Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-04 / 18. szám

JÁTSZANI KELL! Sok telefonhívás jutott el szerkesztőségünkbe az­után, hogy lapunk 17. szá­mának 14. (színes) oldalán Játszani kell! címmel Törő­­csik Mari tévéshow-jának beharangozóját közölte. Az aláírás nélkül megjelent rö­vid kísérőszöveg olvastán az észrevételezők azt "kér­dezték a szerkesztőtől: a sértő föltételezéseket tar­talmazó szöveg a lap meg­fontolt és alátámasztott vé­leményét tükrözi-e. Tartozunk az igazságnak, de elsősorban a megbántott művésznőnek azzal, hogy kijelentsük: a lapnak más a meggyőződése. Törőcsik Marit, nemzeti film- és színjátszásunk kiválóságát úgy ismerjük és tiszteljük, mint az egyik igen fegyel­mezett, a művészi munká­ban a szubjektív szeszélyt az ügy érdekében tudatosan mellőző színészt. Jóllehet tudjuk, hogy az ilyen szín­vonalú művészeket akkor is meg kell becsülnünk és ér­tenünk, ha olykor netán ki­számíthatatlanok lennének. A szerkesztőség a sze­rencsétlen hangvételű kép­­ismertető miatt sajnálatát fejezi ki. (A hírverő kép­aláírás nálunk egyébként sem tartalmazhat értékelő vagy kritikai elemeket.) Mint annyiszor a múlt­ban, ezután is még fokozot­tabban szeretnénk hozzájá­rulni ahhoz, hogy Törőcsik Mari, de valamennyien a hozzá hasonlóan lelkiisme­retes színésztársak a meg­értés légkörében jobb köz­érzettel végezhessék művé­szi tevékenységüket közös megbízónk, a nézőközönség épülésére , s nem utolsó­sorban saját elvi-kritikai hitelük fenntartására. Amerikai körútomra azzal a szándékkal indultam el, hogy az ott élő magyaroknak elmondhassam a magyar klasszikus költőkkel a magam hitvallását is, és ugyanúgy pró­báljam szolgálni a magyar irodalmat, mint ahogy itthon is teszem. Hat hét után azzal az örömmel jöttem haza, hogy érdemes volt. Ott is ta­lálható egy réteg, amely szom­jazik a szép magyar szóra és minden alkalmat megragad a nyelv gyakorlására. Persze vannak akik egy-két év után már sikknek tartják a magyar nyelv „törését". A két nyelv összekeverésének legriasztóbb példája először megnevette­tett, utána elszomorított, így hangzott a váralanul betop­pant vendég mondata foneti­kusan leírva: Szorgol­o­m, hogy interrapsol­t­a­m a di­ner­j­ü­k­e­t. (Sajnálom, hogy megzavartam a vacsoráju­kat!) New Yorkban Püski Sándo­­rék emeleti galériáján mond­hattam el először Babits Mi­hály, Tóth Árpád, Juhász Gyu­la, Sinka István, Szabó Lő­rinc írásait. A New York-i hi­deg télből Szabó Lőrinc „Májusi éjszaka” világába kerültem pár óra alatt. San Francisco virággal borított napfényes utcáin valósággal „ittam a virágok beszédét", ezt a külön adományt. Santa Barbarára egy kedves meg­hívás kapcsán jutottam el. A magyar állam háromszáz könyvet ajándékozott az otta­ni egyetemnek, két magyar egyetemi tanár (Kodolányi Gyula és Jeszenszky Géza) munkája jutalmául. Nagykö­vetünk első helyettese, Révész Miklós adta át ünnepélyes ke­retek között. Felkértek egy külön fellépésre Illyés Gyula veje és közvetlen munkatársa, Kodolányi Gyula szerzői est­jén. A gyönyörű nyárból ismét fél nap alatt csöppentem a kanadai télbe. Torontóban méteres hó lapátolásában se­gíthettem, ott sincsenek iga­zán felkészülve a hirtelen jött nagy hó eltakarítására. To­rontóban (és New Yorkban) gyermekműsorom szerepelt az előadások között. Azok a szülők hozták el gyerekeiket, akik szeretnék, ha lányaik, fiaik megtanulnának magya­rul. Bemutatkozással és egy­két mondat elmondásával próbáltam felmérni tudásu­kat. Utána pedig itthoni ta­pasztalataim alapján Weöres Sándor költészetéhez fordul­tam. Azokat a ritmikus verse­ket mondtam, amelyeknek megtanulása itthon is örömet okoz. Úgy éreztem, talán készteti a gyerekeket egy-egy magyar vers elolvasására, megtanulására. Chicagóban, Pittsburgban, Clevelandban és Washington­ban jártam még. Washington­ban a követségi negyedben laktam. A Magyar Nagykö­vetség meghívott március 15-i ünnepségükre. Együtt énekel­tük a Himnuszt, utána Petőfi verseit szavaltam. Dr. Házi Vencel nagykövet kétíves sza­vakkal köszönte meg az elő­adást. New Yorkba visszatérve el­jutottam a Broadway egyik nagy színházába, a Minskoff Színházba. Megnéztem egy musicalt. Két éve megy telt házakkal, címe: The tap dance kid. Egy néger család életé­ről szól, ahol az ügyvéd papa nem akarja, hogy a tízéves fia táncos legyen. Egy tündéri te­hetségű gyerek jászotta, éne­kelte, táncolta végig a dara­bot. Igazi profi, hatalmas si­kere van. Ritka ma már az olyan darab, amely ilyen so­káig megy­­a Broadwayn. Ki­vétel persze a Cats és a Chorus Line, amelyek válto­zatlan sikerrel futnak. Drágák a színházjegyek (40-45 dollár), az emberek meggondolják, mire adnak ki ilyen hatalmas összeget. Lát­tam a Lincoln Centerben a több Oscar-díjjal kitüntetett Amadeust, Milos Forman új filmjét is. A zene és a színészi játék egységének összhangja lélegzetelállító. Itthon is meg kell mégegyszer néznem. Képünkön: dr. Házi Vencel nagykövet és Kürti Papp Lász­ló Kürti Papp László HANGVERSENYEK BACH ÉS HANDEL JEGYÉBEN Tíz éve ny­itották meg a közismerten kitűnő akusztiká­jú szombathelyi Bartók-termet, mely a hivatásos Szimfonikus Zenekar koncertjeinek színte­re, egyben próbaterem is. A felavatás óta a szimfonikusok 363 alkalommal léptek dobo­góra, melyen számos vendég­­együ­ttes is szerepelt. A zene­­hallgatók száma kis híján el­érte a 130 ezret. (A zenekar a hazaiakon kívül 193 kon­certet adott külföldi turnéin.) - Melyek a legközelebbi ter­vek? Petró János főzeneigaz­gató így válaszol: - Mindenekelőtt az, hogy mi is méltóképpen ünnepel­jük a kettős jubileumot, J. S. Bach és Händel születésének 300. évfordulóját. Április 27-én, 28-án és 29-én­­ Andor Éva, Ta­kács Tamara és Fülöp Attila, valamint a Budapesti Kórus köz­reműködésével — előadták Bach: h-moll miséjét Szombathe­lyen, Grazban és Eisenstadtban. A burgenlandi város ekkor egyébként is ünnepelt, Eisenstadt tartományi székváros, Lan­­deshaupstadt lett. Közben szorgalmasan tanuljuk Händel 1736-ban, Londonban bemutatott - John Dryden versére kom­ponált - Alexander Fest című kantátaremekét. Ismeretes, hogy a „szász óriás” ezzel a művével és a valamivel későbbi kele­tű Szent Cecilia ódával hódolt a zene védőszentjének. Produk­ciónkban közreműködik a szombathelyi Erkel-kórus. Kitüntetés számunkra, hogy jeles NSZK-beli együttesek között, mi ezzel a Hendel-művel szereplünk a júniusi kasseli zenei ünnepnapokon. Hazatérve még hét alkalommal adjuk elő a kompozíciót, Szom­bathelyen kívül más dunántúli városokban is. Terveink szerint májusában „belső turnéra” indulunk: Budapesten, Győrött, Nagykanizsán és Zalaegerszegen játsszuk Mozart C-dúr, azaz Linzi szimfóniáját, Dvorzsák­ VI. szimfóniáját és Mozart D-dúr, népszerűen „koronázási” zongoraversenyét. A szólista Jandó Jenő, illetve Rados Ferenc lesz. E hangversenyek dirigálásán kí­vül személyre szóló feladatom is van: a Ljubljanai Rádióban, az ottani zene- és énekkar részvételével megszólaltatjuk Kodály Psalmus Hungaricusát, a szólót Gulyás Dénes énekli, előadjuk Grieg a-moll zongoraversenyét, valamint Durkó Zsolt két klari­nétra és zenekarra írott Magyar Rapszódiáját - Itthon termé­szetesen a Filharmónia égisze alatt folynak bérleti hangverse­nyeink, s külön ifjúsági koncertjeink.­­ Ami a távolabbi jövőt illeti: a nagyszabású új képtár nyi­tott bejárati folyosójáról egészen újszerű perspektívát kapott az Iseum és környéke. Most végre ki lehetne alakítani ott egy különleges atmoszférájú, korszerű szabadtéri operaszínpadot. ELŐADÓKÉNT AMERIKÁBAN ITTHON... HXXI

Next