Film Színház Muzsika, 1996. január-június (1. évfolyam, 1-6. szám)
1996-03-07 / 3. szám
KEMPINSKI REGGELI Jó régen volt, messze a rendszerváltás előtti időkben, amikor lapunk is beszámolt róla: vakmerő lépésre szánta el magát Karinthy Márton. Társaival, a háború után elsőként, magánszínházat alapított. „Első boldog tizenöt évem” !Az alapítók közül ma már csak magam nagyok. Három éve sajnálatosan nem vesz részt a Karinthy Színház munkájában Harsányi Gábor sem, noha színházam elődje, a Hököm Színpad közös művünk volt. A tizenöt éves évfordulón mégis csupa jóról számolhatok be. Életben maradtunk Buda népszerű színházaként. Persze panaszkodni is tudnék - ma ez a stílszerű de nem látom sok értelmét. - Essünk azért túl rajta. Akkor talán jobban hisz nekünk az olvasó. - Legyen. Tizenöt éve visszatérő refrén: a Karinthy Színház bulvár színvonalú. Már eredeti, szó szerinti értelmében sem igaz ez a jelző, hiszen nem a bulváron, hanem a város nagyon is offoff kerületében, Kelenföldön működünk. Átvitt értelemben viszont bulvárdarabnak a könnyebb megoldásokat választó, felszínes szórakozást nyújtó, kétes értékű produkciót nevezik... Nos, ha végignézzük a tizenöt év műsorát, szerzőit, kirajzolódhat a színház jellege, stílusa, színvonala. Attól tartok, ez már inkább hat hencegésnek majd. De a tények akkor is tények. Csehov, Steinbeck, Szomory, Wedekind, Moreto, a két Karinthy, Priestley, Szakonyi, Molnár, Hubay, Páskándi, Fekete István, Máray Tibor, Aszlányi, Vadnay, Neil Simon, Agatha Christie, soroljam tovább? Ki-ki eldöntheti, hány százalékuk „bulvár” szerző. Szándékosan hagytam a végére a kimondottam művészi igénnyel született sorozatunkat (egyébként legnagyobb sikereinket): Fiúk a csapatból, Kakukktojás, A pillangók szabadok, Az erőszak határai. Ezek az előadások a másság elfogadásának jegyében születtek. Úgy gondolom, az elmúlt három évben valósult meg maradéktalanul az a szellemiség, játékstílus, műhely is, amelyre a Karinthy név és hagyomány kötelez. Ebből a színvonalból a jövőben sem engedhetek. Ahogyan a fellépő művészek személyét, hitelét, súlyát illetően sem. Mert a színészek a legfontosabbak. A közönség számára is. Ha úgy tetszik, színházamé az ország legjobb társulata. Még akkor is, ha hozzám - akárcsak a Broadwayre - csak időszakosan, egy-egy szerepre szerződnek a színészek. Soroljam a jelenleg éppen játszókat? Margitai Ági, Kalmár Magda, Lehoczky Zsuzsa, Schütz Ila, Kováts Adél, Balogh Erika, Vásári Mónika, Nyirő Bea, Sztankay, Keres, Gera, Mádi Szabó, Balázs Péter, Farkas Bálint, Magyar Attila, Kelemen István, Schnell Ádám, Kőszegi Ákos, Forgács Péter, Vincze Gábor Péter és sokan mások. Ha visszatekintek távolabbra is, túl hosszú lenne a névsor. - Van még panasz? - A másik bűvszó, amely gyakran elhangzik a színházzal kapcsolatban: a kommersz vádja. Ezt azonban nem érzem sértőnek. Természetes, hogy a piacgazdaságban eladható előadásokat kell létrehozni. Ám a szó, kommersz, ma pejoratív felhangot kapott. Főképp azok körében, akik „küldetésről”, „üzenetről”, „olvasatról” szeretnek nyilatkozni. És csak szűk körben ismertek vagy sikeresek. Ha az én tevékenységem profitálónak minősül, ez nem lehet szégyellnivaló. Szégyenkezzen az, aki nem tud eladhatót produkálni. A profit szót azonban csínján kell kezelni, és tudni kell: akármilyen jól gazdálkodom is, a jegybevételből az előadások napi költségeinél több semmiképp sem hozható ki. Ám az előadások létrehozása, a növekvő rezsi, bérleti díjak, fenntartási költségek, a beszakadó tető, a szerelő kazán meg a többi további forrásokat igényel. És itt lép be a támogatások felelőssége...] Nem érthetek egyet azzal az abszurd felfogással, hogy minél sikeresebb egy színház, annál kevesebb támogatást érdemel. Ellenkezőleg: a sikert kell támogatni, mert igény van rá, és mert bizonyítottan eladható. Ennyi a panasz. A többi az évforduló öröme, hogy tizenöt éve működünk, hogy előadásainkat sikerre viszi a közönség, már elfogadja a szakma, értékeli a kritika. Amióta színház az egész világ, ezt nevezik sikernek, nem? Járjon ez napi huszonnégy órás, lazítás nélküli készenléttel és elfoglaltsággal. Csak ugyanezt kívánhatom magamnak a következő tizenöt évre is: folytatólagos sikert, kicsivel több támogatást, művészeti díjesőt. Sok jó darabot, színészt, rendezőt, izgalmas bemutatókat, igazi polgári színházat. Hosszú sorokat a pénztár előtt... És akkor ugyanolyan boldog ember leszek továbbra is, mint most vagyok. JÁLICS KINGA KOCCINTSON ST. PATRICKKAL NE MARADJON KI AZ ÍREK LEGENDÁS, ST. PATRICK NAPI TOMBOLÁSÁBÓL! ÍR ÉTELEK, ÍR ZENE - ÖN MINDEN MÁSODIK ITALRA ST. PATRICK VENDÉGE! ST. PATRICK HAPPY HOUR: MÁRCIUS 16-ÁN, 17 ÉS 24 ÓRA KÖZÖTT. (BIJINNESS PUB V. KempinskI HOTEL CORVINUS BUDAPEST 1051 BUDAPEST, V. ERZSÉBET TÉR 7-8. TEL.:(361) 266-1000 FAX:(361) 266-2000 Színház Muzsika televízió