Film Színház Muzsika, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1989-02-04 / 5. szám

MAGYAR FILMSZEMLE 'TaLLOMASOKrEsKRÖÍ:.......... Beszélgetés Gyarmathy Líviával és Böszörményi Gézával Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia forgatás közben. Operatőr: Pap Ferenc Elkészült kétévi munká­val Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza „Recsk, 1950—53. Egy titkos kény­szermunkatábor története” című háromrészes doku­mentumfilmje a még élő internáltak, egykori ávós nyomozótisztek és őrök megszólaltatásával. Böszörményi Géza: Recsk annyira értelmetlen dolog volt, hogy ma sem lehet teljesen megérteni. Ez de­rül ki a film riportalanyai­nak szavaiból is. Én igye­keztem magamban el­nyomni az emlékképeket, ez az agy trükkje a feldol­gozhatatlan emlékekkel. Filmet is azért csináltam, hogy mégis valamennyire „'megemészthessem” azo­kat. Amikor először men­tem vissza Recskre, a Lau­ra című filmem forgatása­kor — a telepre alig lehe­tett ráismerni, a helyét be­ültették erdővel —, nem a konkrét élmények jöttek vissza, hanem maga az ér­zés : a kiszolgáltatottság. Megalázó helyzet, hogy az ember elveszti az önálló­ságát, hogy félnie kell és függ valakiktől. Nem sze­retek Recsken lenni szaba­don sem. Gyarmathy Lívia: Nem találkoztam olyan riport­alannyal, akiben ne oko­zott volna maradandó sé­rülést az internálótábor. Titkolt, leplezett, de olyan mély sérülést, amit egy éle­ten át ne hurcolt volna. És ennek oka nemcsak Recsk volt, hanem az azóta eltelt harmincöt év, amelyben az erkölcsi rehabilitáció nem történt meg. Hogyan lehet, hogy ma, 1989-ben ezek az emberek még mindig nin­csenek rehabilitálva?! Böszörményi Géza: A recski helyzet analóg az országos helyzettel. 1953- ban azt mondták, hogy vé­ge, de ez nem volt igaz. Akik elkövették a gaztet­teket, beépültek az új rendszerbe, és a kulcsfigu­rákat máig nem számol­tatták el. A Magyarorszá­gon maradt volt internál­tak nem mertek egymással beszélni sem, másodrendű állampolgárok maradtak — egészen az utóbbi éve­kig, amikor megalakulha­tott a recski szövetség. Ve­szélyes emberek voltunk, mert tudtunk a bűnökről. Gyarmathy Lívia: Recsk­re lemenni még két éve is rendkívül kockázatos do­lognak számított. A fák közé húzódva figyelték a mozgásunkat. Üzentek, hogy ne foglalkozzunk ez­zel a témával. Egerben pél­dául nem jelenhettek meg az Alföld folyóiratnak a recski riportokat közreadó példányai. Titokkal terhelt kor ez ma is, negyven év távolából. Én 1950-ben vé­letlenül értesültem Recsk létezéséről. Diákként Put­­nokra utaztam, és a zötyö­­gő vonatban este leoltották a lámpákat, amikor elmen­tünk Recsk mellett. Min­denki az ablakra tapadt, nézték a tábor fényeit, és valaki felkiáltott: itt a bün­tetőtábor. Akkor hallottam erről először. Böszörményi Géza: Apám a Szabad Európa Rádióból tudta meg, hogy élek és Recsken vagyok. Egyete­mista hallgatóként ugyanis külföldi tűzkövet vettem egy osztálytársamtól, és ez elegendő ok volt ahhoz, hogy elvigyenek. Valószí­nűleg ifjúsági kémügyet akartak kreálni a dolog­ból, hogy megfélemlítsék az egyetemistákat. A kész koncepcióban mindenkit egv megadott szerepkörbe illesztették. Ez volt az úgynevezett Visinszkij-elv: nem a tények számítottak, hanem a beismerő vallo­■■■■■■■■■■■■■■■ más. Végül talán azért nem lett ebből a perből semmi, mert megkezdődött a Mind­­szenthy-per. Ítélet nélkül, három és fél évet töltöttem Recsken, egészen a tábor megszűnéséig. Amikor for­gatni kezdtük a filmet, vi­szolygással beszéltünk a volt ávósokkal, a tábor őreivel. De fokról fokra ki­derült, hogy nem ők az igazi bűnösök, és nem is éreznek lelkiismeret-fur­­dalást, ezért álltak a ka­mera elé. Természetesen akadtak; akik megtagadták a nyilatkozatot, főként a magasabb rangúak közül. Gyarmathy Lívia: Olyan vállalkozásba kezdtünk, amely az ötvenes évek mo­nolitikus diktatúrájáról kí­ván sajátos, szubjektív analízist adni. Már a Fa­­ludy György költő című filmünk is — amely párhu­zamosan készült a mostani­val — ebbe a vállalkozás­ba illeszkedik. Iszonyato­san nagy munka ez, gondos mérlegelést kíván. Ügy sze­retnénk e kor alapjait áb­rázolni, hogy ne kurrens divatcikk, hanem érvényes kordokumentum váljon be­lőle. Lejegyezte: Ézsiás Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék