Film Színház Muzsika, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-06 / 6. szám

ITTHON KI TÜNTETTE EL? A Film Színház Muzsika ja­nuár 23-ával keltezett számá­ban cikk jelent meg Ébert Ti­bor „Rosarium avagy Törté­nik Bármikor" című, egy esz­tendeje megjelent kis dráma­gyűjteményéről. A szerző eze­ket a játékokat nagyjából másfél-két évtizede vetette papírra, amikor nálunk mér­sékelten lihegtek a színházak az abszurditások iránt, írók sem vetették magukat erre az irányzatra. Nevezett cikkben unalmas, drámaiságot szám­űző, dagályos ömlengés, s hasonló értelmű szavak láng­jában égnek porrá az író ér­tékei. Ez önmagában nem meglepő. A gyermeki módon saját kis álmaikért hadako­­zók - különösen az anya­nyelvünkön írott drámák ese­tében - törnek-zúznak, ahogy csak tehetik. A szerzőre sze­gezett vád ebben a cikkben: eltüntette a drámát. Ezzel szemben Beckett nem tüntette el. Ez igaz. Kapott is ezért egy szép, kerek Nobel-díjat. Ébert Tibor nem kapott. Ez tény. Szemben a magyar No­­bel-díjas drámaírókkal, nem kapott. Érdekes, hogy ennek ellenére ő is a becketti úton jár. Korántsem annyi inven­cióval és dramaturgiai tu­dással, mint a Mester. Jean Jacques Lerraint, kimagasló színházkultúrával rendelke­ző francia kritikus ezt más­ként fogalmazza. „Hangja sokszor emlékeztet az ab­szurd színházra, ahol a bü­rokrácia kafkai hatalmat gya­korol. Máskor az emberi lét általános metafizikájára kell gondolni, mint Beckettnél." Íme, így is lehet írni egy ma­gyar színpadi szerző Beckett­­tiszteletéről. Csaknem elfelej­tettem mondani, hogy Ébert két színdarabja került színre Franciaországban. A Film Színház Muzsikában megje­lent Írásban „unalmasan ve­getáló” jelzővel megtisztelt Lépcsők Párizsban és a Ka­marazene Lyonban. „Minden tekintetben nagyszerű szín­ház" - olvashatjuk a Le Pro­­grés-ben. És azt is, hogy a szerző művének „költői bája van". Ha „futtatott” szerzőről len­ne szó, hallgatnék, de ha egy gondosan mellőzött írót söpörnek le a színház térké­péről, akkor az embernek nincs joga legyinteni. A drá­ma műfaját világszerte fej­vesztett esztétikai rohangálás jellemzi. Hol eltűnik, hol elő­bukkan a dráma. Irányító erő vagy, ha úgy tetszik, a Báb­játékos a pénz. Egyetlen kér­dés marad nyitva: Kik tün­tetik el a drámát, az írók, vagy akik küzdelmet folytat­nak műkedvelő álmaik érde­kében? Gyárfás Miklós Vasárnap délelőtt az Er­kel Színház Rigolettójában - mintha összebeszéltek volna, pedig erről szó sincs - egy sereg igen jó szövegejtésű énekes került össze. Bordás György, aki csak a minap ju­tott el a baritonisták nagy szerepálmáig, a púpos bo­hóc minden mondatát úgy énekelte, hogy­­ minden szó­tagot érteni lehetett. Ugyanez vonatkozik Faragó Andrásra, aki klasszikussá érlelten mu­tatta meg, milyen főszereppé lehet tenni Monteronét, ha egy nagy egyéniség szólaltat­ja meg a rövid szerepet. Be­­gányi Ferenc bérgyilkosának minden szava pengeként ha­sított, annyira világos volt és egyértelmű. Természetes, hogy a szegedi tenorista, a beugró Réti Csaba pedig minden ár­nyalatában azonmód érthető szöveggel érkezett, hiszen Vaszy Viktor iskolájában ta­nulta meg, hogy nemcsak énekelni kell az operaszínpa­­don. A legfiatalabb nemze­dékből méltóképpen zárkózott fel hozzájuk az új női fősze­replő, Murár Györgyi: máris kitűnő Gilda és máris­­ min­den szava érthető ... Azért hangsúlyozzuk ezt, mert örültünk neki. Mert az operaszínpadi megszólalás­nak ez az oldala, ez a jól si­került oldala, segítette a töb­bit; mindazt, amiből - ter­mészetesen az énekléssel az élen — a teljesség összeáll. Bordás Rigolettójának szen­vedélyes és szenvedő szülői szeretete, Faragó bosszújósla­tának szuggesztivitása, Begá­­nyi sima félelmetessége, Réti együttesbe illeszkedő ereje, Murát áttetsző tisztasága, le­fegyverző kislányossága így hathatott egy szokványos dél­előtti diákelőadásénál job­ban. És ha a Rigoletto már-már foszladozó díszletén - külö­nösképp a „rojtos” lépcsőkön - javítanának valamennyit, a látvány sem maradna el amö­­gött, amit hallottunk. (déel) NÉHÁNY MONDATBAN Az MTA-Soros Alapítvány támogatásával „Diák-opera so­rozatban" bemutatták Donizetti­­A csengő című vígoperáját, január 21-én, Kertész László rendezésében, a Csepeli Mun­kásotthonban. Áprilisban még további kilenc alkalommal ad­ják elő a Szolnok Megyei Művelődési Központban.­­ Kilenc­­napos olaszországi­­vendégszereplésre utazott a Győri­­Balett. Torinóban, a Teatro Nuovo színpadán bemutatják A Nap szeretteit,­­a Mechanikus kertet, A csodálatot mandarint, Az ígéret földjét, a Prosperót és a Boterót. A győri táncosok kép­viselik­­hazánkat a tavaly ősz óta létező Torinói Nemzetközi Táncszínházi Fesztiválon, amelyre­­többek között amerikai, francia, NSZK-beli és szovjet együttesek kaptak­­­eghívást. A Moliere Tartuffe című vígjátékának bemutatójára készül a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. A darabot­­Vendégmű­vész, Esztergályos Károly rendezi. A február 11-i premieren a címszerepben Kerekes Lászlót, Orgonként­­Balázsovits Lajost, a további főbb szerepekben Barta Máriát, Szoboszlay Évát, Mester Editet, Nádházy Pétert és Farkas Ignácot láthatja a közönség. A jelmezeket, vendégként, Mialkovszky Erzsébet, a díszleteket Menczel Róbert tervezte. #­­Ballada az elkényez­tetett ifjúságról címmel lépett fel a Fészek-estek sorozatban Oszter Sándor és Failoni Donatella. (Fotó: UVellesz Ella) TOSHIBA-TURNÉN AZ ÁHZ Japánba utazott a Magyar Állami Hangversenyzenekar, és huszonöt nap alatt­­- február 12-ig !- tizenöt koncertet ad a Toshiba-Aurex cég által szervezett hangversenysorozaton. A körút érinti a távol-keleti szigetország nagyvárosait, így a zenekar fellép többek között Tokióban, Nagoyában, Osza­kában, Hirosimában és Kiotóban.­­A hangversenykörútra há­romféle műsort állítottak­­össze. Minden alkalommal - a távol­keleti országban főképpen zenepedagógiai munkájáról ismert - Kodály Zoltán művét játsszák, a Háry János szvitet, vagy a Galántai táncokat. Ezután egy-egy versenymű szerepel a programban: Mendelssohn hegedűversenyét Urushihara japán hegedűművész, Csajkovszkij zongoraversenyét Andrej Gavrilov szovjet zongorista, Dvorák gordonkaversenyét pedig Perényi Miklós adja elő. A műsorok harmadik részében Bartók zene­kari concertója vagy Brahms I. szimfóniája, illetve Berlioz fantasztikus szimfóniája hangzik el. A zenekart a japán turnén a hangversenyzenekar vezető karmestere, Kobajasi Kenicsiro, valamint Fischer Adám ve­zényli. BÚCSÚ CSERÉNYI BÉLÁTÓL Cserényi (Szemmer) Béla 1951-ben Szolnokon kezdte színészi pályafutását, majd a Békés megyei Jókai Színház társulatához szerződött. On­nan Kaposvárra, majd Pécsre szerződött egy rövid időre. Újra Békéscsaba következett, ahová már érett művészként ment vissza és aratott sok si­kert. Főként operettek, zenés játékok főszereplője, de pró­zai darabokban is játszott. 1978-ban szerződött újra a Pécsi Nemzeti Színházhoz, s innen vonult nyugdíjba. A sokoldalú művész egyik utol­só szerepe Firsz volt a Cse­resznyéskertben. A nézők még sokáig őrzik emlékezetükben, ahogy Firszként egyedül ma­radt a színpadon ... NEMCSAK ÉNEKELTEK

Next