Film Színház Muzsika, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-07 / 6. szám
Színház és fordító Január 17-én a budapesti Madách Színházban vendégszerepeit a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, Lessing Bölcs Nátthánját adták elő. A televízió január 29-én Zalaegerszegről közvetítette a darabot, amely Lator László fordításában szólalt meg ismét a magyar színpadon. A kitűnő költőt és műfordítót a színházi világgal való kapcsolatáról kérdeztük meg.) — A Bölcs Náthánt az Európa Könyvkiadó felkérésére fordítottam. Először a Világirodalmi Kiskönyvtárban jelent meg, másodszor egy Lessingválogatásban, harmadszorra a romániai magyar könyvkiadás, negyedszerre a Helikon adta ki. A darab 1959-ben Tímár Józseffel a címszerepben a rádió mikrofonja előtt is fölhangzott. Örülök a zalaegerszegi előadásnak. Szerintem a Bölcs Náthán inkább könyvdráma, de azt is tudom, hogy németországi és osztrák színházakban eléggé gyakran fölbukkan. Ruszt József jól megrövidítette a szöveget, és sok mozgással színes, érdekes előadást rendezett belőle. — De a műfordító Lator László először természetesen nem most került a színházzal kapcsolatba . .. — Úgy kezdődött, hogy a Pécsi Nemzeti Színháztól Sík Ferenc kért fel, fordítsam le nekik a Nem tudom, hogyan című Pirandello-darabot. Nehéz szöveg volt. És nem is tartozik az író legjobb darabjai közé. Ugyancsak Pécsnek fordítottam, Salamon Suba László rendező kérésére a Leonce és Lena című Büchner-darabot. Nagy kedvvel dolgoztam rajta. A mű tele van nyelvi játékokkal, szóviccekkel, patetikusan költői, ezt folyton „elrontja”. A budapesti Katona József Színház kérésére fordítottam le Gozzi Szarvaskirályát. Nagyszerű szöveg, stilárisan rendkívül ösztönzött. Kedvenceim közé tartozik Schiller Demetrius-töredéke, amely a Borisz Godunovban szereplő ál-Dmitrijről szól, és igen szeretem a Fjodor Ioannovics cárt, Alekszej Konsztantyinovics Tolsztojnak, a múlt század második felében élt költőnek és drámaírónak ötödfeles jambusokban megírt drámáját, amelyet az Európa Kiadó Az orosz dráma klasszikusai című kiadványának fordítottam. — Szerepeket fordít? — Folyton elképzelem, hogy a szövegemet ez vagy az a színész mondani fogja. Ehhez tartom magam. Egyébként nem hiszem, hogy kétféleképpen kellene fordítani: másként a színháznak és másként a könyvnek. A jó szöveg,a jó fordítás egyúttal jól elmondható szöveg, jól elmondható fordítás. Még ha olykor bonyolultnak hat is. D. L. gondoltunk: miért csak mi lássuk ennek a gyűjteménynek darabjait, mi és barátaink? Miért ne láthatná és gyönyörködhetne bennük minél több művészetkedvelő?! így azután tavaly először Szekszárdon is, Kecskeméten is a kiállításon szerepelt Gulácsy Lajos-képünk, a Comói utcarészlet. Majd most, január 9-én, Kratochwill Mimi műtörténész rendezésében nyílt meg a „Gordon Zsuzsa és dr. Váradi István magángyűjteménye” című kiállítás a szekszárdi Művészetek Házában, amely a hajdani zsinagóga gyönyörűen felújított épülete, eszményi környezet kiállításokra. A megnyitón Simándy József és Mészöly Katalin énekelt, Harazdy Miklós zongorázott. (Előttünk van a katalógus. Csaknem kétszáz festmény és szobor látható a kiállításon! A legtöbb festmény Czóbel Bélától és Kohán Györgytől. Anna Margit, Ámos Imre, Bernáth Aurél, Egry József, Gruber Margit, Herman Lipót, Iványi Grünwald Béla, László Fülöp, Mednyánszky László, Hippi Rónai József, Szántó Piroska, Szőnyi István, Tihanyi Lajos, Vaszary János és mások alkotásai; Szőllösi Endre szobrászművésznek, Gordon Zsuzsa anyai nagybátyjának szobrai; egy Dufy, egy Dataille; Varga Imrének Czóbelt ábrázoló bronza és Radnótit ábrázoló terrakottája, Medgyessy Ferenc 1921-ben született pasztellja ... Egy egész kis múzeum! A gyűjteményt Gordon Zsuzsa édesapja, dr. Gartner Pál idegorvos alapozta meg. Külön érdekessége a kiállításnak dr. Váradi István orvosi éremgyűjteménye: Abonyi Gartner Jenő, Beck András, Beck Ö. Fülöp, Borsos Miklós, Ferenczy Béni, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Vastagh György, Vilt Tibor és mások művei.) — Nagyon örülünk, hogy a kiállítás vendégkönyvében egyre több a kedves bejegyzés — folytatja Gordon Zsuzsa. — Nekem pedig külön élményem volt a tegnapi: a képeket, szobrokat és érmeket megtekintő közönség előtt elmondtam „Ki kérdezett?” című önálló estemet, amely válogatás a huszadik századi magyar irodalomból. Nagy sikerrel szerepelt Kocsis Tamás, a tizenöt éves hegedűstehetség, aki Szenthelyi Judit zongorakíséretével játszott. (déel) Szekszárdi kiállítás (Napihír: „A Gordon Zsuzsa és dr. Váradi István műgyűjteményéből rendezett kiállítás március végéig tekinthető meg Szekszárdon, a Művészetek Házában.” — Gordon Zsuzsa a Radnóti Miklós Színpad tagja; dr. Váradi István orvos, a művésznő férje.) — Hogyan jött létre ez a kiállítás? — kérdezzük Gordon Zsuzsát, a Radnóti Miklós Színpad Hóhér és bolond előadása előtt. — Tavaly Gulácsy Lajosemlékkiállításra készült a szekszárdi Művészetek Háza, akkor keresett meg minket az igazgató, dr. Méry Éva, tudván, hogy nekünk védett Gulácsy-festményünk van. El is jött hozzánk, és akkor látta meg a többi képeinket. Ebből a magángyűjteményből kiállítást kellene rendezni! — mondta. Először idegenkedtem az ötlettől, de aztán férjemmel együtt arra Amerikai rendező Pécsett (Bécsy Tamás a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalom- és Művészettudományi Tanszékének vezetője. Működése idején jött létre a Pécsi Egyetemi Színpad és az ő meghívására érkezett hazánkba és dolgozott két héten át a csoporttal Mart Clark, amerikai rendező. Bécsy Tamást kérdeztük arról, hogyan született meg ez a nálunk rendhagyónak számító együttműködés.) — Az Egyetemi Színpad két éve alakult, miután sikerült megnyernünk a tanács támogatását. Folyamatos, hosszú távú munkát képzeltünk, nem akartuk, hogy a csoport sorsa egyegy lelkes és megszállott rendező jelenlétén vagy hiányán múljon. Munkánkat összekapcsoltuk a Pécsi Nyári Színház működésével. Kaptunk néhány státust, profi rendezőktől-