Film Színház Muzsika, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 4. szám

Jelentés a behavazott színházakról (Telefonon érdeklődtünk több színházunknál, ho­gyan működtek a hófújta, fagyos napokban.) Madách Színház — sem­mi szenzáció. Traub Pál művészeti titkár szavamba vágva kérdezi: „remélem, nem arra kíváncsi, hány előadásunk maradt el ? Mindenki ezt kérdezi. Sem­mi nem maradt el. A zala­egerszegiek vendégfellépé­se is meglesz”. — örülünk. A Nemzeti Színház mű­vészeti titkárságán meg­tudtuk, anyaszínházukban viszonylag békés volt a helyzet. A Királyasszony lovagja helyett csupán azért játszották a Rómeó és Júliát, mert Kalocsay Mik­lós elesett, és sánta lova­got nem küldhették hódító útjára. A Várszínházat ki­sebb csata árán tudták a megfogyatkozott nézők megostromolni a méteres hó miatt. Fonyó István Új­pestről háromnegyed nyol­cig a Deák térig jutott el. Onnan a rendőrség juttat­ta föl a Várba. A csütörtö­ki és a pénteki előadást le kellett mondaniuk. A je­gyeket más időpontra át­cserélik. Az egyik nagy gondot díszletraktáruk megközelítése jelentette a Kolumbusz utcában. Erről a műszak tudna mesélni, de őket most ne fárasz­­szuk... A Vígszínházban Marton László titkárnőjét, Simon Stefániát értem el. A Pes­ti Színházban Pápai Erika betegsége miatt maradt el a Rémségek kicsiny bolt­ja. Nehezen jöttek be a távolabbi helyekről művé­szeink, de nem kellett sem­mit lemondanunk. Thália Színház — Fara­gó Rézi művészeti titkár csak azt sajnálta, hogy ke­vés nézőjük volt az ítélet­idő miatt. Különösen hét­főn voltak kevesen. A szí­nészek szépen bejöttek, Kozákék is, gyalog, isten­­háta mögöttről. József Attila Színház — Rónai Éva művészeti tit­kár : egy előadásunk ma­radt el — betegség miatt. Minden mást megtartot­tunk, de sok néző hiány­zott. Nekik mély sajnálat­tal üzenjük, hogy ezeket az előadásokat számukra nem tudjuk pótolni. A kevesek­nek, akik megjelentek, ját­szottunk. Fővárosi Operettszínház — Gerő Zsuzsa művészeti titkár: Minden előadást megtartottunk, sok üres helyünk volt. Arról szer­vezési osztályunk tudna pontosan beszámolni, mi­lyen vidéki csoportok mondták le a felutazást. Állami Bábszínház — Lázár Magda: ez a hét elég cifra volt. Néhány színé­szünk vidékről jár be. Mi egyébként is a BKV-hoz vagyunk kötve. Hétköznapi előadásainkra a szervezett gyerekközönség beszállítá­sát a BKV lemondta. Azok­ból az iskolákból sem vár­hattuk a gyerekeket, ahol az igazgató hószünetet ren­delt el. Sorra telefonált a nagyérdemű, így az e heti előadásokat sorra le kel­lett mondanunk. A szom­bat-vasárnap — beszélge­tésünk időpontjában — még előttünk van. Bízunk a papákban, bátyókban, nagypapákban, hogy vala­hogy becipelik a gyereke­ket. A jóisten tudja, mi lesz... Az elmaradt elő­adásokat pótolni fogjuk, bár a tájelőadásokat nehe­zebb lesz újraszervezni. Arany János Színház: — elmaradt a keddi Pacsuli palota. Egyébként három­negyed házzal játszunk. Szentendréről, Tahitótfalu­­ból rendre bejöttek a szí­nészek. Mikroszkóp Színpad — Ránki Lantos Júlia: esti előadás nem maradt el. Két délelőtti gyerekelő­adást nem tartottunk meg, mert óvodai, iskolai szünet volt. Kedden közlekedési gondja volt kis közönsé­günknek. Mi azonban küld­tünk értük autóbuszt, és behoztuk őket. Radnóti Színpad: semmi probléma. Mindenki a he­lyén, csupán néhány lyuk a nézőtéren, a gödöllői, recski szervezésű közönség nem tudott hozzánk eljut­ni. (j. k) Debreceni Csokonai Szín­ház — Pinczés István főren­dező: — Szerencsés véletlen, hogy erre az időre nem ter­veztünk táj előadást. Nem kellett és nem kell utaz­nunk, nem kell elhagy­nunk előadást. Igaz, ja­nuár 26-án Egerben játsza­nánk a Macskák szerdáját, de remélhetőleg enyhül addig az idő és nem lesz akadálya a vendégszerep­lésnek. Problémát csak ja­nuár 12., az a bizonyos hétfő okozott. A Gyöngy­élet főpróbája lett volna délelőtt. Néhányan (Agárdi Ilona, Szerencsi Éva és a rendező, Csiszár Imre) csak délutánra értek Debrecen­be. Este megtartottuk a fő­próbát. A legnagyobb gond a látogatottság hirtelen zu­hanása. Félházzal ját­szunk. Az emberek — fő­leg az idősebbek — még a házból sem merészked­nek ki. Mindenesetre fon­tosnak tartjuk, hogy egyet­len előadás se maradjon el. (—Jó) Kocsis Gyöngyvér, a nyíregyházi Móricz Zsig­­mond Színház titkára mondja: Január 12-én elmaradt a sátoralja­újhelyi vendégjátékunk, ahol is a Fekete Pé­ter című operettet ját­szottuk volna. Fehérgyar­maton is lett volna egy elő­adás: Halálos szerelem, le kellett mondani. Az idő­járás ugyan javult, de a biztonság okáért későbbre halasztottuk a Pinocchio mesejáték kecskeméti és ceglédi előadását, amelyet január 19—20-án kellett volna teljesítenünk. A nyír­egyházi előadásokban nem volt fennakadás, noha a síkos, hófúvásos napokban érezhetően csappant a kö­zönség. A fővárosban lakó színészek megpróbáltatáso­kat vállalva korábban in­dultak Budapestről — 8—10 órát utaztak, hogy nyíregyházi kötelezettségei­ket teljesítsék. Így a pró­bák is zavartalanul folytak. Léner Péter vezetésével Páskándi Géza Lélekharang című darabjának premier­jére készülünk. A bemuta­tó időpontja változatlan: február 14. (a.) Dr. Tucsni András, a za­laegerszegi Hevesi Sándor Színház ügyvezető igazga­tója : „A rendkívüli időjárás két napunkat zavarta meg. Január 13-án, mivel isko­lai szünetet rendeltek el Zalaegerszegen, az Olivér előadását le kellett mon­danunk. Másnap a keszt­helyi iskolásoknak terve­zett bérletes előadást. A ta­nítónőt módosítottuk, hi­szen a Balaton-parti vá­rost a hó teljesen elzárta a külvilágtól, s így a fia­talok nem utazhattak Eger­­szegre. Ezt egyszerű bérlet­cserével meg tudtuk oldani, így más, helybeli iskola diákjai jöttek el, s a keszt­helyiek későbbi időpontban nézhetik meg. A helybeli­ek érdeklődése nem csap­pant Felkészültünk a bu­dapesti január 17-i Madách Színház-beli vendégjáték nehézségeire is. Szerencsé­sen alakultak az útviszo­nyok, így minden gond nélkül szállíthattuk a dísz­­leteket. Ha nehezebb, ha­vasabb idő köszöntött volna ránk, akkor is útnak indul­tunk volna, mert a katona­sággal megállapodtunk ab­ban, hogy akkor az ő segít­ségükkel indulunk Pestre. Tartottunk attól, hogy eset­leg a fővárosi közönséget megriasztja az idő, s nem érdeklődnek produkciónk iránt. Kellemesen csalód­tunk, jó érzéssel mondha­tom, szép sikerrel vendég­szerepeltünk.” (.6.) 22 KÖZELEDIK A TAVASZI FESZTIVÁL Március 20. és 29. között idén is gazdag programot ígér a BTF előzetes programja. Vendégünk lesz többek között a szovjet Zenés Zsidó Kamaraszínház. Négy napon át lépnek fel a Fővárosi­­Operettszínházban. 1977-ben léptek először közönség elé. Az alig harminc fős társulat átlagéletkora hu­szonöt-harminc év. Színészeik konzervatóriumot, színi- vagy balett-tanulmányt folytattak, ugyanis előadásaikban az ope­ra, a balett és la dráma elemeit igyekeznek egyesíteni. Re­pertoárjukban megtalálhatók a héber és jiddis nyelvű iroda­lom klasszikusai, a modern szovjet és külföldi szerzők művei. Az évszázados nemzetiségi folklór az általános emberi kul­túra elemeivel ötvöződik. A tradíciók, a zene, a ritmus, a moz­gás ötvöződik előadásukban. Hazájukon kívül sikerrel mu­tatkoztak már be­­az NSZK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban. Idén a Budapesti Tavaszi Fesztiválon kívül az Egyesült Államokban is fellépnek. Európa hat kiemelkedő kamarazenekara ad hangversenyt e napokban Budapesten. Köztük március 21-én a Zeneaka­démián a salzburgi Camerata Academica. Művészeti vezető­jük Végh Sándor, 1912-ben Kolozsváron született. Tanulmá­nyait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte Hubaynál és Kodálynál, az 1935-ben alakult Magyar Vonósnégyes egyik alapító tagja. 1940-ben a budapesti Zeneművészeti Fő­iskola tanára lett, önálló vonósnégyest alapított, amellyel 1946-ban Bázelban telepedett le. Szólistaként és együttesé­vel világszerte hangversenyezett. 1963-ban átvette a düssel­dorfi konzervatórium egyik mesterképző osztályát, 1978-ban pedig a salzburgi Camerata Academica vezetését. 1984-ben mesterkurzust tartott Magyarországon.

Next