Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-22 / 8. szám
A Pince Péntektől a Telemimig Hallottuk, hogy a Karsai Pantomim RT volt a vendége januárban, két estén, a Pince Péntek sorozatnak. Karsai János művészeti vezetőt kértem, mondja el, mi mindennel foglalkoznak mostanában. — A Pinceszínház érdekes és kedves kezdeményezése alapján, Mezei Éva igazgató és lelkes munkatársai megkeresték a valaha innen indult és a színházi szakmában „befutott” művészeket. Az első novemberi közös gálaműsor után, kéthetenként mindig más tartott önálló estet, így most januárra mi kaptunk meghívást társulatommal. A Pince bája és emlékeket idéző hangulata a több száz hazai és külföldi fellépés után újra megfogott minket, és úgy éreztük, a közönséget is. — A televízió karácsony másnapján sugározta Miniüveg című gyermekműsorukat. — Az ötletek című tanácsadó magazinnak, Kővári Tamás rendező felkérésére, állandó szereplői vagyunk; ez a műsor havonta jelentkezik. A Varsányi Ferenc rendezővel már régóta tartó jó munkakapcsolat eredményeként készülnek a Csepke-sorozat újabb epizódjai; ezeket is a Cigánykerék című tévéműsorban láthatják majd a nézők. A forgatókönyvet Karsai Gizella és Varsányi Ferenc írta. A TV Gyermekosztályának felkérésére Takács Vera szerkesztő-dramaturg segítségével, Telemim címmel Gizella és én írjuk a nemcsak gyermekeknek szóló sorozatot. Természetesen a pantomimművészetről és természetesen törekedve a felfogásunknak megfelelő közérthetőségre! — Elég sűrű a programjuk a tévészerepléseken kívül is. — Az örvendetesen szépszámú meghívás eredményeként, mi is fellépünk februárban a gödöllői pantomim találkozón, szerepelünk a Tavaszi Fesztivál rendezvényein, örömmel teszünk eleget a vidéki meghívásoknak, jönnek a tévés forgatási napok, készülünk őszi új műsorunkra, tehát az elmúlt évtizedhez hasonlóan egy évre egyeztetünk, tervezünk. Most is szó van külföldi szereplésről, de arról csak akkor, ha visszajöttünk. Az utánpótlás nevelését is feladatuknak érzik? — A Színházművészeti Szövetség tagjaként a Pantomim Szekció titkára vagyok, én a KKME Pantomim Stúdióját, Gizella a CSIP gyermek pantomimet tanítja; ő egy énekléssel kapcsolatos meglepetésre is készül... — A fentiekből talán kitűnik, tesszük a dolgunkat, köszönjük, jól vagyunk . . . Képünkön: Karsai János és Karsai Gizella (Fotó: Komáromi Gábor) (Jálics) Sieezédünk a színen A közelmúltban, az Oktatástechnikai Központ felkérésére, archív hanganyagot elemeztem, így ismerkedtem meg Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Németh László, valamint Móricz Zsigmond, Kassák Lajos, Tamási Áron beszédével, tapasztalataim elszomorítóak! Ezek a századelőn iskolázott írástudók, személyes jellegük ellenére is sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint ránk, mai entellektüelekre. Latinos műveltségük, bátor személyiségvállalásuk, tenniakaró optimizmusuk átsüt beszédükön. Tettebb a hangjuk, pontosabb a kiejtésük, nyugodtabb a tempójuk, határozottabb a ritmusuk, szélesebb a hanglejtésük. A hajdani műveit emberek igényes, mégis mesterkéletlen, kedélyes beszédmódján belül, két vonulat érződik köztük. Az első három művész a patrícius (nemesi, polgári) nyelvet képviseli; a második három a plebejus (népi, provinciális) ízeket is felmutatja: pallérozott tájejtést, vidékies hanglejtést, szűkebb közösségből (Tiszántúl, Felvidék, Erdély) tanúi a beszédszokásokat. _ Miért írom mindezt? Hogy Antal Imre és dr. Erőss Pál dicséretébe fogjak. Antal a régi vágású, elegáns beszédmód utolsó mohikánja. Muzsikáló orgánum, könnyed, mégis plasztikus artikuláció, tökéletes ritmus (a hosszú magánhangzók már-már kéjes megnyújtása), szívélyes, magabiztos hanglejtés. Mindehhez barátságos, de nem hízelgő arc, biztató tekintet és összeszedetten oldott testtartás járul. Közvetlenségét nem tette tönkre a súgógép használata, az óvatoskodó szabályséltés és a műveletlen fontoskodás. (Mert fejből beszél, spontán szabályos és művelt!) Azon kevesek közé tartozik, akik élőszóban is nyomdakészen fogalmaznak. Dr. Erőss a regionális kiejtés szívderítő képviselője. Tiszántúli magánhangzók (és azok bájos hajlítása), mesemondásra emlékeztető beszéddallam, népi szólásokat idéző időmérték, kiegyenlített beszédtempó. Csodálkozó, jóindulatú tekintet, huncutságot leplező mimika, tanítóbácsis gesztikuláció. Kifejezőkészségét nem rontotta el a precízkedő szaknyelv, az unos-untalan hallható felolvasott szónoklat, a tesztlapos viszgarendszer és a szürkén beszélő fővárosi környezet. Az úri hímzés és a népi hímzés egyaránt gyögyörű. Ne engedjük, hogy az előnyomott sablonok kiszorítsák őket. Montágh Imre A hétfői adásnapokról — A Magyar Televízióban hétfőnként egyelőre nem lesz rendszeres a műsor. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy szükség van a hétfői adásnapra, hiszen olyan aktuális események adódnak, amelyekről a televíziónak tájékoztatnia kell a nézőket. A hétfői adásnapok beállítása bizonyos fejlődést is jelenthet a műsorok jobb elosztásában. Az eddigi esetlegesség helyett a jövőben hosszabb időre, előre megtervezzük a társadalmilag, politikailag fontos eseményekhez, jeles ünnepnapokhoz kötődő műsoradást. Így 1986- ban körülbelül húsz alkalommal a hétfő adásnap lesz. Február 24-én, az SZKP XXVII. Kongresszusa megnyitásának előestéjén, 20 órakor Fórumot sugározunk a Szovjetunióból, természetesen adásnap lesz húsvét hétfőn, március 31- én is. Április 28-án a Jégkorong Világbajnokság, május 19-én a Karmesterverseny, június 16-án pedig a Labdarúgó Világbajnokság eseményei indokolják az adásnapot. Ugyancsak a hétfői, napok alkalmasak a komolyzenei műsorokhoz, továbbá, hogy ekkor sugározzuk a sportösszefoglalókat és helyet kapjon a népszerű Önök kérték című összeállítás. Végül is: a hétfői adásnapok sorsát továbbra is napirenden tartjuk, ám a rendszeressé váló műsornak azonban még hiányoznak a különféle technikai és objektív feltételei. P. J. Demján Dénes (képünkön), a Magyar Televízió műsorigazgató-helyettese nyilatkozta: