Film Színház Muzsika, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-31 / 44. szám
(2) (3) (S) (2) (2) ® (2) (2) © (2) # (2) €~8‹ # (2) (2) (2) (2) @) (2) (2) (2) (S‡) @) (2) (2) (2) (2) (2) * GASTI III. Olyan volt, mint a „végvári vitézek” Utolsó nemzeti színházi szerepe Petur békétlen alakja a Bánik bánban. Talán jelképes is, hogy azzal a darabbal búcsúzik a színpadtól, amelynek legtöbb szerepét eljátszotta pályája során. Ezzel az előadással vendégszerepel a Nemzeti Színház 1976 októberében Szombathelyen. Básti megfázva utazik el. Rossz állapotban tér vissza, köhög, lázas, nehezen veszi a levegőt. Betegségét titkolja, nem hajlandó antibiotikumot szedni. Végül egy reggel — 1976. november 17-én, Básti 65. születésnapján — felesége, Zolnay Zsuzsa felhívja a Nemzeti Színház orvosát, dr. Kunost a Sportikórházban. Básti még viccelődik a telefonban: „Nem megyek be öregem, még kiderül rólam, hogy tüdőrákom van!” Félórával később a röntgen csakugyan kimutatja a végzetes diagnózist. Az utolsó félév történetére Zolnay Zsuzsa emlékezik. „Egyedül ültem a Sportkórház orvosi szobájában, Lala Kunos doktorral a röntgenbe ment. Szólt a telefon: Zsuzsa, baj van, borzalmas, amit látunk. Kunos azonnali műtétet javasolt. Férjemnek azt mondtuk, lábon, kihordott tüdőgyulladásról van szó, s ennek következtében kialakult tályogról. Ettől kezdve merő hazugság volt az életünk. Keresztkérdések és elhallgatások halmaza, amely annyira belém ivódott, hogy a halála után még évekig azt álmodtam, hogy hazudok neki. Ő mindvégig abban a kettősségben élt, amelyben a rákosok általában: hol reménykedett, hol pedig tökéletesen tisztán látott. A műtétre csak egy hónap múlva került sor, mert Lala be akarta fejezni folyamatban levő munkáit. December 13-án ment be az István kórházba, 15-én dr. Szőts István professzor, tüdőspecialista műtötte. Már korán reggel bementünk a kórházba Julival, két és fél órát ültünk a * Részletek a Múzsák Közművelődési Kiadónál megjelenő könyvből műtő folyosóján, elmondhatatlan izgalomban. Kunos jött ki elsőnek ,a műtőből, aki Marton Tiborral együtt segédkezett. Tőle tudtuk meg, hogy a tüdő bal oldalán levő daganatot csak a hörgőkről tudták lefejteni, a szívről nem, arra már teljesen ránőtt. Mégis az operáció könynyebbséget jelentett számára, jobban lélegzett, ragyogóan gyógyult. December 24-én reggel jött ki a kórházból. A zárójelentés két példányban készült: egy neki, és egy nekem a valóságos helyzetről. Én nem akartam ebbe belenyugodni. A Béres-csepp akkoriban volt újdonság. Leutaztam érte Kisvárdára, amíg Lala kórházban volt. Természetesen azt mondtam, hogy rádiózni megyek. Hazahoztam, mint valami kincset, és a professzorokkal egyetértésben roborálói szertként kapta egy Gerovit feliratú üvegből. Hogy ettől-e, vagy a műtét okozta könnyebbségtől, de állapota rohamosan javult, ezt az állandó orvosi kontroll is megerősítette, így februárban már munkát vállalhatott: utolsó televíziós játékát, az Abigélt kezdte forgatni Zsurzs Éva rendezővel. Márciusban-áprilisban végig rádiózott. Fellépésekre jártunk Hatvanba, Gödöllőre. Február elsején a csikorgó hidegben még Szigligetire is lementünk bort fejteni. A pinceajtón még sokáig látható volt krétával az ő keze írása: II. 1. borfejtés. Utolsó rádiófelvétele május 13-án Calderón Az élet álom című drámája volt 1977. április 15-én pedig Karinthy-estet csinált a televízióban, amelyet a halála után adtak le. Május 31-én lett volna a Hanglemezgyár felvétele, Dante Isteni színjátéka, amelyen egész hónapban dolgozott Maróti Lajossal. A hangja ekkor már érezhetően fátyolos volt, és az állapota egyre rosszabbodott. A fordulópont egy április végi reggel volt, amikor olyan rúgást érzett a szívében, mintha az felrobbant volna. Még emlegette is azt a hajdani karpaszományost, aki munkaszolgálatos korában meg Fotó: Keleti Éva Vígszínházi korszakának kiemelkedő szerepe az Alku Solomonja (Tomanek Nándorral) (2) (2) (2) (2) @ (2) #