyzi meg befejezésül Kürti Papp László. — A cél közös: az irodalom segítségével nevelni egymás megbecsülésére. Győry Zsuzsa 21