Film Színház Muzsika, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1989-04-29 / 17. szám

kommunikációs politikáját, hanem annak, hogy a pártnak meggyöngül­tek a politikai pozíciói. Ez tette le­hetővé, hogy az újságírók ne engedel­meskedjenek többé a változatlanul fe­léjük irányuló elvárásoknak. Az en­gedetlenség terjedése természetszerű­leg nem tartalmaz garanciákat. Amire szükség volna, az az, hogy a Televízió és a Rádió tárgyilagossága, elkötele­zettsége, egyenlő distanciatartása megvalósuljon. Ehhez politikai, törvé­nyi garanciákra, a tömegkommuniká­ciós eszközök tulajdonformájában be­következő változásokra van szükség. Nyilvánvaló, hogy ha a Televízió be­vételeinek zöme az előfizetésekből származik, semmi akadálya nincs an­nak, hogy a Televízió önálló részvény­­társasággá, vagy valamilyen hasonló más autonóm gazdálkodó szervezetté alakuljon. A tömegkommunikáció ed­dig a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak volt a tömegkommunikációja, és ezen különféle partizána­kciókkal si­került az újságíróknak felülkerekedni. Ez nagyon rokonszenves dolog, ami­nek mindenki örült. De nem hiszem, hogy ennek az irányítással való belső harcnak kell tovább folynia, hanem ennek a fajta pártirányításnak meg kell szűnnie. Tudom, hogy személyi biztosítékok nehezen hozhatók létre. De nagyon pórul járnánk valameny­­nyien, ha a kívülről jövő támadások miatt az elmúlt korszak leghírhedtebb műsorvezetőit kidobálnánk. Azt hi­szem, ez amúgy is bekövetkezik, ha a Televízióban felülkerekednek a szak­mai szempontok. A Rádiónak és a Te­levíziónak perceken belül egy min­denki számára láthatóan garantáltan politikailag semleges intézménnyé kell válnia, ahol minden hang megszólal­hat. DOMÁNY ANDRÁS: Szeretnék vi­tatkozni : én nem hiszem azt, hogy bármiféle pártpolitikai befolyásolás kiküszöbölése lehetséges. A világon minden politikai párt igyekszik befo­lyásolni a legnagyobb hatású tömeg­tájékoztatási intézményeket. Más kér­dés, hogy erre hogyan van módja. Te­hát én ennek sokkal inkább a rész­ben törvényi, alkotmányos, részben szervezett intézményrendszeri szabá­lyozását vélem fontosnak. Azt, hogy a különböző politikai erők a maguk be­folyásával egymással ütközzenek,és ne uralkodjon egyik a másik fölött. Poli­tikai befolyásolás a világon mindenütt van. Tamás Gáspár egyébként jobbat mond az újságírókról, mint én most. Csak részben igaz az, hogy a lehető­ségek növekedésével kitörtek az új­ságírók, és megtagadták az engedel­mességet. Van ilyen, de mások, tisz­tességesnek, bátornak és elvhűnek egyáltalán nem nevezhető kollégáink egy jelentős része maximálisan az új kurzushoz alkalmazkodik. Vagyis, ők csupán úgy érzik, hogy ma az a párt politikája, hogy sok mindent szabad­jon, amit eddig nem volt szabad. Kü­lönben a „nekünk mindig hazudnak” gondolat párhuzamosan élt és él egy egészen furcsa vakhittel, hogy „de hi­szen bemondta a rádió”. NEMES PÉTER: Profikat kell al­kalmazni, egyetértek. Visszatérve, mit felügyel az állam, éppen az osztrák példa kapcsán. Ugyanis ott egy tö­megkommunikációs törvény született meg először, és aztán zajlott le az a vita, amiről mi beszélünk. Nálunk ez a törvény hiányzik. Tehát, mit fel­ügyeljen az állam, és miként felügyel­jen? Felügyelje a tömegkommuniká­ciót, a kommunikációs politikát, és ne csak a Televíziót, a Rádiót. Ez az, ami szerintem hiányzik. A jelenlegi hely­zetben az egyik legnagyobb veszély az, hogy a társadalom részéről a nyilvá­nosság iránti igény nagyobb, mint az arra való készség, és nincsen kidol­gozva a nyilvánosság jogi és szerve­zeti garanciája. Másfelől ez a bizo­nyos pártirányítás már nem műkö­dik, de nem működik még ez a bizo­nyos állami kormány- és másfajta irá­nyítás sem, és az önállóság sem mond­ható túl fejlettnek, így most a lobbi­zás veszélye bizony sokkal nagyobb. Ma a különböző politikai erők, nem­egyszer politikai köntösben jelentkező személyes ambíciók, érdekek keresnek és találnak szabad teret, és elnyomják a valóságos érdekeket, értékeket. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Akkor sajtószabadság lesz. Mert most csak államhivatalnokok vannak. Az MSZMP élén is államhivatalnok áll. Láthatóan nélkülözi a politikusi pá­lyához szükséges minden politikai tu­lajdonságot. Versenyhelyzetben ez le­hetetlenség. Új szerepek fognak ki­alakulni, s az Isten tudja, ezeket ki fogja tehetségesen betölteni. BUDAI KATALIN: Nekem úgy tű­nik, hogy a Televízióban egy meglévő csapat várja azt, hogy becsönget a jogállamiság, és akkor kinyitják az ajtót, „tessék besétálni” — mondják neki örömmel. Holott ahhoz a folyo­són már kéne menni az ajtó felé, hogy valóban bebocsáttatást kapjon. NEMES PÉTER: Nem vár a tévé ar­ra, hogy becsöngessen a parlamenta­rizmus. Az más kérdés, hogy nem megy elé elég ütemesen. GERVAI ANDRÁS: A még megte­remtendő konszenzus durva megsérté­sét látom a március 15-i közvetítések­ben. Ám március 15-én történt — nem akarok indulatosan fogalmaz­ni —, számomra elképesztő. Modell­értékűen tükröződik ebben a tévé je­lenlegi manipulatív műsorpolitikája. A március 15-i állami ünnepséget közvetítette a tévé, ezzel szemben az alternatív ünnepségek gyakorlatilag illusztratív képsorokká redukálódtak. Vagy ott volt a 12 pont, csak este fél 12-kor olvasták föl. A kérdés: kapott-e a tévé a pártközponttól utasítást, mi­lyen vélemények voltak a tévé veze­tésén belül a március 15-i alternatív ünnepség közvetítését illetően? A másik kérdésem pedig, hogy a magyar valóság miért szelektíven és manipulatívan, csak a Televízió má­sodik csatornájának egy-két adásában jelenik meg: a körzeti stúdiók műso­rában és a Napzártában. Az átlagnéző számára — még a Tv-híradó rövid tu­dósításait leszámítva is — nem derül ki, hogy mi történik ma Magyaror­szágon. NEMES PÉTER: Először a második kérdésre válaszolnék. A Napzártáról annyit, hogy a Napzárta a nap zárása­kor van, ahogy a déli harangszó sem lehet este. Hogy a Napzárta szelleme — gondolom, inkább erről van szó — nyolc órakor is jelenjen meg, azzal egyetértek. Ami március 15-ét illeti. Először is sommásan azt szeretném mondani, hogy itt semmiféle pártközponti uta­sításról nem volt szó. A műsorterve­zés időszakában úgy döntöttünk, hogy egy hosszabb Híradóban a nap esemé­nyeiről összefoglalót adunk, és a má­sodik program profiljának megfele­lően foglalkozik az eseményekkel. Élő közvetítést a Múzeum kerti ünnepség­ről adunk. Az úgynevezett alternatív ünnepség közvetítését előzetesen sen­ki nem követelte. A sugárzás időpont­ját sem határozták meg. Levélben az esemény felvételét és a 12 pont ismer­tetését kérték. A március 15-i közve­títésre vonatkozóan a Televízión be­lül is többféle elképzelés volt. A levél és a 12 pont március 13-án érkezett (Folytatás a 22-23. oldalon) TÁRSALGÁS 21

Next