Film Színház Muzsika, 1990. július-október (34. évfolyam, 27-40. szám)
1990-09-22 / 38. szám
DOBOZOLÓ Rövid lejáratú közhelyek nyomára bukkanhatunk, ha fölvetjük a régi kérdést: áru-e a kultúra? Az mindenesetre tény, hogy a kultúra kikerült a ponyvára, kinn van a piacon, s körülbelül olyan eséllyel indul versenybe a többi, ott ágáló áruval, mint egy kerékpáros, ha el akar ütni egy tankot. PIAC Hasonlatunk, csakúgy, mint a sérült biciklista: sántít. Annyiban azonban rendben lévőnek látszik a dolog, hogy a tank a közutakon nem jó, a kerékpározás viszont egészséges: a tank megrövidíti az életet, a kerékpározás meghosszabbítja. A páncélos szenynyezi a levegőt, föltépi az aszfaltot, kezelője kisméretű személy; a kerékpár környezetbarát, gyorsabban kopik, mint a beton, használója előbbutóbb izmos fickóvá válik. Ha kerékpárosunk a kultúra, s minden más is, ami nem kultúra, ott van ugyanezen a piacon, akkor könynyen elképzelhető, hogy elméletben mindannyian a kultúra pártján állunk. Ezzel együtt sokan máris fegyverért kiáltanak, tankok köré csoportosulnak, pártot ütnek, a nép nevében költik a nép pénzét. Budapest és az ország népe szeptember 15-én előrehozott választásokon vehetett részt: az ízlés-koncertre úgy telt meg a Népstadion, hogy közben a televízió is adta az eseményt. Igaz, jól előkészített sajtókampány toborozta a híveket, régieket és újakat, de a pártok — az újak és a régiek — elgondolkozhattak a jelenségen: ez az öt fiú most, 1990-ben is képes a tömegek megmozgatására, a BKV viszont nem. Több mint ezer ember vett részt ebben a kampányban: voltak köztük menedzserek, bankfiúk, roadok, építők, világosítók — egy középüzem teljes létszáma vonult föl, hogy a siker előkészítésében közreműködjön. Nagyhatalmú cégek adták áldásukat és pénzüket a vállalkozáshoz, természetesen a biztosnak látszó üzleti siker reményében. S bár a mérlegkészítés még nyilván odébb van, az öt fiú megtette a magáét: harminc dal elhangzása után kiderült, hogy ezek az érett emberek örökifjú zenészek, muzsikusok, akik nem csupán korosztályuk gondolatait voltak képesek kifejezni, de művészek is tudnak zenei minőségekben gondolkodni, képesek csak a zenére koncentrálni, hajlamosak a művészi improvizációra is akár. Ezen az óriási méretű piacon az Illés zenekar megmutatta: még mindig kurrens árucikk, politikai váltások korában is stabil, állandó értékek hordozója. Lehet rájuk alapozni, üzletileg. Politikailag? Azt nem is tudom. Bizonyára megindul majd a politikai pártok harca előbb értük, majd ellenük. De ők már mindenre legyintenek. Mondanivalójuk kevésbé bombasztikus, mint a napi sajtóban felbukkanó ígéret- és korholásözön, ők egy számukra nehéz korszakban voltak képesek arra, hogy anyagilag-erkölcsileg megalapozzák életüket és egzisztenciájukat. S közönségük még ezt is tolerálja, hál’ Istennek. Legyinthetnek a fiúk, a közönség csápol, táncol, szeret, s fizet. A sikeremberek természetéhez tartozik, hogy — utólag — mindaz, ami történt velük, természetesnek tűnik föl. A sikertelen emberek természetéhez viszont az tartozik, hogy se a múltat, se a jelent nem tartják teljesen természetes dolognak, kínlódnak a föltáratlan bajok sűrűjében, okokat keresnek ott, ahol nincsenek, s nem látják ott az okokat, ahol azok vannak. A kulturális piac Óbudán — azzal György barát (Béres Ilona, Avar István) 22 A Nemzeti Színház sikere Bécsben Nagy sikerrel vendégszerepelt Bécsben a Nemzeti Színház társulata. A Collegicum Hungaricumban két estén játszották Eörsi István Tragédia magyar nyelven Szophoklész Antigonéjából című drámáját. Képünkön: Kreon — Bessenyei Ferenc (Fotó: Koncz Zsuzsa)