Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-08 / 23. szám
Alexnak, mind Lyne-nak sokkal magasztosabb elképzelése van. Legszentebb eszményeiket akkor ismerjük meg, amikor a hegesztőnő-bántáncosnő Alex öreg barátnéjával, az egykori balettprimadonnával belép az operaház szentélyébe. Alex révülten nézi a klasszikus balettelőadást. Íme, a tömény művészet. A kellemetesség és könnyedség, tiszta formává párolva, és — mellesleg — sikere teljében. És még nem is szóltunk azokról a mozinézőkről, akikből az ilyen — vagy másmilyen, tetszés szerint cserélgethető — sémák hiánya vált ki kellemes érzéseket. A „neokonzervativizmusnak” nagy érdeme, hogy ráébreszt: a sémák hiánya mindig csak viszonylagos. Koppány Márton ALKONYAT Az elnéptelenedő, elöregedő jugoszláviai kis faluban már két éve egyedül neveli unokáit, Ivánt és Anát az Amerikából hoszszú idő után visszatért nagyapó. Fia és menye az NSZK-ban dolgozik, s még hazalátogatni sem akarnak. Mi lesz a két serdületlennel, ki neveli fel őket? Különösen, miután az öreg a búcsúban — a forgatókönyvírók „jóvoltából” — halálra táncolja magát. Melodráma, helyenként tömény giccs, unalom — röviden így lehetne jellemezni a jugoszláv—amerikai koprodukcióban készült Alkonyatát. A filmjei alapján — közülük a Strand téli őre és a Kísérlet a szabadulásra címűt Magyarországon is vetítették — tehetségesnek ismert Goran Paskaljevic ezúttal érthetetlen, és sajnálatos módon csupán képességei rövidzárlatáról tett tanúbizonyságot. Munkája problémái, szervi betegségei a tisztázatlan koncepcióból, a rutin rugóira járó, hatásvadász és nem egyszer olcsó eszközökkel operáló dramaturgia alkalmazásából erednek. S nem utolsósorban a koprodukció alapvető átgondolatlanságából, szükségtelenségéből. Az amerikai fél szállította a főszereplőket, a jugoszláv partner pedig a helyszínnel és az aktuálisnak szánt témával szolgált. Csakhogy a történetet kiötlői csupán felskiccelték, de megírni — kitalálni a helyzeteket és figurákat, a részleteiben hiteles és épkézláb cselekményt — elfelejtették. A falucska és lakói, szokásaik meg nem egyéb, mint „egzotikus” kulissza, skanzenlátványosság. Ezért érezzük úgy a film első percétől az utolsóig, hogy itt minden és mindenki olyan mache, mesterkélt, hogy valahogy a „levegőben lóg”. A San Francisco utcáin című amerikai bűnügyi tévésorozatból ismert, jugoszláv származású Kari Maldennek és a két, igen tehetséges gyerekszereplőnek nem jut más szerep, nekik a rendező nem szánt más szerepet, minthogy célba vegyék a nézők könnyzacskóit. De hiába, elérzékenyülés, szipogás helyett legfeljebb csak bosszankodunk ... (gervai) A Száklás hegység kanadai szakasza csodálatosan szép. Ez a legkevesebb, amitmondhatunk az öt láda aranyrögről. Zord hegycsúcsok, félelmetes szakadékok, vad hegyi patakok, sodró erejű vízesések alatt, felett, között játszódik a lassan csordogáló, vérszegény történet. Két egyperces lövöldözés közép majd két óra szereti, melynek a legfőbb tanulsága az, hogy a kanadai tavakban igenis meg lehet fürödni nyáron a megfázás veszélye nélkül. A pocakos Lino Ventura, a tolószékbe préselt Bernard Giraudeau és a fátyolos tekintetű Claudia Cardinale rengeteget mulatnak, örülnek egymás társaságának, minden csacsiságon felszabadultan kacagnak, mint a gyerekek, miközben a mozinéző kissé zavarban van, szégyelli, hogy akaratlanul megleste az önfeledten egymást szórakoztatókat. José Giovanni rendező néhány flashbackkel tetézi a mulatságot. Láthatjuk, Lino Ventura „évekkel korábban” is ugyanúgy tudott biliárdgolyók tetején egyensúlyozni, mint a cselekmény időpontjában, a pocakja sem változott, és Bernard Giraudeau is épp olyan felhőtlenül boldog volt akkoriban, amikor még nem volt tolókocsija, mint „most”. Megpillanthatjuk az Eiffel tornyot, a francia koprodukciós részvétel szimbólumát. Végül is rossz természetfilm, vagy rossz kalandfilm az öt láda aranyrög? Talán inkább az előbbi. A történetnek se eleje, se vége, a tájat viszont egységbe foglalja néhány nagytotál. K. M. ÖT LÁDA ARANYRÖG öt láda aranyrög — Lino Ventura túrája. A Bál a Savoyban című operettben több ezerszer lépett fel Európában és Amerikában. Lényegében rajtuk áll a filmváltozat sikere. Partnereik az osztrák Hans Jaray és az 1939-től Amerikában élő német komikus, Felix Bressart. „Az előjelekből ítélve 1935-ben a magyar filmgyártás folyamatossága biztosítottnak látszott — írja krónikájában Lajta Andor — ami kiderül abból is, hogy az előző évi tizenkét filmmel szemben már tizenkilenc filmet gyártottak. Ebben az évben forgattak első ízben a Magyar Filmiroda műtermében, és ezzel a hazai műtermek száma háromra emelkedett, illetve a gyártótelepek száma kettő lett." 1935-ben elsőnek a Köszönöm, hogy elgázolt című vígjáték készült el. Forgatókönyv: Nóti Károly, operatőr: Eiben István, zene: Szlatinay Sándor, rendező: Martonffy Emil. A cselekmény félreértések sorával indul el, egy egyszerű kis tolvajlás hihetetlen lavinát indít el, amely persze szerelmi bonyodalmakkal tetéződik. A filmet a számos külső felvétel levegőssé teszi, frissen tartja a cselekményt. A szereposztás is „biztosra ment”. Páger Antal mint vidám csavargó rögtön egy operettbelépőnek is beillő dallal „indít”. Jávor Pál groteszk helyzeteiben is ellenállhatatlan szívtipró marad. Kabos Gyula ezúttal inas szerepben késztet ellenállhatatlanul nevetésre. Turay Ida kedvesen erőszakos vidéki lány, Gőzön Gyula dörmögő, zsörtölődő papja. Erdélyi Mici fanyarul mulatságos és nőies. „Vadnay László a legkitűnőbb és legnépszerűbb tréfacsinálók egyike, írásaiban éppen úgy, mint színpadra készített műveiben, nem a mese, a cselekmény, hanem az ezeket díszítő tréfák a fontosak. Ha hőseivel esetleg nem is történik semmi, beszélgetés közben annyi viccet mondanak, hogy állandó derültségben tartják a közönséget.” — írta kritikájában az Újság 1935 áprilisi számában az Ez a villa eladó című filmről. A kortársak is érezték tehát, hogy ezt a filmet legfeljebb a viccek tartják össze, úgy ahogy. A mozgalmasnak szánt cselekmény leül, a film tréfásnak szánt jelenetekre hullik szét. Pedig a forgatókönyv megírásában Vadnaynak társszerzője volt a rendező, a sikeres pályát befutott Cziffra Géza. Igaz, sok forgatókönyvírás és társrendezés után ez a film volt első igazán önálló munkája. A szereplők között, az ismert arcok, Kabos, Gózon, Turay, Berky Lili mellett új színt jelent Verebes Ernő, Csikós Rózsi, Somló István. 1935 és persze a következő évek még számos érdekes filmet tartogattak a közönség számára. Ezek közül a fellelhetőket — és szerencsére a legtöbb ilyen — sorra bemutatja a Filmmúzeum. A nyári szünet után a magyar sorozat vetítései szeptember másodikén folytatódnak. Karcsai Kulcsár István FILM