Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-25 / 21. szám
NEMESKÜRTY ISTVÁN KITÜNTETÉSE RÁDIÓ: A REFORMÁTOR Bizonyára vannak, akik máig nem felejtették el azt az érettségiző kislányt, aki az 1977-es Ki Mit Tudon Merinka balladájával tette emlékezetessé magát. A vetélkedőt nem nyerte meg, de neve fél évvel később már szerepelt Kazimir Károly főiskolai osztályának névsorában. T. Katona Ágnesnek hívják. Filmszínésznő. — A legelső és a legutóbbi feladatomat is Esztergályos Károlytól kaptam - mondja. - 1979-ben játszottam el Gyurkó László Szerelmem, Elektrájának főszerepét. Szépemlékű, nemes munka volt. A kritika dicsérte, csak a folytatás, a további lehetőségek maradtak el. Végzés után a filmgyár társulatához szerződtem. Nincs sok felsorolnivalóm. A színészt akkor ismerik, ha foglalkoztatják, és akkor foglalkoztatják, ha ismerik. Ez a 22-es csapdája. Azért láthattuk őt. Például Hankiss Elemér Erkölcsi csapdák című tévéműsorában: a fiú, a lány, meg a révész tanmeséjében. Vagy a Redlben az ezredes feleségét alakította. Úgy indult, hogy ez egy nagyobb epizódszerep lesz. Aztán villanásnyi maradt belőle. De Szabó Istvánnal élmény volt együtt dolgozni. Közben eljátszottam Deák Krisztina tévéjátékában, a Vonzások és választásokban Ottiliát. A napokban mutatja be a televízió. Részt veszek a Mafilm-csapat színházi produkciójában is, a székesfehérvári Állítsátok meg Arturo Uiti-ban. Bemutatásra vár Esztergályos Károly tévéfilmje, a Végtelenek, melyben ismét főszerepet játszom. Egyelőre ennyi. S. A. Gyermekkoromban gyakoribbak voltak a rádióban a színházi közvetítések, mint manapság. Borzongva hallgattam, amint a bemondó halk, sejtelmes hangon pótolja a látványt („jobbról egy férfi lopakodik be, kezében tőr"). Képzeletem felgyűlt, talán jobban is, mintha saját szememmel követtem volna az eseményeket. Aztán megritkultak a színházi közvetítések, a televízió vette át ezt a szerepet (igaz, később mintha lemondott volna róla). A rádió színházi közvetítéseinek mégsem a televízió lett az első számú vetélytársa, inkább az elszaporodott hangjátékok. Tulajdonképpen ezek is színházi jellegű darabok, de rádiószínháziak. A rádió lehetőségeit általában tudatosan kihasználják, a vizualitás hiányából erényt kovácsolnak, a hanghatásokból erőteljes tudati, asszociációs képeket hoznak létre. A rádiójáték önálló műfajként kivívta a létezés jogát; a színházi közvetítés merevnek és hiányosnak tűnik föl mellette. A Pécsi Nemzeti Színházból hallhattuk Garai Gábor darabját, A reformátort. Meghökkentő volt, hogy a logikus felépítésű dráma, a színpadi látvány hiányában, milyen nehezen követhető. Tulajdonképpen felesleges (mert nem a mű esztétikai befogadásához szükséges) erőfeszítésre készteti a hallgatót. Igazán az erőteljes dialógusokat élvezhettük, de a váltásoknál mindjárt zavarba estünk. Magát a darabot most ismerhette meg a nagyközönség (kivéve azokat, akik Pécsett látták). Garai Gábor drámája érdekes, helyenként érdekfeszítő mű, nagy erővel, s amennyire meg tudom ítélni, történelmileg hitelesen idézi fel Luther korát. Érződik, hogy a szerző bőséges anyagot tanulmányozott át művéhez, érzi és érzékelteti ezt a képlékeny, nagy ellentétektől feszülő időszakot. Mit ad a mai hallgatónak a darab, milyen tanulságot vonhatunk le magunknak a tizenhatodik század eseményeiből? Az természetesen nem valódi párhuzam, hogy Luther kora is, meg a miénk is a reformok kora (sőt az ilyen aktualizálás nagyon csalóka és veszélyes lehet). Pedig az író bevallott szándéka szerint — a mához is akart szólni. Talán azt, hogy „egyszerű reformernek lenni sem mindig könnyű dolog"? A drámai mondanivalót nem erősíti, hogy a főszereplő megítélésében mintha a szerző ingadozna. A második részben elszürkül, jellegtelenné válik Luther alakja, s ekkor tűnik föl, mintha inkább a militáns szárnyat képviselő és törvényszerűen elbukó Münzer hordozná a drámai mondanivaló lehetőségét. A darabot Nógrádi Róbert rendezte. B. Fazekas László ITTHON... Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nemeskürty István (képünkön) írónak, irodalomtörténésznek, a Magyar Filmintézet igazgatójának kiemelkedő tudományos és közéleti munkássága elismeréseként 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. CÍMLAPUNKON: T. KATONA ÁGNES ÚJ ELVIRA OLASZ KULTURÁLIS NAPOK Június 11-én, a Szépművészeti Múzeumban, a Nápolyi Festészet Arany Százada című tárlat megnyitásával olyan eseménysorozat veszi kezdetét, melynek során színházi előadás - a Római Opera vendégjátékával négy Don Pasquale előadás - könyvkiállítás és kortárs festőművész kiállítás lesz. Az Országos Filmharmónia rendezésében két koncerten lép fel a Római Beethoven Kvartett. Érdekességük, hogy 1970-ben, Beethoven születésének kétszázadik évfordulóján alakult meg az együttes. Tagjai valamennyien a Santa Cecilia Konzervatórium tanárai. Magyarországon már 1970-ben nagysikerű koncertet adtak. Június 12-én Szegeden, 13-án pedig a budapesti Zeneakadémián mutatják be műsorukat, Beethoven Eszdúr zongoranégyesét, Bruno Bettinelli Divertimentáját és Brahms zongoranégyesét. Több karakteralakítás után abszolút főszerepben mutatkozott be Dénes Zsuzsanna, a Magyar Állami Operaház fiatal drámai szopránja, az Ernani című korai Verdi-opera Elviráját énekelte. Képünkön: Begányi Ferenc és Dénes Zsuzsanna az Ernaniban (Fotó: Mezey) ITTHON... MŰVÉSZEK A GYEREKEKÉRT A szellemileg- illetve mozgássérült gyerekek napköziotthona még csak egy jelképes játékautóbusszal rendelkezik. De benne van már a slusszkulcs az igazihoz. Amikorra a napközi épületet átadják - remélhetőleg még ezen a nyáron -, már az igazi, huszonhatszemélyes Robur is ott fog állni. Gyerekeket fognak szállítani vele. Ezeket a beteg gyerekeket szüleik nem akarják állami gondozásba adni, így viszont huszonnégy órán át egymáshoz kötve, lakásba zárva élnek. Ezen akar segíteni a napközi. A szülők kimozdulhatnak, dolgozhatnak, a gyerekekkel pedig szakemberek foglalkozhatnak. Csakhogy karban-ölben kellene idecipelni gyereküket, amit nem tudnak vállalni. A jó szándékkal felépített napköziotthon csak akkor tud segítséget nyújtani, ha a szállítást is meg tudják oldani. A Katona József Színház május 5-én délelőtt, délután és este műsort adott gyerekeknek és felnőtteknek. A művészek ingyen léptek fel. Ebből a bevételből született az autóbusz. Köszönet érte.