Film Színház Muzsika, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-14 / 11. szám
A MAMA NYOMÁBAN Mi a jellemző Ken Russelre, az angol filmvilág „fenegyerekére”? Szereti meghökkenteni nézőit. Most a Gothic című új filmjével szerzett meglepetést. A Gothic cselekménye 1816. VI. 16-ának viharos éjszakájára korlátozódik. A Genfi-tó partján nyaraló Lord Byron, Percy Shelley és menyasszonya, Mary Godwin, a Villa Diodati lakói, néhány barátjuk társaságában töltik azt az éjszakát. Lord Byron javaslatára versenyt rendeznek: ki tudja felidézni a legszörnyűbb fantazmagóriát, elmesélni a leghátborzongatóbb történetet? A játék egyre nyomasztóbb lesz, a társaság tagjait különös érzések kerítik hatalmukba ... Byront Gabriel Byrne, Shelleyt Julian Sands személyesíti meg. Mary szerepét a rendező Natasha Richardsonra, Vanessa Redgrave és Tony Richardson leányára bízta. Fotójáról mintha az ifjú Vanessa nézne ránk ... Natasha Richardson 1963- ban, Londonban született, Michael Redgrave, angol színész unokájaként. Színpadon már többször játszott, de a kamerák előtt a Gothicban állt először. (Arnica) Olvassuk, hogy Hollywood új tehetségei az egész fiatalok, a tizenévesek soraiból kerülnek ki mostanában, mint például a tizennyolc éves Chynna Phillips (képünk). Afosszú pályafutásra természetesen nem tekinthet vissza Chynna, az énekesszínésznő Michelle Phillips leánya, de úgy látszik, sikerrel szerepelt a Some kind of wonderful című Eric Stoltz-filmben, ha már híre eljutott Franciaországba is. A hetvenes években Michelle Phillips a Mama és Papa együttes énekesnője volt Koncertjeikről könyvet írt, ebből film készül, és az ő szerepét ki is játszhatná más, mint kellemes hangú leánya... (Ciné Revue) A HARMADIK NEMZEDÉK „Egy furcsa lány” az 1985-ben elkészült hanglemez címe, és azé a félórás tévéműsoré is, amely 1987 januárjában került a képernyőre. Nem tudom, helyesen teszem-e, de a határozatlan névelőt helytelenítem. Miért egy furcsa lány? Mintha lenne több, öt-tízhúsz, mit tudom én, hány furcsa lány a szakmában, és közülük csak egy Kishonti Ildikó. Szolid tiltakozással engedtessék meg utólag helyrebiccentenem a szerintem érvényes, a valóságot hívebben kifejező és az „egy” szavacskát nélkülöző formára: Furcsa lány. Mert az és az egyetlen Túlzás lenne azt állítani, hogy párját ritkító, kerüljük a felesleges szócséplést, tehát röviden és tömören, de határozottan kijelentem, hogy K. I. furcsa, egyedi, egyszeri-senkihez sem hasonlítható. Bár hallottam úgy is emlegetni, hogy valóságos magyar Barbra Streisand. Persze ilyesmire csak az elragadtatott rajongó képes. Különösen akkor, ha ugyanazt a számot hallja mindkettőjüktől, és némi nemzeti gőggel hajlamos hazai értékeinket elfogultan öszszehasonlítani a nemzetközi magas színvonallal. Spiegel Anni készítette elő a főiskolára. Fel is vették. Nádasdy Kálmán utasítására képezte főleg a középső és felső hangjait Érsek Mária. Ő úgy tanított, hogy egy hangos szót sem szólt, csak időnként erősebben ütötte a zongora billentyűit. Ez a képzés olyan eredményes volt, hogy ma már távoli vidéki fellépésein sem kell félteni a kollégáknak, hogy „kiénekeli a tüdejét” a háromoktávos nótákkal. Már növendék korában csillogott-villogott. Várkonyi Zoltán meg is jegyezte: — Kishonti! Maga papagáj. Sok színes tollal. Pedig, tudja, ma a szürke a divat. Nádasdy háromszor egymás után megkérdezte tőle, hogy tehetséges-e? A harmadik után nem fukarkodott a dicsérettel: — Helyes, tudatában kell lenni a tehetségnek és annak is, hogy milyen méretű, milyen nagy a tehetsége. Nádasdy, Várkonyi ma már legenda. Kishonti Ildikót legendák tanították. Praktikus tanácsokat pályatársaitól kapott. Például olyanokat, hogy nem szabad beülni Szécsi Palika kocsijába, ha ő vezet, mert hadilábon áll az autóvezetéssel. Késni sem szabad, mert azt nem veszik jó néven. Mégis előfordult, hogy a kezdet kezdetén egyszer nem érkezett meg időben a tájba indulók kis csoportjához. Nem csodálkozhatott, hogy a megvárakoztatást holmi primadonnáskodó magatartásnak vélték. Pillanatok alatt megnyugodtak, mert Ildikó a tőle már azóta megszokott okos természetességgel tisztázta, hogy operettszínésznői ambíciói nincsenek, és ő különben is Kishonti és a nem kis Honthy. Arra már az élet tanítói- Szatmári István: A furcsa Kishonti Ildikó