Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-04 / 18. szám
ITTHON. ÚJ IGAZGATÓ A Vígszínházban Várkonyi Zoltán mellett, majd halála után nyomdokaiba lépve az igazgatói poszton, Horvai István azt a magasszintű művészi tevékenységet folytatta, amely a színház arculatát hosszú éveken át olyannyira meghatározóan jellemezte. Az évad végén Horvai István, saját kérésére, nyugdíjba vonul igazgatói munkaköréből, hogy azontúl minden energiájával és tehetségével rendezőként munkálkodjon tovább színházában. Utóda a Vígszínház élén Marton László, aki Várkonyi Zoltán tanítványaként haladt művészi pályáján, a legutóbbi időkig a színház főrendezőjeként, mostantól igazgató-főrendezőként. Lukács György születésének századik évfordulójáról sokoldalúan, jelentőségéhez méltó módon emlékezett meg a magyar szellemi élet A könyvkiadók több új kötetet jelentettek meg írásaiból, illetve a róla szóló írásokból. Műsorokat sugárzott az évforduló alkalmából a televízió és a rádió is. Ezen kívül nemzetközi tudományos ülésszakot rendeztek életművéről, sőt - ezt inkább már csak érdekességképpen említem - az Irodalmi Múzeum kiállítással tisztelgett emlékének, az Akadémia és a Fővárosi Tanács szobrot állított számára. Úgy vélem, jogos e tiszteletadás, hiszen Lukács György századunk egyik legeredetibb gondolkodója s életútja is rendkívüli volt. Nagypolgári származása ellenére meggyőződéses marxista lett, s noha elsősorban az elmélet érdekelte, mégis nagy figyelemmel követte a politikai gyakorlatot; életének nem egy szakaszában hatékonyan alakította is. A rádió egyik - formiájában egyszerű, ám mondanivalójában annál jelentősebb - műsora éppen erről az oldaláról ragadta meg Lukács egyéniségét és életművét. Poszler György adott „szabálytalan pályaképet és rendhagyó öszszefoglalást” róla. Valójában új tényeket alig közölt, de tömören, plasztikusan megrajzolta egy gondolkodás fejlődésének ívét belső ellentmondásaival, valamint az egyén és társadalom mindenkori ellentmondásaival. Elsősorban szellemi-műveltségi okokból vezeti le Lukács fiatalkori elidegenedését a magyar társadalomtól (Ady az egyetlen, akit elfogad), de rámutat arra is, hogyan befolyásolták magánéletének csődjei. Ezek az okok együttvéve szinte taszították a szocialista eszmékhez és a megalakuló KMP- hez. Poszler György érdekesen tárja fel Lukács filozófiai gondolkodásának emberi-társadalmi kiindulópontjait. Így egyéniségének egyik ellentétpárjaként ragadja meg a politikus-filozófus ellentétét Mindig vonzódott a gyakorlati politikai tevékenységhez, de azt is kénytelen volt belátni: nincs hozzá tehetsége. Ebbe adódott aztán, hogy taktika okokból jó néhányszor visszakoznia kellett (ezek vezettek nevezetes önkritikáihoz). Időnként ő is taktikázásra kényszerült; egyik írásában arról beszél: Szovjetunióbeli emigrációja idején szinte minden művébe betett néhány Sztálinidézetet - a képzettebb olvasó azonban észrevette, hogy ezek szervetlenül kilógnak a mű struktúrájából. Ugyancsak nyomatékosan húzta alá Poszler György Lukácsnak azt a tulajdonságát, hogy mindig kész volt a megújulásra és a továbbfejlődésre, mindig e kor leglényegesebb kérdéseire kereste a választ; válaszait ugyan néha leegyszerűsítve, „rövidre zárva”, a napi gyakorlat követelményei szerint adta meg. Az igazi, „nagy léptékű” válaszokat utolsó korszakában dolgozta ki (példásan hosszú alkotó életet élt meg: nyolcvanévesen egyik műve előszavában arról ír, hogy legfontosabb műveit még ezután kell megírnia). Valóban egy különös pályakép rendhagyó összefoglalását adja Poszler György, s külön érdeme, hogy a bonyolult, elvont témáról is közérthetően, sőt legszívesebben azt mondanám: érdekfeszítően beszélt, (ámbár tudom, hogy filozófiai témák aligha vonzanak nagy tömegeket). Zelei László - mint már annyiszor - kulturált beszélgetőtársnak bizonyult, egy-egy kérdéssel megadta a beszélgetés fonalát, s aztán szerényen a háttérbe húzódott. B. Fazekas László A Hevesi Sándor Színház nem Zalaegerszegen, hanem Szombathelyen tartotta Shakespeare Vízkereszt... című vígjátékának bemutatóját. Ez már a hetedik „beavató" produkciója a társulatnak. • Budapesti vendégjátékra is készül a fiatal második évadját élő társulat. Május 28-án, a Kortársaink, barátaink címmel megrendezendő fesztivál keretében, az Óbudai Hajógyár szerelőcsarnokában Alekszandr Gelman: Prémium című művét játsszák. • Május 8—13. között rendezik meg a 25. miskolci filmfesztivált, amelyen dokumentum-, népszerű-tudományos, animációs és híradófilmeket vetítenek. • A Katona József Színház május 5-én, este 8 órakor műsoros estet rendez a mozgássérült gyermekek javára. Valamennyi résztvevő— a Katona József Színház és más színházak művészei, műszaki dolgozók és szervezők anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalják a fellépést. A napokban került sor a SZOT-díjak átadására. Képünkön három díjazott művész látható — László Endre, a Szabó család rendezője, Ráday Mihály, a városvédő operatőr és Markó Iván (Fotó: Mezey Béla) RÁDIÓ: LUKÁCS GYÖRGY KÜLÖNÖSSÉGEI NÉHÁNY MONDATBAN SZÍNPADI JÁTÉK SZATÍRÁKBÓL Ez az akimé a Reggelre ne feledd a pénzt című, Kaposy Miklós szerkesztette, Gosztonyi János rendezte, Radnóti színpadi előadásnak, amely kilenc jelenetből áll. Szerzői közt van, többek között Madách Imre, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Csurka István, Ráth-Végh István, Novobáczky Sándor, Tabi László, Kaposy Miklós, Gosztonyi János és mások. A vidám est díszleteit Götz Béla, jelmezeit Dőry Virág tervezte, zeneszerző Dékány Endre, a koreográfus Moravetz Levente. „Ne szépítsük: a pénz a legmaradandóbb műalkotás. Pheidias műveit széthordta az idő, az ókor festészetének hírmondója sem maradt, ám Európa múzeumai tele vannak többezer éves pénzérmékkel, azok minden műtárgyat túléltek ... A színműirodalom kezdeteitől a legmaibb irodalomig alaptémaként van jelen a pénz.... A hagyományos színpadi formákat játékos elemekkel , aforizmákkal, hirdetésekkel, sajtómontázzsal, szatírával, zenés betétekkel is oldjuk. Sőt! A csúszó-kenő és hálapénz megszerzésének és átadásának módszereiről musicaltanfolyamon képezzük ki az umbuldálásban járatlan rászorulókat” - így jellemzi a szerkesztő, Kaposy Miklós az előadást. A SZOVJET IRODALOM JUBILEUMA Tízéves a Szovjet Irodalom, a tíz nyelven olvasható folyóirat magyar kiadása. A havonta megjelenő, kettős szerkesztésű lap tíz év során számtalan jelentős publikációval örvendeztette meg a szovjet irodalom kedvelőit. A jubileumot a Szovjet Irodalom élő mellékleteként, műsorral ünnepelték a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Király István, a magyar kiadás főszerkesztője kedves szavakkal emlékezett a lapindításra, s az azóta eltelt évtized munkájára. Ezt követően a szovjet főszerkesztő, Szana Dangulov idézte fel magyarországi emlékeit, találkozásait Veres Péterrel, Németh Lászlóval, Mesterházi Lajossal és más magyar írókkal. A meghitt emlékezéseket műsor követte, melyben — mint már oly sokszor a tíz év során — a Radnóti Miklós Színpad művészei szerepeltek. A Szovjet Irodalom, élő mellékletének törzsgárdistái, Keres Emil, Kohut Magda, Rab Edit, Somhegyi György, Thirring Viola és Verdes Tamás a Maradj mellettem című összeállítást adták elő. A Rab Edit szerkesztette, Somhegyi György rendezte programban Vinokurov, Okudzsava, Levitanszkij és még több szovjet író, költő művei hangzottak el.