Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-18 / 20. szám

ITTHON 22 ÚJ SZÍNÉSZOTTHON Felavatták a Lendvai utcai színészotthont. Az avató alkalmá­ból rendezett ünnepségen fellépett Gálffi László. Ő látható képünkön Gobbi Hilda s az otthon lakóinak társaságában. (Fotó: Mezey Béla) NÉHÁNY MONDATBAN diós gyermekműsorok és gyer­mekfilmek szemléjét május 20. és 25. között. Ebben az évben először osztanak ki díjakat is. 9 Megkezdte kísérleti adását Kőbányán Budapest második kábeltelevíziós hálózata. Az újhegyi lakótelepen készülő programot 25 ezer ember nézheti. 9 Kornidesz Mihály­nak, a Magyar Televízió elnö­kének meghívására hazánk­ban tartózkodott Gerd Ba­cher, az Osztrák Rádió és Te­levízió főintendása.­­ Az If­júsági Rendező Iroda szerve­zésében két világsztár együt­tes is vendégszerepel Magyar­­országon a közeljövőben. Má­jus 29-én a Budapest Kong­resszusi Központban mutatko­zik be az egyesült államok­beli Yale Egyetem 100 tagú szimfonikus zenekara, majd június 3-án a John Mayall's bluesbreakers indul országjá­ró turnéra.­­ Kubik Anna megbetegedése miatt, bravú­ros beugrással Szirtes Ági, a Katona József Színház tagja játszotta négy alkalommal Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek című darabjában Alekszandra (Sára) szerepét a Nemzeti Színházban. Ké­pünkön: Béres Ilona, Kállai Ferenc és Szirtes Ági a Gor­kij-drámában (Fotó: Ikládi) NSZK-beli táncegyüttes, a Tanztheater MGN Stuttgart vendégjátékát láthatta a Bu­dai Vigadó és a Budapesti Gyermekszínház közönsége. A Michael G. Nagy vezette együttes modern és jazztánc koreográfiákból összeállított programot mutatott be.­­ Hatodik alkalommal rende­zik meg Kőszegen a televt­ PÉCSI DALOSOK TURNÉJA Az NSZK-ban járt a pécsi Janus Pannonius női kórus, egy­hetes vendégszereplésen a Majna melletti Frankfurt egyik elő­városában, Dietzenbachban. A helyi kulturális és sportegye­sület énekkara a fennállásának századik évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségekre hívta meg a magyar kórust. A 45 tagú pécsi énekkar - Ivasivka Mátyás karnagy vezetésével - többször is fellépett a centenáriumi rendezvényeken. Műsoruk különlegessége a legrégibb magyar többszólamú mű, a XV. század elején keletkezett Zsigmon­d-töredék bemutatása, mely külföldön most hangzott el először. RÁDIÓ: VÁLTOZATOK A SZÓRAKOZÁSRA A Magunkat ajánljuk he­tenként jelentkező sorozata nyíltan szórakoztató műsor­nak vallja magát, és jórészt eleget is tesz ennek a válla­lásának. Ugyanakkor azon­ban (amiről az alcím már nem beszél) népszerűsítő-is­meretterjesztő feladatot is el­lát. Az első kategóriát (a szó­rakozást) képviselte a közel­múltban a Fecsegő felügyelő esetei - ezek a valóban szel­lemes és élvezetes bűnügyi történetek, és természetesen ezt képviselik a gyakori sporttémák és a könnyűzene slágerszámai is. Már inkább az ismeretterjesztéshez tar­toznak a színészportrék (majdnem mindegyik számban van, így több részes sorozat szólt Nádasdy Kálmánról, de hallhattunk mai idősebb és fiatalabb színészekről is). És nem ritkák azok a könnyed szórakozásnak álcázott műso­rok, amelyek valójában már tudományos ismeretterjesztést végeznek - így Zoltán Péter sorozata, a Híres történetek - nagy egyéniségek, vagy a Körhinta, Sediánszky János műsora. Az átmenetek álta­lában könnyedek és termé­szetesek, néha mégiscsak ér­ződik ellentmondás a műfaj szélsőségei között. Éppen vál­tozékonysága — majdnem azt írtam: amorf jellege­­ miatt nem eléggé karakterisztikus a műsor, s valószínűnek tar­tom, hogy előre megfontolt szándékkal nem túlságosan sok hallgató figyeli, így in­kább a háttérrádiózás tipi­kus műsora a Magunkat ajánljuk. Egyébként valószí­nűleg az időpont is befolyá­solja a műfaj jellegét: szom­baton, kora délután, két órás műsorban nem is szabad tel­jesen egynemű műsort szer­keszteni. A legutóbbi Magunkat ajánljuk kétségtelenül az ér­dekesebbek közé tartozott. A Körhinta kaleidoszkópjának ezúttal azt az alcímet adtam volna: szegény király (vala­mint szegény fejedelem, sze­gény hercegnő). Ha eddig király akartam volna is len­ni, ez a vágyam végképp el­múlt. Sediánszky János a pu­ritán Ferenc József minden­napjairól rajzolt érzékletes képet. Bizonyára egy bécsi átlagpolgár kényelmesebb életet élt, mint a világbiro­dalom ura — a környezetében levőkről nem is beszélve, akik gyakran éhesen keltek fel a dúsan terített asztaltól is, a spanyol etikett szigorú szabályai szerint. Nem, eb­ben a műsorban sem rajzo­lódott ki a példátlan hosszú ideig uralkodó császárról (aki mellesleg a mi királyunk is volt) túlságosan rokonszen­ves kép. De milyen fura a tör­ténelem optikája (és ezt már nem Sediánszky mondja): a pofaszakállas öregúr az oszt­rákoknak legkedvesebb nem­zeti, sőt népi hőse; a magyar turista a mai nap is ámulva látja mindenütt Bécsben a szobrait, a portréját a par­kokban, tereken, kirakatok­ban, de krétával megrajzol­va még az aszfalton is. Hiá­ba, számukra az ő világbi­rodalmuk utolsó képviselőjét jelenti. Mint ahogy Rákóczi Feren­cet is más optikával nézték Bécsből: számukra egyszerű­en csak rebellis volt. Szá­munkra azonban a „nagysá­gos fejedelem" a magyar tör­ténelem egyik legtisztább és legrokonszenvesebb alakja. A műsor a törökországi szám­űzetés keserű időszakát idézi - szintén olyan részletező módszerrel, mint Ferenc Jó­zsef esetében. Egyvalami ha­sonlítja is őket egymáshoz: a puritánságuk. De a fejedelem szelíd jósága már egyáltalán nem emlékeztet a morcos bü­rokratára. A műsor részlete­sen ismerteti a rodostói Rá­­kóczi-ház felújítását. Néhány éve bizony meglehetősen sze­gényes anyag várta ott a lá­togatót. Végül - egy kis csapongás­­sal - még egy uralkodónőről emlékezett meg Sediánszky, a monacói hercegnőről, aki színésznőként is eléggé is­mert volt­­ Grace Kellyről. Éppen a közismertsége, az „alattvalók” túláradó kíván­csisága teszi nehézzé, majd­nem lehetetlenné a magán­életét. A gazdagság, a hír­név, amire úgy vágyik a leg­több ember, önmaga ellenté­tébe csap át. Még két híres ember szó­lalt meg a műsorban. No, nem egészen olyan híresek, mint a fentebb emlegettek. De azért Rózsahegyi Kál­mán jelentős személyisége színháztörténelmünknek. Jó­részt önmaga rajzolta meg portréját, az eredeti felvéte­lekből egy szeretetreméltó, kedves ember arcképe rajzo­lódott ki, aki mellesleg színész is. Hogy nagy színész, arra ő maga nem utalt, de kortársai­tól, tanítványaitól ezt is meg­tudhattuk. Aztán napjainkhoz érkezett a műsor. Deák Bill Gyula az utóbbi néhány évben vált hí­ressé. Róla is kiderült (tulaj­donképpen mindig ez a leg­nagyobb meglepetés, bár­mennyire is természetes), hogy mindenekelőtt ember, aki azért lett popénekes, mert egy orvosi műhiba miatt fo­cista már nem lehetett. Élete és karrierje egyediségében is tipikus - mintha életének buktatói segítették volna elő­re a pályáján, hiszen ezek edzették meg és tették érzé­kennyé az emberi szenvedés iránt. Aki mindezt figyelmünkbe ajánlotta, Földi Ottó volt. B. Fazekas László

Next