Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-11 / 41. szám

rá, hogy tizenöt (!) évre föl­hagyott a filmkészítéssel, s a világtól elvonultan élt ikonfestésből. Tavaly aztán visszatért az Ilyen hosszú távollét című filmjével. Ki tudja, jól döntött-e. Min­denesetre filmjében nem egy szép ikont láttatni en­ged. Amennyiben az ő al­kotásai . . . továbbra is in­kább festenie kéne. A legnagyobb élményt számomra a japán Yoshi­­shige Yoshida ígéret című filmje adta. Fölkavaróan őszinte mű. Érzékeny láto­más az öregkorról és a ha­lálról, a japán­­kultúrából, élet- és halálszemléletből eredeztetve, de mindenhol érvényes igazságok nyílt ki­mondásával , lemeztelenítve gondolatainkat, érzelmein­ket, indulatainkat. Tömör, egyszerű, tiszta képi meg­fogalmazásban. A nemzet­közi zsűri a megosztott Ezüst Kagyló-díjra érde­mesítette. Elnyerte még Baszkföld díját, valamint a filmsajtó díját. Egy „abszolút hazai” fimre szavazták meg az Ezüst Kagyló másik felét. San Sebastianban játszódik ugyanis a barátságról szóló 27 óra. Bátor tett volt az osztrák Axel Cortitól a csillogó, tarka versengésben fekete­fehér filmmel jelentkezni. Welcome in Vienna — Is­ten hozott Bécsben a címe. Megnyerte a legjobb ren­dezés díját. Témája való­ban fekete, olykor fehér. Hősei zsidó menekültként távoztak korábban a Har­madik Birodalomból, 1945- ben felszabadító amerikai katonákként térnek haza, s látják viszont megtépázott otthonaikat és szeretteiket. Corti egyébként számos film- és tévéfesztivál díja­zottja, s az egyik legelis­mertebb bécsi színházi ren­dező. A legnagyobb sikert és elismerést, az Arany Kagy­lót a spanyol Manuel Gu­tierrez Aragon Az ég köze­pe című filmje kapta, Jog­gal. Főszereplője, Angela Molina a legjobb női ala­kítás díját. „Angela műve a film, nem az enyém” — jelentette ki gálánsan a rendező. Tipikusan spanyol, misztikus, nehezen megha­tározható, olykor sötét tó­nusú, sűrű levegőjű atmosz­férája van a filmnek, egy mágikus erejű, jövőbe látó öregasszonnyal, akinek ké­pességeit unokája viszi to­vább, a középpontban a tö­rékeny alkatú, de erős lel­kű asszony. Sikeres az éle­te, ugyanakkor le kell mon­dania a szerelemről. Ange­la Molina sok fesztiválsi­keres Aragon-film szerep­lője. A rendezővel félsza­vakból értik egymást. „Oly közel került hozzám Rosa alakja. Sajnálom, hogy nincs egy másik film, amely folytatná ezt a történetet” — mondja Molina. Az utóbbi idő hazai és külföldi filmfeladatai után most le­mezfelvételre készül és színházi szereplésre egy Lorca-darabban. Titokzatos egyénisége, „diszkrét bája” valóban varázslatos. A legjobb férfialakítás díjazottja Ernesto Gómez Cruz, A szerencse birodal­ma című mexikói film hő­se. Egy egyszerű ember meggazdagodása közbeni személyiségváltozását áb­rázolja mesterien. András Ferenc filmjét, A nagy generációt a hivatalos nemzetközi zsűri különdí­­jával jutalmazták. A dísz­­bemutató páholyában meg­­hajló rendező és Eperjes Károly, Makai alakítója nagy tapsot kapott. Aztán a Fesztivál Palota halljában olyanfajta sztáravatás ta­núi lehettünk, amelynek ,,természetrajzáról”, s egyál­talán, a magyar filmesek fogadtatásáról bővebben érdemes szólni. Körülbelül húsz percig tartott Eperjes ünneplése. Az utcáról be­vonuló jelmezes gitáros fiúk közrefogták. Neki és vele együtt énekeltek, majd az egész ünneplő közönség is dalra fakadt, s nagy taps­viharban kísérték le az ut­cára, ahol autogramkérők gyűrűjébe került. Nem túl­zás — ez már több volt, mint egyszerű jelenlét a fesztiválon. A hivatalos díjak mellett az úgynevezett Ciga-zsűri elismerésre méltónak ítélte Erdőss Pál Visszaszámlálá­sát. A katolikus zsűri is el­ismerő oklevéllel jutalmaz­ta. A vetítés után a főként fiatal értelmiségiekből álló közönség találkozott a ren­dezővel és a forgatókönyv­író Kardos Istvánnal. So­kan maradtak ott ezen a közönségtalálkozón. Nem a szokásos általánosságokról faggatták a „kelet-európai” alkotókat a spanyol tévé kamerája előtt. A dolog lé­nyegét érintő kérdéseket tettek fel. Ugyanezt az őszinte ér­deklődést tapasztaltuk a fesztiváligazgatónál, Diego Galánnál, amikor különta­­lálkozóra hívta magához a magyar delegációt. Nem volt szükség bemutatko­zásra. Az igen rokonszen­ves, közvetlen emberrel amúgy pulóveresen egész nap mindenütt lehetett ta­lálkozni. Tökéletesen elve­gyült. Régi ismerősként ül­dögélt a fesztiválkávéház egyik-másik asztalánál. Nagy számú igazi érdek­lődő vett részt A nagy ge­neráció délelőtti vetítését követő sajtótájékoztatóján is. Nem volt kötelező, udva­riasságból ültem le egy vi­deó elé. Az argentin Teo Kofman vetítette le nekünk Az éjszaka kutyái című filmjét. Rokonszenvvel fo­gadta Erdőss Pál munkáját, most ő mutatkozott be ne­künk. Az ismerkedést nem bántam meg. Nyomorról, kiszolgáltatottságról, egy testvérpár kétféle emberi viselkedés formájáról szólt drámai erővel, puritán esz­közökkel a film. Lemondva minden fölösleges mellékté­máról, ami — alkotók a megmondhatói —, nem is olyan egyszerű, amikor az életről akarnak vallani ép­pen soron levő, legfonto­sabb főművükben. Akadt még sok kísérlet a világ megváltására. Feled­hető és emlékezetes képek sora, gondolatok az élet minőségéről­­, még több a haláléról. A filmek és filmrajongók színes, han­gos gyülekezete ilyenkor elcsöndesedett. Jálics Kinga A­z ég közepe című fődíjas spanyol filmben a legjobbnak ítélt színésznő: Angela Molina Antonio Valero társaságában A legjobb férfialakítás díjazottja: Ernesto Gómez Cruz A szerencse birodalma című mexikói filmben .

Next