Film Színház Muzsika, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-08 / 32. szám
ITTHON... ISMÉT ZENESZÓ A RÉGI FALAK KÖZÖTT! Az Országos Filharmónia nyári prospektusában még nem találjuk a helyszínek között a Pest Megyei Tanács díszudvarát. Örvendetes, hogy a nyári szezon záróakkordjaként sikerült erre a XX. századi új és közkedvelt funkcióra megszereznie többféle igény kielégítésére épült házegyüttes" szép udvarát. A Pest Megyei Tanács V. B. egy összeállítást adott ki, Tóth Antal 1972-ben megjelent, „A Pesti Vármegyeháza” című műve alapján. Érdekes megtudni ebből egyet-mást, talán a zenei élmény gazdagítására is szolgál. Klasszicista főépület fogadja az ideérkezőt — ifj. Zitterbarth Mátyás alkotása. 1838-42 között épült. Árkádos folyosóival U alakban övezi az udvarán kialakított „hangversenytermet”. Ki tudja, hány embert köszöntött már az udvar közepén bólogató, védett, szép fal! A zenekar mögött az épületegyüttes legrégebbi része emelkedik, Hild József munkája. Itt van az a közgyűlésterem, amelynek szépségén a krónika szerint Kazinczy Ferenc is elcsodálkozott. A mai koncertlátogatót már az esti kivilágítása is elbűvöli. Méltó keret volt a reformkor nagyjainak, Széchenyi, Kossuth, Nyári Pál beszédeinek. Érdekességként felsorolja az előbb említett kiadvány, hogy a korabeli szükség szerint a közgyűlési teremmel egy időben építette Hild József a második udvarban a börtöny szárnyat. Utána készült - gazdasági okokból - a harmadik udvarra néző lakószárny, Hofrichter József tervei szerint. Az építőket dicséri, hogy a különböző időben és céllal készült épületrészek harmonikus egységet alkotnak. Méltó helyet adva a jelenlegi funkciónak is. Hogy az első udvarnak kitűnő az akusztikája, ezt 1971-ben az Országos Filharmónia vezetősége fedezte fel. A nagy felújítás miatt akkor csak két évig tartottak itt koncerteket. Három évvel ezelőtt, biztató kezdetként, a Fesztiválzenekar avatta fel újra koncerthelyszínként ezt a páratlan szépségű udvart. A következő évi hangversenyek után ismét csend következett. Csak most érkezett a hír, augusztusban ismét négy koncertet hallhatnak itt az érdeklődők. 11-én Szombathelyről érkezik a kitűnő CAPELLA SAVARIA együttes, Németh Pál vezetésével. Korhű hangszereken Vivaldi- és Telemann-műveket játszanak. Őket követi 18-án Czidra László vezetésével a CAMERATA HUNGARICA, ők is korhű hangszereket használnak a XVXVII. századi magyar muzsika megszólaltatására. Majd aug. 21-én és 24-én a Fesztiválzenekar lép dobogóra. Fischer Iván vezényletével ezúttal MOZART-, RICHARD STRAUSS- és STRAVINSKY- műveket adnak elő. Reméljük, csak az idei nyári szezon befejezése lesz ez a koncert, és jövőre ismét megnyitja kapuit a komolyzene kedvelőinek ez a közkedvelt helyszín! Közvetlen munkatársak, jó ismerősök, barátok voltunk. Fiatal tanárként — iskolai színjátszó csoporttal vettem részt egy diákszínjátszó fesztiválon. Ismeretlenül szólított meg, nem gratulált, hanem magától értetődően folytatott egy beszélgetést velem, amit én — mi — a színpadon kezdtünk vele, mint a zsűri tagjával. Éveken keresztül beszélgettünk ettől kezdve. Azt hiszem, ez volt kapcsolatunk alapja. A beszélgetés néha vitát, néha veszekedést jelentett. Többször egyetértést, legfeljebb más-más oldalról megfogalmazva. Pedig eleinte — vagy nyolc évig — ritkán találkoztunk. Én Pécsett éltem, ő Budapesten. Országos amatőr találkozók, tanfolyamok, majd közös zsűrizések hoztak össze minket. Én kevésbé tudtam munkájáról, csak annyit, hogy a Csik Soós Imre Színpadát vezeti, tankönyveivel, drámáival találkoztam. Amikor visszatértem Budapestre, szinte másnap hívott telefonon, s ajánlotta, rendezzek nála a Csiliben. Ennek már majd’ tizenöt éve. Ettől kezdve dolgoztunk együtt, folytatva a megkezdett munkát a KISZ Központi Művészegyüttes Színpadán, melynek haláláig művészeti vezetője volt. Haláláig. Halála előtt egy nappal volt Kiss Anna Dömötörkor című játékának premierje. Többször kezdett bele ebbe a darabba, hitt benne, hogy meg lehet csinálni a furcsa, groteszkbe hajló, de egyben naiv szürreális játékot. Erre is, mint mindenre, évek óta készült. Filológiailag is, lélekben is, alaposan. Alapos volt és felkészült. Mélyen elemző és empatikus mindenkivel szemben. Sokan méltatták őt mint írót, dramaturgot, szerkesztőt. Életműve mégsem ez volt, hanem a színházról való gondolkodás, tudása átadása mindenkinek, akinek bármi köze volt a színházhoz, lett légyen az hivatásos vagy amatőr. Színházul lehetett tanulni tőle a legtöbbet, és — ami majdhogynem ugyanazt jelenti — emberül. Láttam őt felháborodottan, de nem személyes bántás miatt, hanem mert tehetetlennek érezte magát az igazságtalanság, a butaság, az értetlenség és az etikátlanság láttán. De tehetetlenségét mindig legyőzte, próbált tenni, konokul. Sokszor a naivságot hívta fegyvertársul. Szó szerint vette a sokszor kibúvást, vagy udvarias kifogást jelentő válaszokat, és annak logikáját magáévá téve győzködte tovább az ellenfelet. Sokszor vitatkoztam vele esztétikai kérdéseken. Úgy véltem, nem eléggé szigorú ilyen értelemben az amatőr színpadokkal kapcsolatban. Aztán egy idő múlva rájöttem, kár ezekért a vitákért. Nem igénytelenségről van szó — másról. A színház számára nem elsősorban esztétikum volt, hanem — és hitt ebben — a társadalmi megnyilvánulás egyik legfontosabb fóruma. Közösségi színtér, a véleménynyilvánítás artikulált fóruma. Ezért volt számára mindig lényegesebb a mit és lényegtelenebb a hogyan. Ezért voltak legsikeresebb munkái a Kirostált kavics, az ítélet, a Szerszámemberek, a Történelem alulnézetben című dokumentatív, közvetlenül perlő, de emocionálisan is a közönséget választás, állásfoglalás elé állító játékai. Úgy vélem, a közvetlen megszólalás lehetősége miatt választotta — profi rendezői diplomával zsebében — élethivatásul az amatőr színjátszó mozgalmat. Több régi színjátszójából lett neves színművész. De nem ez minősíti Dévényi Róbertet, hanem az a sok száz, tán ezer „névtelen”, aki mindazt magában hordozza, amit Dévényi Róberttől kapott. Okosságot, tudást, türelmet, figyelmet és emberséget. Csak legyen nekünk is erőnk továbbadni. Sződy szilárd