Film Színház Muzsika, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1989-04-29 / 17. szám

A JOQ ÉJSZAKA Régi-új dalok a Katona József Színházban Egy mosókonyhában bár kitaláltam én azt, hogy mi lesz, a jövőt kértem én, hogy bármit is akar, ne, ne ez legyen a dal. Egy mosókonyhában, neki a világnak, mindegy az, hogy mi lesz, az, hogy majd mi lesz, csak ne ez a dal legyen túl, túl az éveken. Magamat láttam tíz év múlva itt, hallottam ezt a mostani dal hangjait, és attól féltem, nehogy majd így legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen, és attól féltem, nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen." (Részlet Bereményi Géza dalszövegéből) A metróra várok. Most jövök Cseh Tamás régi-új est­jéről, fülemben még a dalok, ugyanazok a dalok . . . Ezekbe csörtet bele a klip, a metró legújabb őrülete: nyálas képű popperek villogtatják fogaikat, mi állunk és bámulunk, diszkóritmus tarolja a dalokat és törli ki a pridemet, a pályaudvart, a fűszálszobát, a századik éjszakát. Idiótán bólogatunk a konzumzenére, ijed­ten kérdezném, ez ma a dal, nem az a másik, az a mo­sókonyhai? És akkor a videóhoz lép egy férfi, kopott farmerben, zsebbe dugott kézzel áll, igen, valamelyik lemezborítóról ismerem, Desiré az. Szembenéz kicsit a kliplovagokkal, vállat rándít, megfordul és elmegy. Én pedig valamitől megnyugszom. Fehér botunkkal végigkopogtattuk a nyolcvanas éveket, vagyunk, ma is elhangzottak a dalok. Mégpedig szépen, szebben ta­lán, mint valaha. Igaz, a kilencvenes évekről nem szól­tak. Vagy még tíz év múlva is ez a dal lesz, Tamás? Vagy már csak hallgatunk. Fehér bottal, süketen, némán. (b. I.) (Képünkön: Mártha István, Cseh Tamás és Novák János - Fotó: Sipos Géza)

Next