Film Színház Muzsika, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1988-11-26 / 48. szám
A CÍMLAPON: KÖLTI HELGA A legfrissebbek közül való: idén vette át a diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Maradhatott volna Pesten is, Ruszt József pedig Szegedre hívta, ő azonban a veszprémi Petőfi Színházat választotta. - Veszprémnek mindene van - mondja gyönyörű völgye, csillogó patakja és sziklameredélye, ahonnan belátni az egész vidéket. Ez nekem fontos. Ennél is lényegesebb, hogy mostantól ennek a városnak van talán a legszebb színháza. A gyönyörű, felújított épületnek lelke van, az ember önkéntelenül lehalkítja a lépteit, amikor belép. Az új otthon sokat jelent a társulatnak; egyszer csak csillogó szemű emberek kezdtek járni a folyosókon. A lelkesedés volt jellemző az István király előadásának próbáira is. Mindenki szerette volna a legtöbbet-legszebbet kihozni magából. Ilonát, Imre herceg özvegyét játszom ebben a darabban. Kis szerep, de fontosnak érzem már csak azért is, mert más lelkű nő, mint amilyeneket eddig megformáltam. Nem ez volt az első feladatom Veszprémben, hiszen már a nyári produkcióban is szerepeltem. Annát játszottam a Kőműves Kelemenben, s ez az előadás most is műsoron van. Hamarosan elkezdődnek A padlás című musical próbái, abban a Kölyök szerepe vár rám. Az évad második felének részletes programja még nem ismert, de bizonyosan lesz munkám. Néha filmezni is lehetőségem nyílik - itt volt például a Várkonyi Gábor rendezte Kettős öngyilkosság, tehát igazán nem panaszkodhatok, sőt. Tele van a lelkem széppel és jóval. ÚJ SZEREPLŐK A NEMZETIBEN Hosszú éveken át játszotta a Várszínház Friedrich Dürrenmatt János király című darabját. Tavasszal Funtek Frigyes tartós külföldi filmforgatása miatt az előadást nem játszhatták tovább. Most a János király ismét látható a Várban. A Fattyút a társulat új tagja, az idén végzett Végh Péter (képünkön) alakítja. Fülöp anyjaként Bálint Márta lép fel, aki a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának vezető művésze volt. Izabellát Götz Annával felváltva a stúdiós Varga Klára is játssza a továbbiakban. Más előadásban is van változás: az Énekes madár szerelmes párját a „kirepült" főiskolások helyett LA MANCHA LOVAGJA A Békés megyei Jókai Színház Dale Wassermann— Mitch Leigh La Mancha lovagja című musicaljét mutatta be Tasnádi Márton rendezésében. Dramaturg és a rendező munkatársa: Ungár Júlia, zenei vezető: Kocsák Tibor és Harányi Márton, díszlet-jelmeztervező: Mira János, koreográfus: Dölle Zsolt m. v. A főbb szerepeket a képünkön látható Lengyel Ferenc, Holl Zsuzsa, továbbá Magyar Tivadar, Kalapos László, Kincses Károly, Réti Andrea, Nagy Mari, Géczi József alakítja. (Fotó: Váradi Zoltán) A 28. MISKOLCI TÉVÉFESZTIVÁL DÍJAI A SZOT fődíja: Teho-napló. Borsod Megye Tanácsának nagydíja: Ultimátum. Miskolc Város Tanácsának nagydíja: Mutató - Aprófalvak. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának díja: Az Ablak 1987. június 5-i adása. A társadalmi zsűri díja: Mozdulj, hogy Joe járhasson! A dokumentumkategória díja: Rockfogyatkozás. A riportkategória díja: Füstbement milliárdok. A portrékategória díja: Szülőföldem. Vál. Bemutatja Kokas Ignác. Az ismeretterjesztő kategória díja: A csizmadia. A híradós rövidriport-kategória díja: Minő. A vegyesműsorok-kategória díja: Fürdő a Körúton. A legjobb rendezői munkáért járó díjat a zsűri nem adta ki. A legjobb operatőri munkáért járó díjat Horváth Miklós kapta, az Ultimátum című filmben nyújtott munkájáért. A legjobb riporteri, illetve filmpublicisztikai munkáért járó díjat Győrffy Miklós kapta. A Magyar Televízió elnökének különdíjas Szigorúan titkos? MUOSZ- díj: A korona hazakerülése. MOVI-díj: Mozdulj, hogy Joe járhasson! A Reflektor Kiadó díja: A kenyér itt kezdődik. A Hollóházi Porcelángyár díja: Szia, mami (A szülés), új növendékek alakítják: a főiskolás Háda János és a stúdiós Naszlady Éva. ITTHON A teltház, valamint a közönség átlagéletkorának alacsony volta bizton magyarázta a Gálffi László, valamint Csányi Tamás és együttese iránti osztatlan, meleg rokonszenvet a Pajzán reneszánsz című pódiumműsor iránt a budai Várban. Csányi szép, kissé röstellkedő bevezetőjében jelzi műsoruk tartalmát, menetét, a röstellkedés onnan, hogy hát a második részben bizony a tizenhat esztendős Janus Pannonius papnövendék pajzán epigrammáiból hangzik el egy ugyancsak színes csokorra való - meg ne nehezteljen a közönség, különben is ... stb. A kis magyar önérzetesen vagdalkozik Itáliában, tudatosan vállalja hazája szolgálását művészetével, tudásával - s mindez maréknyi kavicsként, néhány soros epigrammákban Gálffi László rendelkezésére. Volt mivel gazdálkodnia a művésznek, és a lehető legtisztább egyszerűségig lecsupált előadásmódot választotta. És hogy jól, arra nemcsak ritka közönségsikerült a bizonyság, hanem az epigrammák racionális megmaradásának törvényei is. Nem volt szükség különösebb rendezésre itt. Annyira egymásra talált és egymásra volt utalva a két előadóművész, az énekes Csányi Tamás meg a versmondó Gálffi László, valamint a reneszánsz zenészei, Arató László, Kálmán Péter, Lévai Péter, Szabó István, Pattantyús Károly, hogy - úgy tűnt számunkra - csak a sorrendet kellett rögzíteniök. Gálffi a Fannonius-féle élcet, tüskét nem dárdaként kezeli, és a zenészek sem akarnak túlharsogni a reneszánsz mondjuk Mátyás király palotája csöndjén. Ki hitte volna, hogy egy tizenhat esztendős, fölöttébb művelt és tehetséges ifjú papnövendék - aki mellesleg 26 esztendős korában pécsi püspök lesz — édes ambróziává olvasztja a szigorú, kemény epigrammát a forró világi szerelemben! Bizony, nem menekülhetett maga sem a kísértéstől, és hogy nem is akart, arra egész sor bizonyságot csillogtat föl a magyar reneszánszból az ő szinte gyermekkori gyakorló-tanulópróbálkozó költészete. A pajzán versecskéket szeretettel óvta Gálffi mindentől, ami alpárivá jeleníthette volna a színpadon. Ezért köszönet, azt kapott a közönségtől is. Csányi Tamás nagyszerűen simítgatta - s nem is mindig szőrzet mentén - dalaival a robbanó erotikát, de az ő világa már a Balassié, a Rimai Jánosé, a virágénekeké, és Csányi otthonosan él benne. Lám, a meleg Itália, az illatos Itália, meg a hűvösebb, de otthonosabb Pannónia játszani is engedi szép, okos, szerelmes püspökjelöltjét, és ez a korai, szinte kamaszköltészet játékra hívja, engedi ezeket a nagyszerű művészeket. A közönség? Külön megköszöni a hangszerbemutatót is. Aztán követeli a magáét, akár a pajzán epigrammák hősei. És — van ráadás. És megint újrázás végül Gálffi Villon versével, a Vastag Margóval („ ... mely nem éppen olyan ...”). Csányi a Carmina Burana egyik dalával tud zárni csak ... Czegő Zoltán PAJZÁN RENESZÁNSZ — 23