Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-11 / 41. szám

KÖZGYŰLÉS ELŐTT Október végén tartja soron következő közgyűlését a Ma­gyar Film- és Televízióművészek Szövetsége. Ebből az alkalom­ból filmeseket és televíziósokat - alkotókat, műhelyek és in­tézmények vezetőit, munkatársait - kérdeztük meg: hogyan lát­ják szakmájuk, munkahelyük helyzetét, problémáit, lehetőségeit, s melyek a mielőbb megoldásra váró feladatok. Most, a követ­kező számunkban a beérkezett válaszokat tesszük közzé. SIMÓ SÁNDOR FILMRENDEZŐ, A HUNNIA STÚDIÓ VEZETŐHELYETTESE A helyzet lényegesen rosszabb, mint ahogy sze­mély szerint érzem. Van egy képességem: hosszú ideig jól kijövök emberek­kel. A magyar filmgyártás sú­lyos helyzetbe került. A krízis kimondott oka az el­szegényedés, valós okai azonban legalább egy évti­zed felismerés-, döntés- és cselekvéshiányából táplál­koznak.­­ A vállalkozó producer — nálunk — a stúdió. Azon­ban felelőssége a filmek létrehozásában mélysége­sen korlátozott. Szervezeti­leg a filmgyárhoz tartozik, és tartalmi kérdésektől el­tekintve a monopolhelyzetű kivitelezőtől függ. Függ nemcsak abban az értelem­ben, hogy ez utóbbi birto­kolja a kivitelezéshez szük­séges valamennyi eszközt, berendezést, munkatársat és szakalkalmazottat, ha­nem szervezetileg is: dön­téseit a kivitelező vállalat tisztviselői ellenőrzik. A belső szolgáltatásokon túl a filmgyár köti meg azokat a külső szerződéseket, ame­lyek a filmek létrejöttéhez szükségesek. A vállalkozó producer szerepét betöl­teni hivatott stúdiók jelen­leg a filmpénz személyre­­forgatókönyvre történő el­osztásának helyszínei, kijá­rók és közbenjárók az al­kotói szféra, a szolgáltatás, valamint a filmirányítás között. A kiszolgáló szervezet, a filmgyár. A gazdasági kör­nyezet kedvezőtlen alaku­lása, mindenekelőtt a ked­vezőtlen külső árak arra késztették a kivitelezőt, hogy belső érdekeltségi rendszerét és árrendszerét átalakítsa. Ez a magyar film költségeit megnövelte. E növekedést a merev szer­vezet nem tudta racionali­záló intézkedésekkel ki­egyenlíteni, a nettó költ­ségemelés tehát filmszám­­csökkenéshez vezetett, amely az évek óta romló finanszírozási helyzetben átlépte a kritikus határt, rendkívül éles vitákhoz ve­zetett. A Mafilm és az MTV versengő, de egymástól gondosan elszigetelt létét az idő meghaladta. Fontos a két szemben álló bázis együttműködésének állami szabályozása. A szervezeti változások alapfeltételként központi intézkedéseket igényelnek. A filmgyártó szakma új szerkezetének biztosítania kellene a vállalkozó, a gyártó és a kivitelező ér­dekeinek szabad, egyenran­gú kifejezését, ennek alap­ján esetenként érdekegyes­­séget hoz létre a filmet ké­szítő produkciókban. Az elmúlt évek egyik legkárosabb jelensége a „káderhiány”. A filmszak­ma és vezetésének nagy mulasztása — véleményem szerint —, hogy nem tudott kellőképp gondoskodni a vezetőréteg „újratermelésé­ről”. Népgazdasági szempont­ból a filmszakma — még ha a videoprogram-igények némi optimizmusra is ad­hatnak okot — kicsi és ro­kontalan. Módszerei nem­csak az ipari, hanem más kulturális vállalatoktól is különböznek. Célszerű ezért vállalatait olyan laza együttműködésre szervezni, amilyenben — vagy ami­lyenhez hasonlóan — a ma­gyar ipar és kereskedelem egyéb vállalatai szerveződ­tek a trösztök felszámolása után. L­ejegyezte: Baló Júlia Kis győzelmek — negatív győzelmek­­ után va­gyunk. Egy éven át irritáló hozzá nem értést, agresz­­szív műkedvelést tapasz­taltunk a gyár vezetésében. Ugyancsak egy éve tartó vita után sikerült úgy ren­dezni ezt a helyzetet, hogy a vezérigazgató és helyet­tese lemondásra kénysze­rült. Ebben az ügyben a szakma rendkívül egysége­sen lépett fel. Kevés a pénz, és egyre kevesebb lesz. Pedig az el­készült filmek száma és mi­nősége­­ összefügg. Minél több az esély, annál na­gyobb a lehetőség a sikerre. Stúdióvezetőként azt ész­lelem, hogy a stúdiónak most az a dolga, hogy jól­­rosszul elköltse az állami dotációt. Mi pedig verseny­­szituációt szeretnénk, ami­kor a sikernek értelme van, de a bukás valóságos koc­kázata is fennáll. Feltétlenül jobb lenne, ha valamilyen módon az egész szolgáltatás és a stú­diók viszonya tisztázott lenne. A szolgáltatás mono­póliumának megbontása is egészséges volna. Szeret­nénk azt is, hogy egy stú­dió minimális, alapvető esz­közökkel rendelkezzék, így például vágóasztallal, kép- és hangfelvevő géppel , amelyekkel fiatalok indul­hatnának. Továbbra is szándékunk ugyanis kezdő rendezőket indítani. A stúdióvezető élete: permanens koldulás. Nyil­vánvaló, hogy a csökkenő dotációt vissza kellene ál­lítani eredeti értékére. Na­gyobb gazdasági és szelle­mi önállóságot szükséges biztosítani a stúdióknak. A mi stúdiónk célja most az, hogy minél több filmet készítsünk, minél olcsób­foglalkozásomra nézve nem vagyok filmrendező. Filmrendező az, aki filmet rendez. Velem ez ritkán fordul elő. A film holt nyelv, csak kiválasztottak használhat­ják, és csak a beavatottak értik. Holtabb, mint a la­tin, mert azt valamikor egy élő nép beszélte. A televízió nyelve olyan, mint a poli­néziai bennszülöttek angol­ban, minél nagyobb közön­ség számára. Idei filmjeink — Egészséges erotika, Sze­relem első vérig — nagy nézettséget értek el. Remé­lem, sikeres lesz a Nagy ge­neráció is. Jelenleg hat film készül a stúdiónkban: Makk Károly, Jancsó Mik­lós, Vitézy László, Tolmár Tamás, Zsombolyai János és Tímár Péter forgatnak. Ami a struktúrát illeti: nem biztos, hogy egységes struktúrát kell kifejleszte­ni. Lehet, hogy az az egész­séges, ami alulról, spontán alakul ki. Mindig az volt a baj, hogy egyszerre kellett lépni. Talán most másképp kellene. Lehet más és más a stúdiók helyzete és am­bíciója. Alakíthatnák lehe­tőségeiket. Mindenkire „testre szabott” koncepciót nem is lehet kitalálni. Évek óta ahelyett, hogy filmekről vitatkoznánk, struktúrákról beszélünk. Persze, ezt is vállalni kell. De én szíve­sebben csinálok filmet, mint struktúrát. L­ejegyezte: B. .­. saga: akik használják, többnyire nincsenek tisztá­ban a nyelv szellemével. Én sem. Talán, ha az ama­tőrfilm ... Azért lettem filmrende­ző, mert azt hittem, az én korom történelmét filmre fogják megírni. Többet tud­nánk egymásról és ma­gunkról, bölcsebbek len­nénk és erényesebbek, ha a történő dolgokat törté- BACSÓ PÉTER FILMRENDEZŐ, A DIALÓG STÚDIÓ VEZETŐJE LÁNYI ANDRÁS FILMRENDEZŐ

Next