Film Színház Muzsika, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1989-04-29 / 17. szám
kommunikációs politikáját, hanem annak, hogy a pártnak meggyöngültek a politikai pozíciói. Ez tette lehetővé, hogy az újságírók ne engedelmeskedjenek többé a változatlanul feléjük irányuló elvárásoknak. Az engedetlenség terjedése természetszerűleg nem tartalmaz garanciákat. Amire szükség volna, az az, hogy a Televízió és a Rádió tárgyilagossága, elkötelezettsége, egyenlő distanciatartása megvalósuljon. Ehhez politikai, törvényi garanciákra, a tömegkommunikációs eszközök tulajdonformájában bekövetkező változásokra van szükség. Nyilvánvaló, hogy ha a Televízió bevételeinek zöme az előfizetésekből származik, semmi akadálya nincs annak, hogy a Televízió önálló részvénytársasággá, vagy valamilyen hasonló más autonóm gazdálkodó szervezetté alakuljon. A tömegkommunikáció eddig a Magyar Szocialista Munkáspártnak volt a tömegkommunikációja, és ezen különféle partizánakciókkal sikerült az újságíróknak felülkerekedni. Ez nagyon rokonszenves dolog, aminek mindenki örült. De nem hiszem, hogy ennek az irányítással való belső harcnak kell tovább folynia, hanem ennek a fajta pártirányításnak meg kell szűnnie. Tudom, hogy személyi biztosítékok nehezen hozhatók létre. De nagyon pórul járnánk valamenynyien, ha a kívülről jövő támadások miatt az elmúlt korszak leghírhedtebb műsorvezetőit kidobálnánk. Azt hiszem, ez amúgy is bekövetkezik, ha a Televízióban felülkerekednek a szakmai szempontok. A Rádiónak és a Televíziónak perceken belül egy mindenki számára láthatóan garantáltan politikailag semleges intézménnyé kell válnia, ahol minden hang megszólalhat. DOMÁNY ANDRÁS: Szeretnék vitatkozni : én nem hiszem azt, hogy bármiféle pártpolitikai befolyásolás kiküszöbölése lehetséges. A világon minden politikai párt igyekszik befolyásolni a legnagyobb hatású tömegtájékoztatási intézményeket. Más kérdés, hogy erre hogyan van módja. Tehát én ennek sokkal inkább a részben törvényi, alkotmányos, részben szervezett intézményrendszeri szabályozását vélem fontosnak. Azt, hogy a különböző politikai erők a maguk befolyásával egymással ütközzenek,és ne uralkodjon egyik a másik fölött. Politikai befolyásolás a világon mindenütt van. Tamás Gáspár egyébként jobbat mond az újságírókról, mint én most. Csak részben igaz az, hogy a lehetőségek növekedésével kitörtek az újságírók, és megtagadták az engedelmességet. Van ilyen, de mások, tisztességesnek, bátornak és elvhűnek egyáltalán nem nevezhető kollégáink egy jelentős része maximálisan az új kurzushoz alkalmazkodik. Vagyis, ők csupán úgy érzik, hogy ma az a párt politikája, hogy sok mindent szabadjon, amit eddig nem volt szabad. Különben a „nekünk mindig hazudnak” gondolat párhuzamosan élt és él egy egészen furcsa vakhittel, hogy „de hiszen bemondta a rádió”. NEMES PÉTER: Profikat kell alkalmazni, egyetértek. Visszatérve, mit felügyel az állam, éppen az osztrák példa kapcsán. Ugyanis ott egy tömegkommunikációs törvény született meg először, és aztán zajlott le az a vita, amiről mi beszélünk. Nálunk ez a törvény hiányzik. Tehát, mit felügyeljen az állam, és miként felügyeljen? Felügyelje a tömegkommunikációt, a kommunikációs politikát, és ne csak a Televíziót, a Rádiót. Ez az, ami szerintem hiányzik. A jelenlegi helyzetben az egyik legnagyobb veszély az, hogy a társadalom részéről a nyilvánosság iránti igény nagyobb, mint az arra való készség, és nincsen kidolgozva a nyilvánosság jogi és szervezeti garanciája. Másfelől ez a bizonyos pártirányítás már nem működik, de nem működik még ez a bizonyos állami kormány- és másfajta irányítás sem, és az önállóság sem mondható túl fejlettnek, így most a lobbizás veszélye bizony sokkal nagyobb. Ma a különböző politikai erők, nemegyszer politikai köntösben jelentkező személyes ambíciók, érdekek keresnek és találnak szabad teret, és elnyomják a valóságos érdekeket, értékeket. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Akkor sajtószabadság lesz. Mert most csak államhivatalnokok vannak. Az MSZMP élén is államhivatalnok áll. Láthatóan nélkülözi a politikusi pályához szükséges minden politikai tulajdonságot. Versenyhelyzetben ez lehetetlenség. Új szerepek fognak kialakulni, s az Isten tudja, ezeket ki fogja tehetségesen betölteni. BUDAI KATALIN: Nekem úgy tűnik, hogy a Televízióban egy meglévő csapat várja azt, hogy becsönget a jogállamiság, és akkor kinyitják az ajtót, „tessék besétálni” — mondják neki örömmel. Holott ahhoz a folyosón már kéne menni az ajtó felé, hogy valóban bebocsáttatást kapjon. NEMES PÉTER: Nem vár a tévé arra, hogy becsöngessen a parlamentarizmus. Az más kérdés, hogy nem megy elé elég ütemesen. GERVAI ANDRÁS: A még megteremtendő konszenzus durva megsértését látom a március 15-i közvetítésekben. Ám március 15-én történt — nem akarok indulatosan fogalmazni —, számomra elképesztő. Modellértékűen tükröződik ebben a tévé jelenlegi manipulatív műsorpolitikája. A március 15-i állami ünnepséget közvetítette a tévé, ezzel szemben az alternatív ünnepségek gyakorlatilag illusztratív képsorokká redukálódtak. Vagy ott volt a 12 pont, csak este fél 12-kor olvasták föl. A kérdés: kapott-e a tévé a pártközponttól utasítást, milyen vélemények voltak a tévé vezetésén belül a március 15-i alternatív ünnepség közvetítését illetően? A másik kérdésem pedig, hogy a magyar valóság miért szelektíven és manipulatívan, csak a Televízió második csatornájának egy-két adásában jelenik meg: a körzeti stúdiók műsorában és a Napzártában. Az átlagnéző számára — még a Tv-híradó rövid tudósításait leszámítva is — nem derül ki, hogy mi történik ma Magyarországon. NEMES PÉTER: Először a második kérdésre válaszolnék. A Napzártáról annyit, hogy a Napzárta a nap zárásakor van, ahogy a déli harangszó sem lehet este. Hogy a Napzárta szelleme — gondolom, inkább erről van szó — nyolc órakor is jelenjen meg, azzal egyetértek. Ami március 15-ét illeti. Először is sommásan azt szeretném mondani, hogy itt semmiféle pártközponti utasításról nem volt szó. A műsortervezés időszakában úgy döntöttünk, hogy egy hosszabb Híradóban a nap eseményeiről összefoglalót adunk, és a második program profiljának megfelelően foglalkozik az eseményekkel. Élő közvetítést a Múzeum kerti ünnepségről adunk. Az úgynevezett alternatív ünnepség közvetítését előzetesen senki nem követelte. A sugárzás időpontját sem határozták meg. Levélben az esemény felvételét és a 12 pont ismertetését kérték. A március 15-i közvetítésre vonatkozóan a Televízión belül is többféle elképzelés volt. A levél és a 12 pont március 13-án érkezett (Folytatás a 22-23. oldalon) TÁRSALGÁS 21