Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-11 / 41. szám
ARANY KAGYLÓ ÉS CIGAZSŰRI Az idei San Sebastian-i Nemzetközi Filmfesztivál immár a harmincnegyedik — nekem az első „mozivilágünnep”, amelyen részt vehettem. Ezt az élményt még az sem ronthatta el, hogy az Atlanti-óceán Arany Kagyló öblében fekvő szépséges spanyol várost csak rövid időre láttam ragyogó napsütésben, jobbára éjjel nappal szakadt a monszuneső. Magyar film először 1959- ben jutott ki San Sebastianba. Ranódy filmje, az Akiket a pacsirta elkísér nem nyert díjat, de így írtak róla: „A fesztivál egyedüli nagy és igazi felfedezése egy olyan remekmű, amit a magyarok hoztak”. Az indulás tehát nem volt rossz. Majd a Szevasz, Vera, a Nyár a hegyen, Latinovits az Utazás a koponyám körűiben, az Olyan, mint otthon és az Angi Vera aratott sikert és kapott díjat. 1980-ban néhány évre megszűnik a díjosztás, csak a szemle marad. 1985-ben a Filmgyártók Nemzetközi Szövetsége Cannes-ban bejelenti, hogy ismét versenyszerű lesz a híres, sztárparádés San Sebastian-i filmfesztivál. Idén két magyar filmet hívtak meg: András Ferenc Nagy generációját a hivatalos szekcióban, Erdőss Pál Visszaszámlálását az úgynevezett nyitott zóna filmjei közt vetítik. Közel százharminc filmet kellene megnéznem, ha teljes képet szeretnék adni. Ez persze lehetetlen. Az élmények, benyomások áradatát kábultan fogadom be s igyekszem rendszerezni. Korán kelek, hogy az első „fesztiválbusszal” bejussak a Teatro Victoria Eugéniához, ahol legjobban zajlik az élet. Központi helyen van. Nem messze a kikötőtől, a hal-, csiga-, kagylószagú kis éttermekkel teli, szűk utcácskákból álló, hangulatos öregvárostól, meg a csillogó kirakatú belvárostól. Hét helyen vetítenek filmeket, éjjel-nappal. Naponta négy vetítés van az egzotikus virágkölteményekkel, zászlókkal, filmplakátokkal földíszített Fesztivál Palotában, amelynek bejáratánál baszk népviseletbe öltözött fiúk-lányok fogadják az érkezőket. Itt van az ünnepi bemutatók előtt-után a legnagyobb cirkusz, Donostia (ez a város hivatalos baszk neve) népe összesereglik az épület körül, hogy láthassa a sztárparádét. A világ fesztiváldömpingjében egy-egy híresség mindössze néhány órára repül a helyszínre, hogy fürdőzzön közönsége ünneplő szeretettben, s hogy találkozzon a filmvilág jelentős képviselőivel. Ilyen díszvendég volt ezúttal Sergio Leone, Al Pacino, a még mindig látványosság számba menő Ursula Andress, s a végszóra érkező, a díjakat átadó Gregory Peck. A spanyolok voltak természetesen a legtöbben. A magyar közönség számára érdekes nevek: Patricia Adriani Bódy Gábor Psychéjéből ismert, Angela Molina Bunner-filmek hősnőjeként. A fesztiválközönség és a szakma egyik kedvence volt Vladimir Vasziljev, a Fouette című szovjet balettfilm rendezője és egyik főszereplője. A barna szakállú, ám szőke hajú, igen elegáns férfi civil keringőtáncosként aratott óriási sikert az ünnepi fogadásokon. A Fesztivál Palota egy része a nemzetközi sajtó otthona. Reggelente több kilónyi tájékoztatóval, különböző programokra, sajtófogadásokra szóló meghívókkal tömték tele névre szóló postafiókjainkat a készséges hostessek. Abban nem segíthettek, miként találtak rá az információáradatban a legértékesebbre. A látott filmek legtöbbje profimunka, ami válogatott fesztiválprogramban többékevésbé természetes. Éppen ezért érdekelt, a sok „jól megcsinált” mű melyikében van az a művészi többlet, az az újszerűség, az a tömegből való kiválóság a szó eredeti értelmében, az a másság, ami fölkelti a nemzetközi szakma és közönség figyelmét. Roberto Russo Francesca az enyém című filmjében jól esett nézni a szép olasz lakásbelsőket, s a szimpla történetecskében Monica Vittit — komikaként. A fesztivál számomra legrosszabb filmje a szegény Stravos Tsiolis görög rendező Ilyen hosszú távollét című alkotása. (A cím ismerős csengése — véletlen.) Egy világfájdalmas fiatal nő kihozza az elmegyógyintézetből pszichopata húgát, s attól kezdve két órán át, minden indok nélkül némán vonulnak, ülnek, szenvednek, már-már a paródiát súrolva. A rendező saját látlelete a mű, 1970-ben készített filmjét harminchat ország vásárolta meg. E siker úgy hatott U rsula Andress a San Sebastian-i kikötőben Ünnepi pillanatok a Fesztivál Palotában: Eperjes Károly és András Ferenc Marisa Paredes spanyol színésznő társaságában