Film Színház Muzsika, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-06 / 6. szám
ITTHON KI TÜNTETTE EL? A Film Színház Muzsika január 23-ával keltezett számában cikk jelent meg Ébert Tibor „Rosarium avagy Történik Bármikor" című, egy esztendeje megjelent kis drámagyűjteményéről. A szerző ezeket a játékokat nagyjából másfél-két évtizede vetette papírra, amikor nálunk mérsékelten lihegtek a színházak az abszurditások iránt, írók sem vetették magukat erre az irányzatra. Nevezett cikkben unalmas, drámaiságot száműző, dagályos ömlengés, s hasonló értelmű szavak lángjában égnek porrá az író értékei. Ez önmagában nem meglepő. A gyermeki módon saját kis álmaikért hadakozók - különösen az anyanyelvünkön írott drámák esetében - törnek-zúznak, ahogy csak tehetik. A szerzőre szegezett vád ebben a cikkben: eltüntette a drámát. Ezzel szemben Beckett nem tüntette el. Ez igaz. Kapott is ezért egy szép, kerek Nobel-díjat. Ébert Tibor nem kapott. Ez tény. Szemben a magyar Nobel-díjas drámaírókkal, nem kapott. Érdekes, hogy ennek ellenére ő is a becketti úton jár. Korántsem annyi invencióval és dramaturgiai tudással, mint a Mester. Jean Jacques Lerraint, kimagasló színházkultúrával rendelkező francia kritikus ezt másként fogalmazza. „Hangja sokszor emlékeztet az abszurd színházra, ahol a bürokrácia kafkai hatalmat gyakorol. Máskor az emberi lét általános metafizikájára kell gondolni, mint Beckettnél." Íme, így is lehet írni egy magyar színpadi szerző Becketttiszteletéről. Csaknem elfelejtettem mondani, hogy Ébert két színdarabja került színre Franciaországban. A Film Színház Muzsikában megjelent Írásban „unalmasan vegetáló” jelzővel megtisztelt Lépcsők Párizsban és a Kamarazene Lyonban. „Minden tekintetben nagyszerű színház" - olvashatjuk a Le Progrés-ben. És azt is, hogy a szerző művének „költői bája van". Ha „futtatott” szerzőről lenne szó, hallgatnék, de ha egy gondosan mellőzött írót söpörnek le a színház térképéről, akkor az embernek nincs joga legyinteni. A dráma műfaját világszerte fejvesztett esztétikai rohangálás jellemzi. Hol eltűnik, hol előbukkan a dráma. Irányító erő vagy, ha úgy tetszik, a Bábjátékos a pénz. Egyetlen kérdés marad nyitva: Kik tüntetik el a drámát, az írók, vagy akik küzdelmet folytatnak műkedvelő álmaik érdekében? Gyárfás Miklós Vasárnap délelőtt az Erkel Színház Rigolettójában - mintha összebeszéltek volna, pedig erről szó sincs - egy sereg igen jó szövegejtésű énekes került össze. Bordás György, aki csak a minap jutott el a baritonisták nagy szerepálmáig, a púpos bohóc minden mondatát úgy énekelte, hogy minden szótagot érteni lehetett. Ugyanez vonatkozik Faragó Andrásra, aki klasszikussá érlelten mutatta meg, milyen főszereppé lehet tenni Monteronét, ha egy nagy egyéniség szólaltatja meg a rövid szerepet. Begányi Ferenc bérgyilkosának minden szava pengeként hasított, annyira világos volt és egyértelmű. Természetes, hogy a szegedi tenorista, a beugró Réti Csaba pedig minden árnyalatában azonmód érthető szöveggel érkezett, hiszen Vaszy Viktor iskolájában tanulta meg, hogy nemcsak énekelni kell az operaszínpadon. A legfiatalabb nemzedékből méltóképpen zárkózott fel hozzájuk az új női főszereplő, Murár Györgyi: máris kitűnő Gilda és máris minden szava érthető ... Azért hangsúlyozzuk ezt, mert örültünk neki. Mert az operaszínpadi megszólalásnak ez az oldala, ez a jól sikerült oldala, segítette a többit; mindazt, amiből - természetesen az énekléssel az élen — a teljesség összeáll. Bordás Rigolettójának szenvedélyes és szenvedő szülői szeretete, Faragó bosszújóslatának szuggesztivitása, Begányi sima félelmetessége, Réti együttesbe illeszkedő ereje, Murát áttetsző tisztasága, lefegyverző kislányossága így hathatott egy szokványos délelőtti diákelőadásénál jobban. És ha a Rigoletto már-már foszladozó díszletén - különösképp a „rojtos” lépcsőkön - javítanának valamennyit, a látvány sem maradna el amögött, amit hallottunk. (déel) NÉHÁNY MONDATBAN Az MTA-Soros Alapítvány támogatásával „Diák-opera sorozatban" bemutatták DonizettiA csengő című vígoperáját, január 21-én, Kertész László rendezésében, a Csepeli Munkásotthonban. Áprilisban még további kilenc alkalommal adják elő a Szolnok Megyei Művelődési Központban. Kilencnapos olaszországivendégszereplésre utazott a GyőriBalett. Torinóban, a Teatro Nuovo színpadán bemutatják A Nap szeretteit,a Mechanikus kertet, A csodálatot mandarint, Az ígéret földjét, a Prosperót és a Boterót. A győri táncosok képviselikhazánkat a tavaly ősz óta létező Torinói Nemzetközi Táncszínházi Fesztiválon, amelyretöbbek között amerikai, francia, NSZK-beli és szovjet együttesek kaptakeghívást. A Moliere Tartuffe című vígjátékának bemutatójára készül a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. A darabotVendégművész, Esztergályos Károly rendezi. A február 11-i premieren a címszerepben Kerekes Lászlót, OrgonkéntBalázsovits Lajost, a további főbb szerepekben Barta Máriát, Szoboszlay Évát, Mester Editet, Nádházy Pétert és Farkas Ignácot láthatja a közönség. A jelmezeket, vendégként, Mialkovszky Erzsébet, a díszleteket Menczel Róbert tervezte. #Ballada az elkényeztetett ifjúságról címmel lépett fel a Fészek-estek sorozatban Oszter Sándor és Failoni Donatella. (Fotó: UVellesz Ella) TOSHIBA-TURNÉN AZ ÁHZ Japánba utazott a Magyar Állami Hangversenyzenekar, és huszonöt nap alatt- február 12-ig !- tizenöt koncertet ad a Toshiba-Aurex cég által szervezett hangversenysorozaton. A körút érinti a távol-keleti szigetország nagyvárosait, így a zenekar fellép többek között Tokióban, Nagoyában, Oszakában, Hirosimában és Kiotóban.A hangversenykörútra háromféle műsort állítottakössze. Minden alkalommal - a távolkeleti országban főképpen zenepedagógiai munkájáról ismert - Kodály Zoltán művét játsszák, a Háry János szvitet, vagy a Galántai táncokat. Ezután egy-egy versenymű szerepel a programban: Mendelssohn hegedűversenyét Urushihara japán hegedűművész, Csajkovszkij zongoraversenyét Andrej Gavrilov szovjet zongorista, Dvorák gordonkaversenyét pedig Perényi Miklós adja elő. A műsorok harmadik részében Bartók zenekari concertója vagy Brahms I. szimfóniája, illetve Berlioz fantasztikus szimfóniája hangzik el. A zenekart a japán turnén a hangversenyzenekar vezető karmestere, Kobajasi Kenicsiro, valamint Fischer Adám vezényli. BÚCSÚ CSERÉNYI BÉLÁTÓL Cserényi (Szemmer) Béla 1951-ben Szolnokon kezdte színészi pályafutását, majd a Békés megyei Jókai Színház társulatához szerződött. Onnan Kaposvárra, majd Pécsre szerződött egy rövid időre. Újra Békéscsaba következett, ahová már érett művészként ment vissza és aratott sok sikert. Főként operettek, zenés játékok főszereplője, de prózai darabokban is játszott. 1978-ban szerződött újra a Pécsi Nemzeti Színházhoz, s innen vonult nyugdíjba. A sokoldalú művész egyik utolsó szerepe Firsz volt a Cseresznyéskertben. A nézők még sokáig őrzik emlékezetükben, ahogy Firszként egyedül maradt a színpadon ... NEMCSAK ÉNEKELTEK