Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-28 / 26. szám
KÖRFUCKÚNY DAJKA DAJKÁJA Egy Dajka Margit-nekrológban olvastam: „Shakespeare és Moliére mindvégig elkerülte ..Nem, a halhatatlan angol nem kerülte el: a Madách Színház nevezetes Rómeó és Júlia-előadásában (1953) Dajka Margit játszotta a dajkát, angyali humorral, tenyerestalpas parasztasszonynak, aki ha kiment a színről, kulcskötegét csörgette, s közben csucsorítva olyan hangokat hallatott szájával, mint gyerekkorunk fésűje, ha selyempapirosba burkoltuk, és utána ráfújtunk, hogy muzsikáljon. El lehet ezt felejteni?! Nem a gyerekkort, nem a fésűt, hanem hogy milyen nagy Shakespeare-színésznő is volt Dajka Margit. CINCS ÉS MOLNÁR Bár csupán egy évvel idősebb, két esztendővel hamarabb érettségizett. Magam még gimnazista voltam, ő már színházi hírlapíróskodott. Így írta alá cikkeit: ifj. Kőváry György. Emlékszem, a Délibáb nevű hetilapban több interjúval azt firtatta körül: árt-e a színésznek a műveltség. Cincit (mert így becézték) hamarosan megismertem személyesen is, megtudtam róla, hogy a magyar kabaré egyik megalapítójának, a kitűnően író kitűnő színésznek, Kőváry Gyulának a fia. Volt hát honnét hoznia a színház-szeretetet meg az íráskészséget. Cinci hosszabb ideje kétnyelvű író, Bécsben él, így szignálja műveit: Georg Kőváry (az ifj. elmaradt, a Györgyből Georg lett, a vezetéknév hosszú ő betűje rövidre változott, az á-ról lekopott az ékezet), osztrák illetékesek professzor címmel tüntették ki. Ő azonban színházi hírlapíróskodik is: a Bühne munkatársa. Cinci azonkívül ha csak teheti, Budapesten tartózkodik. Könyvei közül legutóbb a Molnár Ferencről írt kötetét olvastam. (Der Dramatiker Franz Molnár.) Hasznos és pontos áttekintése ez a világhírű drámaíró működésének. És minthogy M. F. Bécsben is „honos” volt, a monográfia — ilyencentrikus. Cinci szereti és tiszteli Molnárt, ám kevéssé sikerült műveiről is megírja, hogy — kevéssé sikerültek. Adatai megbízhatóak — egy kivétellel. Azt írja ugyanis, hogy Darvas Lili a Vígszínházban játszotta el az Olympia Platta Ettingennéjét. Nem! Ez az előadás a Madách Színház Sikere volt. KI MIT ÍRT ? Az Akár HI-FI, akár nem című rádióműsor két különkiadását hallgattam, élvezetes összeállításokat Sághi István régi lemezgyűjteményéből. (Sághi István egyébként ifjú színészfejjel az Iglói diákok főszerepét játszotta a hajdani Royal Színházban, Lantos Ica oldalán.) Hangulatos két adás volt, Szilvássy Margit és Szabó Miklós, majd Turay Ida és Kalmár Pál vendégfelléptével. Az elsőben a Fekete Péter című Eisemann Mihály-operett egyik számát is leforgatták, s mint hogy a lemez címkéjén Somogyi Gyula szerepelt a darab szövegírójaként, így is konferálták. Holott S. Gy. csak a nevét adta, igen tisztességesen, az 1943-ban saját nevével már nem jelentkezhetett valódi szerzőnek, Zágon Istvánnak. A Fekete Pétert tehát Zágon István írta. A második adásban, régi magyar filmekről szólva, hangzott el: „...a Toprini nász című film, amely Zilahy Lajos azonos című regényéből készült." Félreértés ! De honnét ered ? Zilahy Lajos Két fogoly című regényéből forgattak filmet (1937) a Toprini nász előtt (1939), s minthogy mind a kettő orosz környezetben (is) játszódik, az emlékező összetévesztette őket. A Toprini nász írója: Csermely Gyula. TITKOLÓZÁS Ha már esett szó Molnár Ferencről, hadd másoljam ide, amit Márkus Lászlónak, a kiváló írónak, rendezőnek, az Operaház egykori igazgatójának egyik színházi bírálatában olvastam: „Azt hiszem, Molnár Ferenc mondta, hogy csak a tehetségtelenséget lehet eltitkolni, a tehetséget nem ...” RESPIGHI MUZSIKÁJA Ottorino Respighi, a század egyik kiemelkedő olasz zeneszerzője száz évvel ezelőtt született. Annak idején, Nádasdy Kálmán rendezésében, Oláh Gusztáv díszleteivel óriási sikert aratott nálunk A láng című operája; a magyar együttes a milánói Scala színpadán is vendégszerepelt vele. (Gondoljuk csak el: olasz operával a tán legolaszabb operaházban!) Respighi emlékének méltóképpen áldozott a magyar hanglemezgyártás A láng olasz nyelvű felvételével. Nemrég pedig a rádió mutatta be a komponista nálunk kevésbé ismert néhány kamaraművét. Ennek a szép estének méltó műsorvezetője volt Farkas Ferenc, a magyar zeneszerzők nesztora, Respighi alkotásainak legjobb ismerője e honban. Farkas professzor, aki fiatal „vándoréveiben” az olasz mester növendéke volt, ifjúi kedvvel és szenvedéllyel mondta el a zeneművekről mindazt, ami szóban elmondható. ZENE ÉS ZENE Egy virtuális Velencében, amilyen A velencei kalmár városa, karneváli mozdulatok között fölhangzik két másik elképzelt Velencében játszódó színházi mű egyegy dallama: a Hoffmann meséi (Offenbach operája) barkarolája és az Egy éj Velencében (ifj. Johann Strauss daljátéka) gondoladala, két olasz melódiaimitáció. Shylock bírósági összeomlásakor pedig, amikor kimegy a színről, Bach h-moll miséjének egy részletét halljuk... — hogy csak ezt a három zenei vonatkozását említsem a Nemzeti Színház Shakespeare-előadásának. Színháza színházzal köttetett össze, képzelet a képzelettel, álarcos jókedv az álarcos jókedvvel, s egy megalázott ember tragédiája a legmagasabbrendű muzsikában megfogalmazott isteni-emberi tragédiával. Maga a darab is szól a zenéről, az ötödik felvonásban, Lorenzo szavaival: „Mert minden kemény és konok dühöt / A zene megszelídít egy időre. / Az ember, aki legbelül zenétlen / S nem hat rá édes hangok egyezése, / Az kész az árulásra, taktikára, / S szelleme tompa, mint az éjszaka / S érzelme komor, mint az Erebus. / Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére ...” DE QUSTIBUS... Még egyszer A velencei kalmár, ötven évvel ezelőtt Bárdos Artúr akkori Művész Színháza (a mai Fővárosi Operettszínház színpadán) játszotta Shakespeare művét, Gellért Lajossal Shylock szerepében. Márai Sándor nem sokkal később őszi tárlat címmel színes cikket írt, tizenkét apróságot, mindegyiknek alcíme van, mert minden egység önálló „kis színes”. A tizenegyedik címe: Portia. Márai szövege mindössze ennyi: „Én nem vettem volna feleségül Portiát.” Tolnay Klári és Dajka Margit a Rómeó és Júliában, a Madách Színház színpadán (1953) Fotó: MTI