Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
A képeken látható épület nem olajfinomító, nem is a képzelet játéka, hanem múzeum. Igaz, olyan múzeum, melynek működési köre jóval tágabb a megszokottnál. S ha már a szokásoknál tartunk: ez az agyondíszített, csak azért sem szokványos behemót — melynek belső terei is áttekinthetetlenek — ma már éppúgy Párizs azonosító jelei közé tartozik, mint mondjuk az Eiffeltorony. Az óriási méretű, a képtől a videóig mindenfajta művészeti terméket központosító Centrum ötlete a néhai köztársasági elnöktől, Georges Pompidou-tól származik. Az ötlet 1977- ben vált valósággá. Ekkor nyílt meg Párizs „gyomrában”, az egykori Les Halles helyén a művészet és kultúra nemzeti központja, mely a kezdeményező elnök nevét viseli. A Centrum otthont ad a modern művészet nemzeti múzeumának, az ipari alkotások központjának, egy információs közkönyvtárnak, valamint az akusztikai-zenei kutatások intézetének. Működését Jean Maheu elnök és a négy részegység vezetője irányítja. A költségvetési tervet és a tevékenységek fő irányait egy tanácsadó testület véleményezi, melynek tagjait a nemzetgyűlés, a szenátus, az érintett minisztériumok és a városi tanács delegálják. A modern művészeti múzeum a Centrumnak az a része, ami egy normális múzeum egészével azonos. Állandó kiállításon szerepel a huszadik századi festészet és grafika egyik leggazdagabb — és folyamatosan gyarapodó — gyűjteménye. Az időszaki kiállítások közel tízéves történetét vázlatosan sem ismertethetem, de mindenképpen meg kell említenem a városok (Párizs—New York, Párizs—Berlin, Párizs— Moszkva) közti kulturális kölcsönhatásokat dokumentáló sorozatot. (Ezzel máris kiléptünk a „múzeumból”, hiszen a dokumentáció az irodalmi, színházi és filmalkotásokra is kiterjedt.) A 85—86-os szezon programjából: Klee és a zene; Bécs 1880—1938, azaz festészet: Kokoschka, Klimt, Schiele.. ., építészet, színház, társadalomtudományok: Freud, Wittgenstein . .., zene: bécsi iskola, film: Lang, Pabst. . . (Megint csak: a képzőművészet nem önmagában, hanem tágabb kulturális összefüggésbe ágyazottan jelenik meg, a képek „megmozdulnak”. Ami talán csak azt jelenti, hogy a lenyűgözőbb, kivédhetetlenebb mozi-effektus a funkciótlanul függő, egymástól elszigetelt képek segítségére (?) siet.) Az ipari alkotások központját az iparművészek szövetsége hozta létre. Célja annak az ipari kultúrának a megismertetése és alakítása, amit rendszerint anélkül használunk, hogy tudatosítanánk a hatásait. A „tantárgyak" között szerepel: az urbanisztika, az építészet, a formatervezés, a vizuális kommunikáció. Az információs közkönyvtár ellátja a hagyományos könyv- és folyóirattári feladatokat, ugyanakkor az új kommunikációs technológiák (mikrofilm, hangzó anyag, diapozitív, film, video)tára és laboratóriuma. Egyetlen adat a választék érzékeltetésére: csupán színházi periodikából közel hatszáz kiadvány érkezik a világ minden tájáról. A filmvetítések tematikáját jól tükrözi a 85—86-os szezon programja. Néhány cím: A mozi és az iszlám. Az etnográfiai és szociológiai filmek nyolcadik nemzetközi fesztiválja, A japán avantgarde. Ha a kiállítások kapcsán a vetítésekre, a vetítések kapcsán a kiállításokra kell utalni. Pl. a japán avantgarde művészetet bemutató programokat a négy Centrum-részleg közösen szervezi, s az események erősítik egymás hatását. A zenei intézet — Pierre Boulez irányítása alatt — a modern akusztikai technikából adódó új lehetőségeket kutatja, tanfolyamokat szervez az új technikák iránt érdeklődő zeneszerzők számára, pénzügyi és technikai segítséget nyújt új művek alkotásához. Végül, de nem utolsósorban: a Centrum föld alatti szintjén modern színház- , mozitermek vannak. A 8 . 86-os szezon programfü¥l a könyvtár által szervezt események mellett további látnivalókat kínál. (Emészetesen ezekhez a látnivalókhoz is kiállítások csatlakoznak.) Tadeusz Kantor „revüje”, a francia nyelvű Nemzetközi Színház előadása, tánckompozíció a nyolcvanéves Beckett tiszteletére, áttekintés az indiai, a jugoszláv és a brazil moziról, az olasz mozi 1905 és 1945 között stb., stb. Hát igen, ez már a bőség zavara. Jó lenne néha egy kicsit zavarba jönni. K. M. (Fotó: Gervai András) A POMPIDOU