Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-11 / 41. szám
rá, hogy tizenöt (!) évre fölhagyott a filmkészítéssel, s a világtól elvonultan élt ikonfestésből. Tavaly aztán visszatért az Ilyen hosszú távollét című filmjével. Ki tudja, jól döntött-e. Mindenesetre filmjében nem egy szép ikont láttatni enged. Amennyiben az ő alkotásai . . . továbbra is inkább festenie kéne. A legnagyobb élményt számomra a japán Yoshishige Yoshida ígéret című filmje adta. Fölkavaróan őszinte mű. Érzékeny látomás az öregkorról és a halálról, a japánkultúrából, élet- és halálszemléletből eredeztetve, de mindenhol érvényes igazságok nyílt kimondásával , lemeztelenítve gondolatainkat, érzelmeinket, indulatainkat. Tömör, egyszerű, tiszta képi megfogalmazásban. A nemzetközi zsűri a megosztott Ezüst Kagyló-díjra érdemesítette. Elnyerte még Baszkföld díját, valamint a filmsajtó díját. Egy „abszolút hazai” fimre szavazták meg az Ezüst Kagyló másik felét. San Sebastianban játszódik ugyanis a barátságról szóló 27 óra. Bátor tett volt az osztrák Axel Cortitól a csillogó, tarka versengésben feketefehér filmmel jelentkezni. Welcome in Vienna — Isten hozott Bécsben a címe. Megnyerte a legjobb rendezés díját. Témája valóban fekete, olykor fehér. Hősei zsidó menekültként távoztak korábban a Harmadik Birodalomból, 1945- ben felszabadító amerikai katonákként térnek haza, s látják viszont megtépázott otthonaikat és szeretteiket. Corti egyébként számos film- és tévéfesztivál díjazottja, s az egyik legelismertebb bécsi színházi rendező. A legnagyobb sikert és elismerést, az Arany Kagylót a spanyol Manuel Gutierrez Aragon Az ég közepe című filmje kapta, Joggal. Főszereplője, Angela Molina a legjobb női alakítás díját. „Angela műve a film, nem az enyém” — jelentette ki gálánsan a rendező. Tipikusan spanyol, misztikus, nehezen meghatározható, olykor sötét tónusú, sűrű levegőjű atmoszférája van a filmnek, egy mágikus erejű, jövőbe látó öregasszonnyal, akinek képességeit unokája viszi tovább, a középpontban a törékeny alkatú, de erős lelkű asszony. Sikeres az élete, ugyanakkor le kell mondania a szerelemről. Angela Molina sok fesztiválsikeres Aragon-film szereplője. A rendezővel félszavakból értik egymást. „Oly közel került hozzám Rosa alakja. Sajnálom, hogy nincs egy másik film, amely folytatná ezt a történetet” — mondja Molina. Az utóbbi idő hazai és külföldi filmfeladatai után most lemezfelvételre készül és színházi szereplésre egy Lorca-darabban. Titokzatos egyénisége, „diszkrét bája” valóban varázslatos. A legjobb férfialakítás díjazottja Ernesto Gómez Cruz, A szerencse birodalma című mexikói film hőse. Egy egyszerű ember meggazdagodása közbeni személyiségváltozását ábrázolja mesterien. András Ferenc filmjét, A nagy generációt a hivatalos nemzetközi zsűri különdíjával jutalmazták. A díszbemutató páholyában meghajló rendező és Eperjes Károly, Makai alakítója nagy tapsot kapott. Aztán a Fesztivál Palota halljában olyanfajta sztáravatás tanúi lehettünk, amelynek ,,természetrajzáról”, s egyáltalán, a magyar filmesek fogadtatásáról bővebben érdemes szólni. Körülbelül húsz percig tartott Eperjes ünneplése. Az utcáról bevonuló jelmezes gitáros fiúk közrefogták. Neki és vele együtt énekeltek, majd az egész ünneplő közönség is dalra fakadt, s nagy tapsviharban kísérték le az utcára, ahol autogramkérők gyűrűjébe került. Nem túlzás — ez már több volt, mint egyszerű jelenlét a fesztiválon. A hivatalos díjak mellett az úgynevezett Ciga-zsűri elismerésre méltónak ítélte Erdőss Pál Visszaszámlálását. A katolikus zsűri is elismerő oklevéllel jutalmazta. A vetítés után a főként fiatal értelmiségiekből álló közönség találkozott a rendezővel és a forgatókönyvíró Kardos Istvánnal. Sokan maradtak ott ezen a közönségtalálkozón. Nem a szokásos általánosságokról faggatták a „kelet-európai” alkotókat a spanyol tévé kamerája előtt. A dolog lényegét érintő kérdéseket tettek fel. Ugyanezt az őszinte érdeklődést tapasztaltuk a fesztiváligazgatónál, Diego Galánnál, amikor különtalálkozóra hívta magához a magyar delegációt. Nem volt szükség bemutatkozásra. Az igen rokonszenves, közvetlen emberrel amúgy pulóveresen egész nap mindenütt lehetett találkozni. Tökéletesen elvegyült. Régi ismerősként üldögélt a fesztiválkávéház egyik-másik asztalánál. Nagy számú igazi érdeklődő vett részt A nagy generáció délelőtti vetítését követő sajtótájékoztatóján is. Nem volt kötelező, udvariasságból ültem le egy videó elé. Az argentin Teo Kofman vetítette le nekünk Az éjszaka kutyái című filmjét. Rokonszenvvel fogadta Erdőss Pál munkáját, most ő mutatkozott be nekünk. Az ismerkedést nem bántam meg. Nyomorról, kiszolgáltatottságról, egy testvérpár kétféle emberi viselkedés formájáról szólt drámai erővel, puritán eszközökkel a film. Lemondva minden fölösleges melléktémáról, ami — alkotók a megmondhatói —, nem is olyan egyszerű, amikor az életről akarnak vallani éppen soron levő, legfontosabb főművükben. Akadt még sok kísérlet a világ megváltására. Feledhető és emlékezetes képek sora, gondolatok az élet minőségéről, még több a haláléról. A filmek és filmrajongók színes, hangos gyülekezete ilyenkor elcsöndesedett. Jálics Kinga Az ég közepe című fődíjas spanyol filmben a legjobbnak ítélt színésznő: Angela Molina Antonio Valero társaságában A legjobb férfialakítás díjazottja: Ernesto Gómez Cruz A szerencse birodalma című mexikói filmben .