Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-26 / 4. szám

PÓDIUMON A SZERZŐ Dalos László szerzői dél­utánját rendezték meg a Pesti Vigadóban, január 20- án A vén budai hársfák cím­mel, László Zsuzsa szerkeszté­sében és konferálásával. Köz­reműködött: Bende Zsolt, Miller Lajos, Moldován Stefá­nia, Ötvös Csilla, Simándi József és Zentai Anna. Gyar­mati István és együttese kí­sért. Fellépett Rátonyi Róbert Sándor György, akinek készülőben lévő új műsorá­ból tárca-írás formájában szilveszteri számunkban kö­zöltünk egy részletet, ma már országszerte közismert, nép­szerű előadóművész. Pályá­jának újabb sikereként még­is, aki interjút is készített Dalos Lászlóval. Külön meg­lepetésként a szerző Gábor fiának sanzonját hallhatta a házat megtöltő közönség. A műsort nagy tetszés fogadta, ismétlésre többször sor ke­rül. Képünkön a szereplők, valamint - elöl baloldalt - Farkas Ferenc zeneszerző. Középen Dalos László. (Fotó: Mezey Béla) Hatvanhét éves korában el­hunyt Kondor Ilona színész­nő, a Déryné Színház egyik alapító tagja, aki 1951-től nyugalomba vonulásáig ját­szott a vidéket járó színház­ban. Drámát, vígjátékot, ze­nés darabot egyaránt. Utol­só szerepe a Sybill na­gyher­­cegnője volt Kondor Ilona végrendeletében jelentős ösz­­szeget hagyományozott a magyar rákkutatás céljaira.­­ képünkön, Kondor Ilona ebben az esztendőben könyv­alakban is megjelenik eddi­gi estjeinek-műsorainak szö­vege. Első nagylemeze pe­dig „Sándor György agyle­meze" címmel készült el. A jövőben sor kerül újabb te­levíziós szereplésekre is. Fiatal író első hangjáté­kát illik fokozott figyelemmel és érdeklődéssel hallgatni: eljövendő művek ígérete rejlik benne. Jelen sorok írója túlteljesítette feladatát: hónapokkal ezelőtt több al­kalommal is részt vettem Zalán Tibor: Anya, te vagy? című darabjának rádiófelvé­telén, olvastam a szövegköny­vet, elbeszélgettem az alko­tókkal, az íróval, rendezővel, dramaturggal. Bevallom, ak­kor csak töredékesen állt össze bennem a darab; a munka (némi túlzással) in­kább kőtörésre - de leg­alábbis kőfaragásra - em­lékeztetett, mint művészi al­kotásra, sok volt benne az esetlegesség, képlékeny és amorf volt minden, így hát kiváncsiságom annak is szólt, hogy milyen lett a végső pro­duktum, ami a legfőbb kriti­kus: a hallgató elé kerül. Az rögtön megállapítható, hogy a végeredmény egysze­rűbb, természetesebb és meg­győzőbb. Zalán Tibor darabja saját meghatározása szerint szomorújáték, de akár azt is mondhatnánk, kései sira­tó. Bonyolult formájú mű, cselekménye csupán a kép­zeletben játszódik le, külön­böző idősíkokban, ezek az idősíkok szeszélyesen össze­olvadnak, majd eltávolodnak egymástól. Az író nem tudja kikerülni a divat csapdáját: darabja a személyi kultusz időszakát idézi, egyszerre jelenként és távoli múltként , ezzel együtt, párhuzamosan (talán szimbolikus e párhu­zam) egy hűtlen anya alak­ját rajzolja meg, aki minden lehetne, de csak jelentékte­len ügyeskedő lesz belőle; a kisfiú az anya­ komplexusá­ban éli át a személyi kul­tuszt, s felnőtt férfiként in­dul el - persze csak képze­letben -, hogy felkutassa anyját és tartalmatlanná vált élete értelmét. Zalán Tibor rendelkezik a fiatal írók irigylésre méltó bátorságával: művében egyszerre mindent ki akar mondani (vagy leg­alábbis sok mindent), nem retten vissza az ábrázolás nehézségeitől, egy gyermek biztonságával halad a szaka­dék szélén, könnyen szétes­hetne a darab. Az a benyo­másunk, hogy az író kiáb­rándultsága, pesszimizmusa, sőt, durvaságba hajló natu­ralizmusa mögött romantikus alkat rejtőzik, szertelen sze­retet- és életvágy, szinte a kamaszokra jellemző fokon. Innen ered az is, hogy egyet­len érzésre — az anya-gyer­mek viszonyára­­ koncent­rálja figyelmét, minden más csak ezen a szűrőn keresztül hatol be a műbe, halvány, erőtlen színekkel. Szerkesztés­­módja is meglehetősen laza, a történet elmosódó, nem kristályosodnak ki elkülönülő egységek, néhol még nehe­zen is követhető. Viszont két­ségtelenül jó érzéke van Za­lán Tibornak a párbeszédek megkomponálásához, az ér­zelmek rezdüléseinek (és el­söprő erejének) ábrázolásá­hoz. Egy korosztály - a köz­vetlenül a háború után fel­növekvő nemzedék - életér­zése tükröződik a darabban, irodalomszociológiai elemzés­re méltó érzékenységgel. Fiatal a darab rendezője is. Avanesian Alex most is leleményes találékonysággal használta fel a technikai eszközöket a hangjáték han­gulatának megteremtéséhez. Hangeffektusai­­ érzelmes, groteszk zene, nyugtalanító kopácsolások, zörejek és csendek, egymásba úszó, visszhangzó szavak - szinte egyenértékű kifejezőeszközök a szöveggel. Ezek teremtik meg a meditáció, a képzelet játékait a hallgató tudatá­ban is. A kamaradarabnak három szereplője van, feladatuk - éppen szokatlansága miatt — nem könnyű. A kisfiú és felnőtt énje konkrétabb, a képzeletben megjelenő Anya elmosódóbb. A kisfiú szerepé­ben Láng Balázs meglepően tudatos, átélt alakítást nyújt, Nagy Zoltán játéka egyszerű és természetes. Talán az Anya alakja a legbonyolul­tabb. Béres Ilona ábrázolá­sában egyszerre érződik el­vontsága és testi jelenvaló­sága. B. Fazekas László KONDOR ILONA HALÁLA SIVÓ EMIL KITÜNTETÉSE Vannak olyan színházi emberek, akiknek munkája, élete, ugyanúgy hozzátartozik a színházi élethez, mint a színészeké, a rendezőké, ám a közönség mégis kevesebbet tud róluk. A magyar színházi élet ilyen fáradhatatlan, a szakmában közis­mert munkása Sivó Emil, aki negyvenhat esztendővel ezelőtt kezdte pályáját a Nemzeti Színházban ügyelőként, és 65 esz­tendős korában, mint a Thália Színház ügyvezető igazgatója, az elmúlt napokban ment nyugdíjba. Sivó Emil azok közé a színházi emberek közé tartozik, akik mondhatni, napjuk min­den óráját - bizony néha a pihenőidőt is - a színház ügyének szentelték. Kitűnő szervezőként, gazdasági szakemberként, irányítóként évtizedek óta a Thália Szíházban dolgozott Sok­sok élménye van az elmúlt, majd' fél évszázadról, s lapunk módot fog találni arra, hogy ezeknek az emlékeknek egy ré­szével olvasóinkat is megismertesse. Addig is, szeretettel kö­szöntjük Sivó Emilt, akinek munkásságát a Munka Érdem­rend arany fokozatával ismerték el. SÁNDOR GYÖRGY LEMEZE ÉS KÖTETE RÖVIDFILM BEMUTATÓK A Mokép tervei szerint az év első harmadában 22 magyar és külföldi rövidfilmet mutatnak be a mozik. Rofusz Ferenc Gravitáció című új rajzfilmjét, Kollányi Ágoston Korallország című színes, népszerű-tudományos filmjét, amelynek stábja Darwin naplójának gondolatait követve járja be a Falkland­­szigeteket. A csehszlovák Jozef Kolber A puszta kéz ereje című dokumentumfilmje egy karate-klub tagjainak első edző­gyakorlatait mutatja be. Varga Csaba színes animációs filmje a háború borzalmait ábrázolja. Kolonits Ilona Festmény hát­térrel című népszerű-tudományos munkája egy távolkeleti ősi művészeti ágról, a selyemfestésről készült. Guczoghy György­nek, a kiváló sportembernek az edzéseit vette filmre, s a 83-as tornász világbajnokságot mutatja be Csőke József al­kotása. Cirkuszban csak nek a címe egy áprilisban vetítésre kerülő szovjet dokumentumfilmnek. RÁDIÓ: ANYA, TE VAGY? ITTHON...

Next