Film Színház Muzsika, 1989. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1989-11-04 / 44. szám
#/ Jokesz Antal FÉNYKÉP-VIDEO Önmenedzselés vagy fotótörténet • Kísérleti fényképezés • A fénykép önállósága • Az elidegenítés attrakciói • Fotóakciók Az, hogy egy-két fényképező elhatározza, hogy megszervezi korosztálya legjobbjainak menedzselését, korunkban természetesnek látszó vállalkozás. Amikor azonban már nem csupán a menedzselésről, de valamiképpen az értékek rendbe állításáról is szó van, akkor ez úgyszólván műtörténeti feladattá nemesedik: a fényképező művészet nem várja meg, amíg a fotótörténészek nagy kegyesen szemet vetnek rá, igyekszik elébe menni az értékelésnek. Az pedig, hogy ehhez a térképezéshez egy, a fotóhoz logikailag nagyon is közelálló médiumot, a videót választják, stílusérzékről éppúgy árulkodik, mint praktikumról, a videokazetta végül is könnyebben megforgatható akár az egész világon, mint akár a legszűkösebb „reprezentatív” fotóanyag. (Olyannyira igaz ez, hogy a kiküldött kazetta alapján fotósainknak már amerikai meghívásuk is van kiállításra.) A szervező-bonyolító érdem elsősorban Török Lászlóé, aki maga is fontos szereplője a Tizennégy magyar fotográfus című összeállításnak. Lényegében azt mondhatjuk, hogy tizennégy miniportréról van szó; jellegzetes művek mutatják be az alkotót amellett, hogy Beke László művészettörténész igyekszik az adott képeket teljesebbé tenni az alkotókról. Aki kicsit is ismeri a modern magyar fényképezést, tudja, hogy az experimentális (tehát Tímár Péter Barta Zsolt Tóth György Szerencsés János