Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-21 / 51. szám
28 Dalos László: EGY ÉJ VELENCÉBEN Olvastam, mert a kezembe került ez a három stenciloldal: a Magyar Rádió filmsorozatot mutat be nyugdíjas dolgozóinak a Pollack Mihály téren, a márványteremben. Itt a műsor is 1986. május 19-ig: tizenöt film. Magyarok, külhoniak vegyesen. Régirégiek. Eladó kísértet — emlékeznek rá, ugye?! —, ezzel kezdődik. És mit vetítenek másodjára? Erre figyelek föl: Egy éj Velencében, 1933-as film. Rendezte Cziffra Géza. Szereplők: Tarján György, Simon Zsuzsa, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella, Gázon Gyula. Ez az Egy éj Velencében annak idején — amikor pedig, ha lehetett, minden új magyar filmet megnéztem — valahogyan kimaradt. Még csak nem is emlékeztem, hogy volt ilyen valaha. Gyors telefon Simon Zsuzsának. — Azóta sem láttam ezt a filmet — mondja a színifőiskolások kedvelt Zsuzsa nénije —, amerikai milliomoslányt játszottam benne, Csortos Gyula lányát. — És Tarján György, a szereplőnévsor élén? Azonos a Vígszínház egykori rendezőjével ? — Nem, ez másik Tarján György — világosit föl S. Zs. — Szép hangú énekes-színész volt. De hátatfordított a színészetnek, orvos lett belőle ... Veszem elő a telefonkönyvet, s a harmadik kötet 201. lapján ott egy név: T. György dr., szülész. Szerencsém van ma! — Én vagyok az... — válaszol, aki fölvette a kagylót, akinek bemutatkozom, akinek elmondom, miről van szó. Dr. Tarján György nyugdíjas főorvos úr (amint közli: 1909-ben született) le sem tagadhatná, hogy énekes volt. A vécé, a beszédhang is olyan jó helyen szólal meg, a régmúltról árulkodik. A márványterem. Vendég vagyok csak, nem nyugdíjas. Peregni kezd az Egy éj Velencében. Pesti szálloda, dúsgazdag amerikai lány (Simon Zsuzsa), komornástól (Balla Lief; milyen kedves, milyen jól táncol!), balfácán vőlegényjelölttel (Verebes Ernő; mennyi férfibáj van benne, mennyi humor!), föltűnik egy jóképű ifjú férfiú (Tarján György; szép tenorhangon énekli Angyal László — Straussmotivumokat idéző — számait, Szécsén Mihály remek dalszövegeire). Aztán — mi is lehetne más?! — az egész társaság Velencébe vonatozik. A lagúnák városában különböző zűrök támadnak, de megérkezik a milliomos papa (Csortos Gyula), megvásárol a lányának egy ódon palotát, s a palota azé a fiatal grófé, aki. .. Egyszóval: mesehistória ez, századunk negyedik évtizedének elejéről, operettektől ellesve: zenés csacskaság. Simon Zsuzsa egy Alkony-előadás után — kilenctől tizenegyig beszélgetünk mindenféléről — így emlékszik vissza: — Ezerkilencszázharminchárom szeptembere ... A színház csak úgy adott ki a filmnek, ha fizetés nélküli szabadságra megyek. .. Féltem Csortostól, nehéz természetének, mogorvaságának híre volt. És mindjárt az első forgatási napon egy közös jelenetünket készültek fölvenni. Hívtak a díszletbe, hogy Csortos már ott van, vár . . . Szívem a torkomban. Belépek. Csortos kitátja rám a száját s ezt mondja: „Hamm!" Nyilván elárulták neki, menynyire tartok tőle. Ő meg így jelezte, hogy bekap ... Aztán nagyon jó barátságba keveredtünk. Velencében, ahol a kéthetes forgatási idő alatt csaknem mindig esett az eső, Csortos magával vitt ebédelni egy „magyar" étterembe, mert nem állhatta az olasz kosztot. És megtisztelt azzal, hogy végszavazhattam neki! A felvételek szüneteiben a Caesar és Kleopátra című Slumm-vígjáték Caesar szerepére készült. Engem is meghívott a Vígszínház 1933. december 2-i premierjére. Ágai Irén volt Kleopátra. Rajnai Gábor, Jávor Pál, Somló István, Ajtay Andor is játszott az előadásban. Shaw akkor mégsem kellett a közönségnek. Rengeteg könyv. Az Egy éj Velencében csóró olasz grófja, jó ötvenkét évvel a film forgatása után levesz közülük egyet. Orvosi könyv, s benne a szerzőprofesszor ajánlása: „Dr. Tarján György nagyon kedves barátomnak, a rendkívül érdekes orvosembernek — őszinte barátsággal és szeretettel Babics Antal — 1978. nov. 14.” Ez tetszik! Az, hogy „orvos-ember” meg hogy „rendkívül érdekes Csakugyan az, ha oly nagyszerűen indult énekesi, színészi és filmkarriernek egyszercsak (huszonhat évesen!) hátat tudott fordítani. Dr. T. Gy. mesél. Hallgatom . .. Felmenői között egy Liszt-tanítvány, ő a Rákócziánumban középiskoláskodik. Énekel az énekkarban, föllép velük. Érettségi után azt mondja édesapjának: orvos akar lenni. Jó, de előbb tanuljon ki valami szakmát. És Tarján György háromnegyed év múlva autószerelő-segéd . . . Szabolcs Ernő a Fővárosi Operettszínházba viszi a tizenkilenc éves fiút, vele énekelteti a Kié vagy, mondd?! kezdetű Eisemann Mihály-dalt, a Miss Amerika című operettben. A bonvivánjelölt beugrik a Viktória című Ábrahám Pál-operettbe. Lábáss Juci mellett ő énekli Koltayt. (De közben: orvostanhallgató!) Artistavizsgát tesz, lovagol, célba lő. Az Eternola Edison Bell hanglemezeket készít vele. Majd tizenhét hónap a berlini Metropoltheater színpadán! Első operett-tenor, Viktória, Hawaii rózsája, Csodabár. (És jár közben az egyetemre, orvos akar lenni!) Stückgold, énektanár növendéke. Richard Tauber, a világhírű tenorista is tanítja, foglalkozik vele, biztatja. Londonban tizenkét lemezoldalt vesznek föl vele. Hazajön, eljátssza az Egy éj Velencében énekes főszerepét. (Már nincs meszsze, hogy doktorrá avassák.) Aztán sokszor szólal meg az ő hangján az Én és a kisöcsém című Eisemann-operettben: „Mia bella signorina ...” És ezt hagyja ott, egyik napról a másikra, ezt a dalt beáll fizetés nélküli orvosnak Frigyesi profeszszor klinikájára. A színházi „szakma” csodálkozik. Nem érti. Pedig oly egyszerű: ő orvos akar lenni. A színház? Dr. Tarján György segítette világra Marton Lászlót is, aki ma a Vígszínház igazgatója. (Volt egyszer a régi Vígszínháznak egy nagy sikerű vokálkvartettja: Szakáts Zoltán, Ajtay Andor, Jávor Pál és Tarján György. . .) Dr. Tarján György szülész a Schöpf- Merei Ágost kórház osztályvezető főorvosaként ment nyugdíjba, kilenc évvel ezelőtt. Magnóról hallgatom emlékezéseit. Szellemes, szórakoztató, fulmináns elbeszélő. Ír. Van például egy izgalmas munkája az ujjlenyomatról és történetéről. Könyvszekrénye legfelső polcán: gyönyörű Kovács Margit-kerámiák. Lenéznek ránk, miközben a doktor úr — novelláinak kéziratkötetét mutatja: „Megtörtént hazugságok”. (Milyen jó cím, irigylem!) Szilánkok című kéziratában gondolatok, aforizmák követik egymást. Ki is választok magamnak egyet: „Tisztességesnek lenni azért érdemes, mert ebben van a legkisebb konkurrencia . Tarján György és Simon Zsuzsa, az Egy éj Velencében című film szerelmespárja. (Azóta ötvenkét év telt el, és mi most mégis beszélgettünk, karácsony előtt! Színházi hírlapíró kívánhat kedvesebb ajándékot magának?!)